Székely Szabolcs verseskötete az érett férfikorról szól pátosz nélkül, de nem illúzióktól mentesen. Haragudhat-e egymásra férj és feleség, ha közben fél szemmel a gyerekre kell figyelni? Mit szólna gyerekkori önmagunk, ha azt látná, hogy felnőttként vásárlói panaszlevelet írunk? Hogyan ütnek át a bibliai történetek vízjelei hétköznapi konfliktusainkon? Mindennapi élethelyzetek kerülnek új fénytörésbe a kötet verseiben, amelyek olyan közvetlenül, őszintén és tapintatosan szólnak olvasóihoz, mint egy baráti beszélgetés.
