Hiába van közel a határ, amikor messze van az, amit keresünk. Vida Gábor családregénye térben és időben is a határon játszódik. Főszereplője, Tamándi Lőrinc, becenevén Lorenzo, a sorkatonaság után, 1988-ban tér haza szülővárosába, a magyar határ melletti kisvárosba, hogy folytassa rajzolói munkáját a gyárban. Lorenzo mellett megismerjük családját is: a mérnök apát, aki a leszázalékolása után mindent meg tud javítani otthon, a családot egyben tartó anyát, a kolozsvári bölcsészkarra készülő, verseket író nővérét és örökbe fogadott húgát is; mellettük feltűnik szerelme, a román Lavinia is, szekus apjával és orvos anyjával. És ott van még a kisváros megannyi lakója: magyarok, románok és még ki tudja, mifélék. Ami összeköti őket, az a kollektív tudás, az öntudatlan cinkos intelligencia, hogy miképpen lehet túlélni egy abszurd, mégis létező diktatúrát. Ami pedig elválasztja őket, az a rendszerváltás után beköszönő szabadság vagy annak reményteljes illúziója, ami gyorsan fakul.Gazdag, örökmozgó körpanoráma A bukfenc, Arad, Budapest és Kolozsvár, ünnepségek és forradalmak, távozások és hazatérések.Pár sűrű és fordulatos évbe tömörítve az erdélyi magyarság Rozsdatemetője.
