Kedvenc tanulmányaim lehetővé tették azt, hogy végig figyelhettem sok ember szellemi életének fejlődését és az élet szeszélyének számítom be, hogy meglett korban találkoztam oly férfiakkal, kiket gyermekkoruk óta nem láttam. És mindkét irányban az összehasonlítás azt a tézist állította elém, hogy a későbbi korban észlelt jellemgyengeség csirái már a gyermekkorban is megvoltak, valamint hogy a gyermekkorban észlelt és jellemgyengeségre utaló tünetek nem tűntek el a szellemi élet fejlődése során, hanem azok végig kísérték az individuumot az életben, váltakozó intenzitásban, hullámzásban. Tehát ezek a jelenségek nem tűntek el nyomtalanul és ebben rejlik a veszedelem.
