A bizánci kereszténységben a karácsony ikonjának különös jelentősége van: gazdag világ, mély teológia, kozmikus spiritualitás tárulhat elénk. Karácsonyra készülve hasznos lehet az ikon részleteit imádságos szemlélődéssel körüljárni, s lassan közelíteni az Újszülötthöz, hogy a karácsony igazi ajándékát megkaphassuk. Egyetlen ikont teszünk a testi, s főleg lelki szemeink elé, hogy a Lélek mozdítsa meg legmélyebb érzéseinket, gondolatainkat, döntéseinket – s így az ikon fátyla mögé tekinthessünk, a Misztériumhoz közelebb juthassunk.
Napjainkban ömlenek ránk a képek, melyek sekélyes érzéseket, gondolatokat és erkölcsöt ébresztenek. Sekélyes képek a világból, de sekélyes képek a jámbor vallásosságról is. A sekélyes esztétika pedig sekélyes vallásosságot és etikát fog előmozdítani bennünk. Az ikon igényes kép: igényes figyelemmel lehet csak közelíteni hozzá, s úgy segít igényes élethez.
Az ikon készítése minta a karácsonyra készülő embernek: a nyers fát meg kell művelni, aztán fehér, üres alapozást adni, majd ezután lehet rajta megfesteni a szentet imádság és böjt segítségével. Az ember is művelje meg nyers önmagát, váljon üres lappá belső világa, s így engedje, hogy a Szent ezen a karácsonyon is megajándékozza egy szikrával, Önmagával.
