Hány élet volt ez, s hányféle világban? Így kezdte első verseskönyvének egyik szonettjét Keres Emil annakidején. A kérdést felteszi önmagának most is, amikor válogatott kötettel rukkol ki. És mindenki megkapja a választ, aki elolvassa a kötet lírai darabjait. Mert a Kossuth-díjas színművész, a versmondás élő klasszikusa újra csak mindenkinek mondja el Karinthy receptjeszerint azt, amit nem mondhat el senkinek. Tehát vérbeli költőként áll elénk ezúttal is. Lenyűgöző kendőzetlenséggel vet számot művészi pályafutásával és azzal a kilencven évvel, amit megélt. A szép című verse elé Rilke-mottót választott: Oszd a szépséget, pazarold, szótlanul, számolatlan. Hát ezt tette, belső parancsra, évtizedeken át, mondva is, írva is a verset. Életem nagy ajándéka az ő barátsága. Már pályám elején is műveim leghivatottabb tolmácsolója volt. Örülök, hogy jó ideje már pályatársat is tisztelhetek benne. Nagy-nagy szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe Keres Emilt, a költőt. (Baranyi Ferenc)
