A könyv egy hosszú kutatást foglal össze, de nem a kutatási adatok felől, hanem a folyamat során alakított családterápiás módszertanon keresztül. A programban olyan családok vettek részt, ahol egy vagy több gyermek javítóintézetbe került valamilyen antiszociális viselkedés, bűncselekmény miatt. Korábban ezekkel a gyerekekkel a szokásos megközelítések nem voltak használhatóak, az intenzív, egyénre szabott kezelések nem vezettek eredményre. A családi légkört tekintve megkérdőjeleződött, hogy ezek a családok milyen módon segítik a gyerekeiket beilleszkedni a társadalomba - és a családokat célzó segítő beavatkozások is abból indultak ki, hogy nem képesek jól megküzdeni az őket érő kihívásokkal. Minuchin és társai úgy gondolták, hogy a kudarcok oka a családok kultúrájának nem-ismerete, kölcsönhatásaik figyelmen kívül hagyása. Elszegényedett, halmozottan hátrányos, instabil családok, főleg feketék és portorikóiak, rossz lakhatási körülmények között. A közös pont a kemény harc a túlélésért. Gyakran több intézménnyel is változó mélységű kapcsolatban állnak, kliensként, de kimaradva a társadalom fő áramából. Komolyan igénybe veszik a közösség erőforásait, de nem udják megszüntetni a problémák újratermelődését. A könyvben családterápiás beavatkozásokról olvashatunk, sok-sok példával alátámasztva.
