Erkel Ferenc harcolt a magyar zeneélet megteremtéséért és az Operaház felépítéséért. A nagy zeneszerző sorsa sikerben és balsikerben, dicsőségben és megaláztatásban egyaránt gazdag volt. Életműve: magyar történelem a legjavából. Hiszen a komponista és dirigens nemcsak a tudatlanság és a közömbösség ellen küzdött, hanem a hivatali szűkkeblűség és az idegen befolyás ellen is. A magyar operaművészetnek ebben a hőskorában még a zeneértők nagy része is ellenségesen fogadta a nemzeti törekvéseket és külföldi példákat követett. De Erkel szívóserejű képviselője volt a nemzeti zene gondolatának. Az akkori ellenségeskedés, a hírlapi támadások emlékéből alig maradt egyéb, mint néhány megsárgult papírlap, de Erkel hatalmas hármas életműve: a magyar operazene, a magasszintű zeneélet és az Operaház – élő valósággá lett. Hogyan? Ezt mondja el Zsigray regénye.
