Pedro Almodóvar hatodik filmje egyfajta átmenet a Szenvedélyek labirintusának könnyed humora és a Rossz nevelés drámaisága között. Egyikből átemel, a másikat pedig megelőlegezi. Számtalan ponton lehet A vágy törvényét Almodóvar legutóbbi munkájának, a íb>Rossz nevelés előzményének tekinteni. A rendező figurája, a nemet cserélt karakter, illetve konkrét filmrészletek köszönnek vissza a hazánkban most először látható, számtalan díjat nyert, 1987-es alkotásban.
A történet egy testvérpár körül bonyolódik, akik meglehetősen nehezen bírkóznak meg sorsukkal. Különösen a testvérpár női tagja, Tina, aki bár Toniként látta meg a napvilágot, nemet változtatott. A tragédiák sora akkor kezdődtek az életében, mikor a szüleik válását követően apjával maradt, majd a szeretője lett. A kapcsolat azonban nem tartott soká, de épp elég ideig ahhoz, hogy meggyűlölje a férfiakat. Testvére, Pablo sikeres filmrendező, akinek szerelmi élete romokban hever. Szeretője, a fiatal Juan magára hagyja, nem tudja viszonozni a férfi mély érzelmeit. Legnagyobb bánatában ismerkedik meg Pablo a heves Antonioval, aki azonban bármit megtenne azért, hogy megszerezze az imádott rendezőjét. Antonio semmitől sem riad vissza célja elérése érdekében...
És bár a Szenvedélyek labirintusának könnyedsége és humora hamar elillan az idő folyásával, a drámaiság pedig nem jut el a Rossz nevelés-szerű mélységeibe, mindenképpen tanulságos alkotásnak lehetünk szemtanúi.
