E kötetben rámutatot, hogy - számos magyar történész álláspontjával ellentétben - nem a magyarok idézték elő a trianoni tragédiát. A magyarság - miközben saját függetlenségét védelmezte a keletről és délről érkező támadásokkal szemben, egyúttal - Lengyelországgal karöltve - évszázadokon át a keresztény Európa tőle nyugatra eső részei védőpajzsának bizonyult. Ezzel összefüggésben kétszer is elvesztette saját népessége jelentős részét és országa függetlenségét. Így saját hazájában kisebbségbe került, más nemzetek számára a területi zsákmányszerzés célpontjává lett. E folyamatok készítették elő Trianon bekövetkeztét. A kommunizmus bukását követően a magyarság számára nem az erő alkalmazásának politikája, hanem a Visegrádi Szövetség megszervezése kínálta az egyetlen lehetőséget, hogy a gyűlöletet barátsággá változtathassa, és a magyar nemzetet békés úton, a határok megváltoztatása nélkül egyesíthesse. E szövetség létrehozása nélkül a magyaroknak a trianoni traumához való viszonyulása, továbbá Közép-Európa és az egész kontinens, illetve a kereszténység sorsa politikai szempontból teljesen másképpen, sokkal szerencsétlenebb módon alakult volna.
