"Bibó István egész életén át töretlenül bízott az igazság erejében, mindvégig ragaszkodott a magas erkölcsi mérce nélkülözhetetlenségéhez és a keresztény tanítás forrásaihoz. Mint jogász a demokratikus államrend elsőbbségét és a törvények urlmának megkerülhetetlenségét vallotta. Mint politikus a köz javának szolgálatára esküdött fel, és az állampolgárok életének megkönnyítése foglalkoztatta. Tudományos életművének mondanivalója emberi helytállása hitelesítette. Elvei mellett mindvégig kitartott, sohasem alkudott meg. Az 1956-os forradalom minisztereként a forradalom leverésének drámai napjá, egyedül a kormány tagjai közül, az Országházban maradt. Ember maradt az embertelenségben, és a szabadság híve maradt a fogság idején is. Bibó István különleges ember volt. Nem véletlenül mondták róla, hogy a mukássága a magyar demokrácia aranytartaléka. Érdemes jobban megismerni őt, gondolatait. Mindenkinek kezébe és szívébe jó érzéssel ajánlom Kukorelli István és Szoboszlai- Kiss Katalin róla szóló kötetét."
Sulyok Tamás
