kihullott tejfogak a versek
a végtelenből rész-egész
fogod a tenyeredben
és elteszed valami tégelybe emléknek
új fogai nőnek a vágynak a világra csodálkozásnak
kiharapják a valóságot
hogy egy jobb helyre tegyék
mindent megfigyel és csak néz a lány
hogy álmodja-e a mindent vagy pont hogy nem
vacognak angyalfogai és azt mondják nagyon fáj
betakarja karcait sebeit a hiány gyolcs-strófáival
csak zörögnek a kromoszómák tükörlelkek bújócskáznak álomlovakon
szivárványka satíroz szíveket szívüreseknek
gyere válassz belőlük egyet és növeszd meg te is angyalfogaid
(Nagy Zsuka egy lányról)
