„Féltékenységi drámák és féltékenységi komédiák sorozata a Velencei Nagydíjas film. Alig egy nap alatt játszódó dokumentum hitelességű kamarajáték tanúi vagyunk. Cassavetes színészei olyan természetességgel játszanak, hogy minden gesztusuk és szavuk rögtönzésnek látszik. A kamera éppoly hisztérikus, mint a gyakran részeg, és folyton nevető, vagy sírógörcsökben vonagló szereplők. Nagy közelképekben látjuk az emberi arcokat, és ez a közelség mindent leleplez: hazugságot, öncsalást, gyávaságot, önzést. Néhány New York-i művészértelmiségi belsô válságának krónikája? Több: szuperközeli az emberi természetről. A filmszínészi játék magasiskolája. A legszabálytalanabb művek egyike, mely szembeszállt a hollywoodi elképzelésekkel, és megváltoztatta a filmművészetről vallott hiedelmeket.” (Bikácsy Gergely)
