Erdély viszontagságos múltjából az ősi népéletnek, az építészetnek, az irodalomnak, a művészetnek kevés emléke maradt a nem kevésbé viszontagságos jelenre. Annál gondosabban kell tehát őriznünk a meglevőt.
Hisz az idegent is megragadja a népművészeti emlékeinknek színpompája, formagazdagsága, mennyivel inkább megragadhatja figyelmét annak, akinek bennük nem csak a szépséget, az eredetiséget, de a magyar nép lelkének, képzeletének, öntudatlan
művészi ösztönének megnyilatkozását kell látnia.
Ezek az emlékek alkotják egy nép tulajdonképpeni szellemi kincsét, ősi örökségét.
