Gyilkosság az Orient Expresszen (2017) - limitált, fémdobozos változat (steelbook) (BLU-RAY)

Termékbemutató/kicsomagolás:
https://www.youtube.com/watch?v=HuQomDqLNXg

Úgy-úgy!
A ragtapasza miattam van! :D

Na meg Oriza Triznyákot:)

Igyekszem gyorsan túllenni rajuk, igen. :)

Te ügyfeleket darálsz? :)

világos (vagyis fehér:) ), ennyire vágom a nyelvet, csak két ügyfél között gyorsan bedaráltam, de köszi, így van!

(white)

"Ten Little Niggers And Then There Were None" tudtommal nem létezik. Vagy "Ten Little Niggers" ahogyan a regény az Egyesült Királyságban megjelent, vagy "And Then There Were None" (S végül nem maradt senki), ami az USA-cím, ahol ugye a niggerezés 1940-ben sem volt problémamentes. Az eredeti szereplők sem feketék, csak a bábuk az asztalon, de értem a célzást. Viszont ha feketék volnának a szereplők, akkor a bábuknak kéne fehéreknek lenni és a cím meg Ten Little With Men lenne, de ne hagyjuk, hogy emiatt forogjon az írónő a sírjában. :)

Ugyanezt éreztem én is. Szépek a tájak, szépek a kosztümök, szép a vonat, csak a lényeg hiányzott: a nyomozás izgalma és a feszültség. A színészi alakításokkal kapcsolatban azt éreztem, mintha mindenki csak azzal lett volna elfoglalva, hogy a saját karakteréből kihozza a maximumot. Ezt esetenként túl is tolták, pl Michelle Pfeiffer. A közös jeleneteknél viszont hiányzott az összhang, mivel mindenki csak a saját szerepformálására figyelt. Nem tudom, hogy ez szándékos rendezői koncepció volt-e, de nekem emiatt mesterkélt lett az egész.

Mondjuk a Ten Little Niggers And Then There Were None, természetesen fekete szereplőkkel, az most úgyis olyan polkorrekt lenne...

2019. november 8-án Halál a Níluson-premier, a többi majd kiderül. Utána lehetne mondjuk a Nyaraló gyilkosok. Vagy valami más, a "maradék" 31 regényből. :)

Remek színészek, jó történet, kiváló fényképezés, mi kell még egy jó krimihez? - gondolhatnánk elsőre, de nekem sajnos valahogy hiányzott belőle a krimik alapeleme, a feszültség :(...., egy pillanatig nem éreztem a feszült légkört.
Ebben jobb volt a 74-es feldolgozás.....szerintem.

Adná az ég, hogy sorozattá nője ki magát!

Köszönöm!
Csak még egy gondolat: a régi és új feldolgozások összehasonlítása nem szerencsés. Más politikai, gazdasági érdekek; más filmes technológia, és nem utolsó sorban más társadalmi értékrendben szocializálódott előadó művészek. Én azt mondanám, minden feldolgozás a maga nemében értékelhető: összehasonlítani olyan, mintha a lovaskocsit állítanád szembe korunk modern autóival. Az adott korban mindegyik a tőle elvárhatót hozta / hozza.

Nagyon jól megfogalmaztad! Minden szavad találó. :)

Mint minden A. Christie regény / novella, ez is tele van iróniával és öniróniával. Branagh pont elkapta a túlrajzolt, kissé ironizált Poirot figurát. A színpadiasság itt kötelező, mondhatni: így álmodta meg a szerző.

Én az 1974-es, Lumet-félére gondoltam.

Melyik "régi" változatra gondoltok?

A Sidney Lumet rendezésében készült filmre, vagy a David Suchet főszereplésével készült változatra?

Szerintem mindegyik jól sikerült a maga nemében. Én kíváncsi vagyok erre is, mert még nem láttam!

A "Halál a Níluson" esetében viszont szerintem egyértelműen a Peter Ustinov nevével fémjelzett film sikerült jobban.

Nem beszélve a zseniális Csákányi László szinkronjáról! :)

Azért párszor kilógott a green screen, pl a vonat mellett teázós jelenetnél, vagt a végefőcímnél. Kicsit zavaróan "mű" volt. Ezt leszámítva nekem is tetszett. Branagh az Branagh, ő így tolja, biztos már rég szerette volna előadni Herkjul Puárót a maga elképzelésében. A bajusza az tuti ott volt :) A monológjai sztem elég profik voltak, na meg Patrick Doyle zenéje alatta (a Justice szegmens nagyon fülbemászó).

Nekem a régi jobban tetszett. Ez túl színpadias lett, azonkívül Branagh túlságosan előtérbe tolta Poirot-t a sztori rovására. Tudom, hogy a nyomozó a főszereplő, de itt az egész film csak róla szólt. És szerintem egy kicsit ripacskott is. De a látvány tényleg nagyon profi volt.

Az új is nagyon jó lett. Ráadásul már olyan rég láttam a korábbit, hogy nem tudtam, hogy ki a hunyó a sztoriban, így duplán jó volt. :)

Most nézem,a csak angol nyelvű viszont magyar feliratos Ceasar kiadvány nem szerepel az adatbázisban,viszont a MIRAX-változatnál tévesen szerepel a magyar felirat az adatlapon.

Mindkettőből van egy remek klasszikus feldolgozás,sztárszereposztással.
A halál a Níluson kétféle változatban is megjelent.

A Halál a Níluson lesz a következő.

Kenneth Branagh egyszerűen utolérhetetlenül zseniális. A film képi világa pazar, egyszerűen magába szippant. A történet feldolgozása igazán hű az eredeti elképzeléshez, a regény szellemiségéhez. Ilyenből még többet kérünk!
Remélem, a záró mondatok egyike egy lehetséges újabb A. Christie feldolgozást vetít előre!