Patthelyzet
Majdnem mindig örülök, ha egy olyan magyar filmre bukkanok, ami nem csak a "magyarságával" hívja fel a figyelmem, hanem jónak tűnik az alapötlete is. A Patthelyzetben a legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy egyetlen helyen nem találtam utalást rá, említést róla korábban... de lehet, így lett volna jobb.
Addig ugyanis még reményteli a dolog, hogy a szinopszis arról ír, egy félresikerült bankrablás vezet olyan helyzethez, hogy a túszok és a rabló bezárva találják magukat az irodába egy táska pénzzel, és persze elkezd kiderülni, hogy mindenkinek van takargatnivalója. Az már elég intő jel volt, hogy egyetlen karakter sincs úgy megírva és eljátszva, hogy az ne egy arcoskodó karikatúra legyen, és ahol jobban röpködnek a nevetségesen műmájer beszólogatások, mint a golyók. De ez csak kóstoló volt ahhoz a felismeréshez, hogy az író-rendező Szűcs Dóra el akarta itt játszani a Tarantinot, egyszerre villogtatva, hogy ő milyen szövevényes-hátbaszúrós sztorit tud írni (nem), meg hogy ő mennyire otthon van az akciófilmek világában (nem), hogy a végén egyszerűen ne lehessen más a végeredmény, mint hogy a fináléban leesik minden néző álla a végső csavartól (nem).
Helyette csak egy wannabe-Kutyaszorítóbant láttam, ahol a kedves írónő csak azt felejtette el figyelembe venni, hogy nagyon nem mindegy, az ilyen "pengeéles" szóváltások pszichopaták és jéghideg gengszterek között zajlanak le, vagy olyan szereplőkkel, mint a pocakos bankigazgató, a bájgúnár, a topa security meg Mancika az Egyes Pénztárból. Ja, meg hogy találjon olyan helyszínt a filmjének, ahol legalább egy bankfiók legcsekélyebb illúziója megvan.
5/10
.
Majdnem mindig örülök, ha egy olyan magyar filmre bukkanok, ami nem csak a "magyarságával" hívja fel a figyelmem, hanem jónak tűnik az alapötlete is. A Patthelyzetben a legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy egyetlen helyen nem találtam utalást rá, említést róla korábban... de lehet, így lett volna jobb.
Addig ugyanis még reményteli a dolog, hogy a szinopszis arról ír, egy félresikerült bankrablás vezet olyan helyzethez, hogy a túszok és a rabló bezárva találják magukat az irodába egy táska pénzzel, és persze elkezd kiderülni, hogy mindenkinek van takargatnivalója. Az már elég intő jel volt, hogy egyetlen karakter sincs úgy megírva és eljátszva, hogy az ne egy arcoskodó karikatúra legyen, és ahol jobban röpködnek a nevetségesen műmájer beszólogatások, mint a golyók. De ez csak kóstoló volt ahhoz a felismeréshez, hogy az író-rendező Szűcs Dóra el akarta itt játszani a Tarantinot, egyszerre villogtatva, hogy ő milyen szövevényes-hátbaszúrós sztorit tud írni (nem), meg hogy ő mennyire otthon van az akciófilmek világában (nem), hogy a végén egyszerűen ne lehessen más a végeredmény, mint hogy a fináléban leesik minden néző álla a végső csavartól (nem).
Helyette csak egy wannabe-Kutyaszorítóbant láttam, ahol a kedves írónő csak azt felejtette el figyelembe venni, hogy nagyon nem mindegy, az ilyen "pengeéles" szóváltások pszichopaták és jéghideg gengszterek között zajlanak le, vagy olyan szereplőkkel, mint a pocakos bankigazgató, a bájgúnár, a topa security meg Mancika az Egyes Pénztárból. Ja, meg hogy találjon olyan helyszínt a filmjének, ahol legalább egy bankfiók legcsekélyebb illúziója megvan.
5/10
.
0
