A ki mit néz most kifejezés igazából nem egészen helytálló, mert ezt a 10 filmet + eddig 5 extralemezt eltartott egy ideig nézni… És még 5 lemeznyi extra hátra is van..
Elsősorban azért írok ide, mert Dylan barátom, mint a téma egyik szakértője a filmek adatlapjain már minden lényegeset leírt. Úgyhogy ez inkább érzelmi alapú megközelítés egy számomra eddig ismeretlen világból, amibe az új Star Trek révén belecsöppentem – és ott is ragadtam.
A legfontosabb: én ezt a tíz mozifilmet sorozatként éltem most meg., 10 napon keresztül minden éjjel egy film. Tuti, hogy más élmény ezt így nézni, mint anno a mozi bemutatók idején, mikor is éveket kellett várni az új alkotásokra. Ha akkor belecsöppentem volna ebbe, biztosan én is vártam volna. De így más (nagyobb) élmény volt. Furcsa, hogy ez eddig kimaradt az életemből, s ennek vajmi kevés köze van a SW iránti elfogultságomnak. Egyszerűen így alakult.
1. A mozifilm
Hááát… Szerencse, hogy a ST 11-et láttam először, és nem az 1-et. Mert lehet ha ezt látom, a többit meg sem nézem. Mondjuk mondták a bennfentesek, hogy a ST világa inkább elvontabb, tudományosabb és kevésbé akciódús, de az első rész az én gyomromat megfeküdte. Lassú, unalmas, túl elvont, ezzel a gép keresi a teremtőjét dologgal. V’ger szerepe a végére ugyan érthetővé válik ( a legjobb rész, mikor letörlik a koszt és láthatóvá válik a teljes név), de míg idáig eljutunk, sajnos komoly viszketés is érződhet hátsónkon. Túl kevés akció, túl mély gondolatok. De ami viszont tetszett (és innentől ez igaz 1-6ig) a klasszikus ST szentháromság: Kirk, Spock és McCoy triumvirátusa. Tetszett a későbbiekben még jobban kihangsúlyozott „tiszta világ” – az űrhajók, a környezet gondosan megformált szépsége – nem az a koszos, háborútól mocskos másik sci-fi világ (amit meg azért is imádok). No szóval végignéztem, néha izgultam, többnyire unatkoztam – de meg nem bántam. A korhoz képest jó trükkökkel megpakolt sci-fit láttam..
2. Khan haragja
Ez már más!! Ez nagyon jó volt. Az elsőhöz képest hatalmas változás: akció, kaland és a tudományos-morális kérdések megfelelő elegye. A karakterek továbbra is remekek, Khan is zseniális. Az extrákból megtudtam, hogy egy korábbi TV epizód folytatása a film, ami egyrészt nagy ötlet, másrészt meg visszakanyarodás a kalandos vonalhoz. A kaland mellett az új élet létrehozásának morális kérdése a film elgondolkodtató része – bár ez majd még a harmadikban teljesedik ki igazán. Remek látvány, jó poénok, s a végén egy meglepő dráma, ami következő film alapja. Ez már simán a polcra került volna a mozi bemutató évében is..:-)
3. Spock nyomában
A történet folytatódik. Szinte onnantól ahol abbamaradt. Kaland, látvány, izgalom van továbbra is, megspékelve a klingon hajóval. A Genesis erkölcsi kérdése itt teljesedik ki igazán: mennyi jogunk van életet létrehozni, úgy hogy azt nem is tudjuk kontrollálni… Mondjuk a film szemszögéből kapóra jött a bolygó-így legalább egy percig sem éreztem, hogy erőltetett volt az egyik legfontosabb karakter feltámasztása. Ismét csak nagyszerű szórakozás az egész, a klingon vonal keverve Spock nyomával remek egyveleg. Az meg hogy a végén a zöld hajóval mennek el, baromira tetszett. Egy nagyon picit talán nyálas volt a csapat egymásra találása a Vulkán bolygón, de ez még belefért.
4. A hazatérés
Az ezüstérmes az összes közül. Nagyszerű mozi, az akkori jelenbe visszahozni őket zseniális ötlet volt. A karakterek legjobb szerepei, San Franciscoban bóklászásuk igazi élmény. Mindenki nagyot alakít, külön igaz ez Spockra akinek tevékenysége a film sava-borsa. Jót tett a 3-4-ik résznek, hogy Nimoy rendezte, igazán jó váltás volt. A film minden perce élvezet, úgy hozták össze a jövőt meg a jelent (ma már a múltat), hogy egy csepp túlzást sem vittek bele. Van egy kis tanulság is a bálnavadászat veszélyéről, meg a fajok védelméről is, de az egész lényege az intelligens humor, ami ezt a sci-fit itt egy új szintre emelte. Aranyosan hiteles az egész – no persze leszámítva azt a képtelenséget, hogy az űrszonda bálnanyelven üzen. De tekintsük ezt is a humor részének.
5. A végső határ
No, itt gondjaim voltak. Kár volt Shatnernek adni a film rendezését. Víziója olyan szinten hazavágta a filmet, hogy az összes közül ez tetszett a legkevésbé. Keresni istent egy sci-fiben szerintem nem túl szerencsés és el is ütött az eddigi részektől. Amúgy itt teszem föl elsősorban a rajongók számára a kérdést:ezzel a Shatnerrel amúgy minden rendben van? Az összes lemez extrái alapján nekem úgy tűnt, hogy egy nagyképű, alkoholista ember(ré vált), s talán az ötödik rész bukása ennek is köszönhető. Hiába állítja ő magáról, hogy rendező, itt nem jött be. Az első képsorok is érthetetlenek voltak, a sivatagos bolygó, meg a hegymászás valahogy kilógott a sorból. Utána az űrhajó elrablása még csak hagyján, néhány erőltetett poén rendben volt, de a végén ez a bajszos faszi mint az univerzum istene fájt. Még jó, hogy a kőszikla szörnyeket nem tették bele – azon már visítottam volna…
6. Az ismeretlen tartomány
A legjobb. Az öregedő legénység búcsúútja. Egyébként nézegetve a kinti gyűjteményes kiadásokat, nem értettem, miért is van 1-6 és 7-10 doboz. Ma már tudom. Zseniális film, bő politikai fennhanggal. Inkább egy krimi a jövőben, összeesküvéssel, izgalommal, humorral. Nekem nagyon tetszett, ha a 24-ik századi ruhát levetjük a történetről, akár egy mai szitu is lehetne. Az Enterprise csapata még utoljára megmenti a bolygót, sokadszorra – kicsit olyan, mint Jack Bauer, szegényemnek mindig meg kell menteni USA-t. Az Enterprisenek meg a Földet/Föderációt/békét. Apropó. Tetszett, hogy mindig új típusú Enterprise-ok vannak… :-)
7. Nemzedékek
Le kellett váltani a kiöregedett színészeket – és szerintem a váltás egész jól sikerült. Remek, hogy az elején hárman ott vannak az új legénységgel, remek az új gárda is. Ugyanakkor érdekes: klingoni, android és humanoid csapat: olyan vegyes felvágott. A film mégsem nyerte el maradéktalanul tetszésemet: egyrészt Spock kiesése miatt jócskán vesztett varázsából, másrészt a végén ott a Nexuson/ban kissé zavaros és erőltetett volt minden. Meg egy újabb összetört Enterprise..De azért ezt is élveztem, a végére megszerettem az újakat is. Meg tetszett az egyre jobb filmtrükk, a technika fejlődésével kitágult a Star Trek univerzum határa is.
8. Kapcsolatfelvétel
Sokak szerint a legjobb, szerintem a második széria legjobbja. Jó az új ellenség, izgalom, harc van bőven. Nagyon tetszett a földi szál, a kapcsolatfelvétel körülményei – s nagyon szurkoltam, hogy az ide érkezők azok legyenek, akiket vártam: és azok is lettek. Humor ismét csak van bőven, s a látvány is remek: jó a CGI, egy vérbeli sci-fihez elengedhetetlen. Az új legénységet megszoktam és megkedveltem – bár továbbra is állítom: az eredeti triumvirátust nem tudták pótolni.
9. Űrlázadás
Imádtam a Baku bolygót. Nagyon jó érzés volt az örök fiatalságban lenni… és így hát nagyon tetszett a film is. Nyugisabb, elgondolkodtatóbb, sokkal lágyabb, mint a előző film, engem elsősorban a hangulata fogott meg. Tetszett, hogy Picard szembeszáll akár a Flottával is, hogy egy fajt (kettőt??) megmentsen. Jók voltak az új gonoszok is, kellő izgalom és kicsit kevesebb humor a történetben. De arra a helyre én is elmennék…
10. Nemezis
Ez már egy modern űrmese. Az elején a látvánnyal, a Romulus és Remus bolygókkal, a köztes csatával. Mondjuk a látványra, megvalósításra már a nyolcadik epizód óta egy szavunk sem lehet, de talán itt volt a legtökéletesebb. Egy kicsit erőltetett volt ez a Picard féle klón, de illett párba a Data féle megoldással. Újabb izgalmas, drámai epizód, amiben bármilyen furcsa, egy robot elvesztése a legmegrázóbb élmény..
Nagyszerű tíz napon vagyok túl. A koronát pedig az egészre a 11-ik Star Trek film tette föl, ami remélem hasonlóan hosszú életű lesz, mint ez a sorozat volt.
S bár a Star Wars univerzumban járatosabb vagyok, meg továbbra is a szívem csücske marad, érdekes kirándulás volt egy másik világegyetembe, ahová szívesen elmegyek majd ismét.