Ki mit néz most?

Szori.

The Crow (A holló, 1994)



Most nem szeretnék kitérni a forgatás során tragikus eseményekre. Képregényfilmhez támadt kedvem, és ezúttal a látványt kívántam felidézni, hisz a cselekményt az embernek nem nehéz észben tartania, és a hangulat is elraktározódik belül. A város kinézetén, főleg a távlati képeken kicsit dolgozhattak volna, bár ha figyelembe vesszük, hogy mindez 15 évvel ezelőtt történt, talán nincs is olyan súlyos ok a panaszra. A képregényt magát sajna nem ismerem, kíváncsi volnék, a "jobb útra térítés" mondanivalóját tartalmazta-e a papírváltozat, mindenesetre nagyon jól mutat itt a filmben, és maga a módszer is: akármilyen bosszúszomjas is Eric Draven lelke, az ember nem tud nem szimpatizálni vele. Ehhez persze szükség volt a gátlástalan főgonoszokra is, akik megtestesítői Brandon Lee-hez hasonlóan abszolút meggyőzőek.

A folytatással anno elvoltam az HBO-korszakban, még izzadságszagú léte ellenére is, Mia Kirshner szépsége felejthetetlen (Kökényessy Ági szinkronja önmagában is áthozza a keserédes hangulatot), és Graeme Revell zenéje, valamint a látvány emlékeim szerint második esetben sem sikerült rosszul. Kár, hogy a rohadékok közül csak a kuplerájban matyizó Iggy Pop-karakter maradt meg, a főgonoszra pedig egyáltalán nem emlékszem. Gyakorlatilag viszont ugyanazt láthattuk, mégegyszer. A harmadik-negyedik rész pedig már megjelenésekor sem keltette fel érdeklődésem, ez nagy eséllyel így is marad.

Az az alkotás is igen-igen jóra sikerült!Láttad már?

Az előbb valamiért nem jelenítette meg az előzeteset:

THE THING From Another World (1951) (90%) (A Lény - Egy másik világból)



A hadsereg és néhány tudós, egy az Északi sarkon lezuhant UFO-t vizsgálnak. Az állomásukra visznek egy jégbefagyott testet, ami elszabadul. A Carpenter féle "The Thing" elődje lenne ez a film, annyiban, hogy ugyanazt a John W. Campbell novellát dolgozza fel, csak itt jobban átírták a történetet. Nem. Nem gagyi 50-es évekbeli sci-fi-vel állunk szemben. Nekem majdnem olyan élmény volt mint a Carpenter féle változat, csak ezúttal más miatt. Itt is átjön a világtól elzárt, csak magunkara vagyunk utalva feeling. Izgalmas a nyomozás, a Dolog után, hogy mégis miféle életforma lehet, ami képes túlélni egy jégtömbbe fagyva. Annak ellenére, vagy éppen azért izgalmas hogy a lehető legkevesebbet láthatjuk a lényből. Nem kell tehát az esetleges kezdetleges maszkokon nevetni. A főcím, és Dimitri Tiomkin zenéje teli találat! Nem véletlen hogy Carpenter is egy az egyben átvette.

Nagy sci-fi rajongó volnék, de van egy évtized az 50-es évek amelyikből még elég kevés filmet láttam. Az elmúlt 2 hétben, tehát ebbe a korszakba ástam egy kicsit bele magam. Döbbenetesen sok B-film előzetest néztem végig, és rá kellett jönnöm, hogy akkoriban virágzott csak igazán a műfaj, ami nem csak a "The War Of The Worlds" típusú filmekből áll. Ezt mondjuk eddig is tudtam, de mégis meglepett hogy mennyire sok film készült, amik többsége persze gagyi trash-film, a legjobb fajtából, de néhány igazán jó sci-fit is sikerült megnéznem, és most megosztanám veletek az élményeimet! :) Elsőként talán ezt a filmet ajánlanám:

It - The Terror From Beyond Space (1958) (80)



Ez a remek kis low-budget B film, a Nyolcadik utas a halál őse lenne! Persze sokkal gagyibb kivitelben. Az első Mars-expedícióval megszakad a kapcsolat, ezért egy újabb rakétát küldenek a legénység megmentésére. Csak egyetlen túlélőt találnak, akit a 9 társa meggyilkolásával gyanúsítanak. Nem hiszik el ugyanis neki, hogy "valami szörny" áldozatai lettek. A hazafelé vezető 4 hónapos úton, aztán ketten is eltűnnek. Mint kiderül ez a bizonyos szörny ott van az űrhajón, és áldozatait szedi. És semmi sem állíthatja meg! Ez a tipikus 50-es évekbeli szörnyfilm tökéletes mintapéldánya, ami annyi naivitást hordoz magában, hogy kitűnő szórakozást nyújt, a maga laza kis 69 perces hosszával! A rakéta formájú űrhajó berendezése például kemény: székek, asztalok, a legénység lazán sakkozik, meg dohányozgat. Aztán mikor feltűnik a szörny, számomra tök meglepő volt, hogy ugyan mit keres egy Marsra tartó űrhajón puska, meg pisztoly? Vagy gránátok? :) Amiből annyit robbantanak fel egyszerre, hogy az űrhajót is darabokra kellett volna hogy robbantsa, de a szörnyben persze nem okoz kárt. Persze a puskalövés, és az elektromos áram sem árt neki. A legénység egyébként egy fél mondattal megmagyarázza a szörny létét: A Marson régen biztos emberek éltek, de kipusztította őket valami háború, vagy katasztrófa. A maradék túlélők pedig kegyetlen gyilkosokká mutálódtak. Egy ilyen szökött fel az űrhajóra, és azért szívja ki az összes testnedved az emberből, mert a Marson nagyon kevés a folyadék, és így táplálkozik. :))) És mégis mivel táplálkozik a légkör nélküli Marson? No mindegy! Marhára tetszett! :)

Ez már csak természetes ezeknél a Davideknél. :)

Ezt a három David-et én is nagyon kedvelem.

Igaz mindhárom ritka elborult filmekkel tudott már meglepni. :)

The Curious Case of Benjamin Button (Benjamin Button különös élete, 2008)



Tulajdonképpen David Fincher eddigi összes mozifilmje tetszett - ez nagyon kevés rendezőnél van így, még a kedvenceim, David Lynch vagy David Cronenberg (azért kedvelek egyebet is a Davideken kívül:) esetében sincs így. Ez alól a Benjamin Button... sem kivétel, bár nekem ez egyszeri élménynek készült, annak viszont nagyon jól sikerült. Nagy érték, sőt, egyre nagyobb, ha 160 percet el tudunk tölteni izgalmak, rettegés, kegyetlenség, és szex nélkül, az említettek helyére visszafogott érzelmek, nyugalom, szívmelengető történések kerülnek, vagyis ez egy olyan film, melyben alaposan meg lehet pihenni. Nem lepődnék meg, ha annyi sorozatgyilkolás, harci szekta, fegyveres rablás, vagy sötét játék után maga Fincher is úgy érezte volna, a háborgó tengert követően itt az ideje megmártózni egy nyugalmasabb medencében.

Megértem, ha valakinek ez a legkedvesebb mozgó emléke 2008-ból, bár én nem hiszem, hogy előveszem, de kár lett volna kihagyni.

Eternal Sunshine of the Spotless Mind

Még annyit, hogy a western utalások, és az ilyen jellegű beállítások/zenék, - legalábbis nekem- a film csúcspontjai.

Doghouse

Nagyon szórakoztató, sztereotípiákból építkező zombi/vígjáték. A Haláli Hullák Hajnala óta, jó ajánlólevél, ha egy ilyen témából érkező film brit földről jön. Nos, számomra ez szórakoztatóbb volt, a feminizmus/hímsovinizmus rengeteg poén forrása. Kellően véres, de ennek dacára nem lehet, és nem is kell túl komolyan venni.

Stephen Graham-et pedig kedvelem, bár most némiképp más arcát mutatja, mint  a Blöff-ben, vagy a This is England-ban.

A Gyűrűk Ura-A Két Torony

A Martyrs szerintem még az Inside-nál is tovább megy a brutalitásában.
A Frontiers-t még nem láttam, de most már azt is bepótolom! Alapból nem vagyok oda a franciákért mint emberekért, de a filmjeik azok jók! :)

Teljesen egyetértek.

Strange Days (A halál napja, 1995)



Alapműnek meg hasonlóknak nevezik Kathryn Bigelow néni filmjét itt az adatlapon - nálam ezt még a remek színészek, vagy Cameron közreműködése sem tette azzá. Pedig tényleg nem lett volna túl nehéz. Óriási hiba, hogy a forgatókönyv néhol túl primitív (általában ott, ahol tökösen bontogatni kéne), máskor meg túl sokat akar, de semmi nem lesz belőle. Az ötvenvalahányadik percig várni kell az első komolyabb történésre, a mellékszálak többsége teljesen felesleges, a végére pedig már azt sem tudjuk, mi volt a film fő mozgatórugója. A színészek egytől egyig színtelen-szagtalan karaktereket keltenek életre, ami nagy kár, mert ha egyikük-másikuk lelket kap, valamint hangsúlyossá válik a főüzenet, akkor ez egy bivalyerős millenium-témájú film lett volna, egy igazi klasszikus akár, nem csupán egy mellékesen megjelentetett katalóguscím a Universal csomagjából.

Néhány ötlettől tagadhatatlanul leesett az állam, de mielőtt elégedett fejet vághattam volna, máris jött valami tökéletesen érdektelen történésszerűség, ami már akkor sem volt túl érdekes, amikor odaírták a lapokra, ráadásul húzták-nyúzták a semmiért.

Élvezhető, de leginkább bosszantó.

Rocky 1  8/10
Másnaposok 3/10
Halálos közelennség 1-2  8/10
Gothica 6/10

A Saint Ange szerencsére nem az állatias brutalitása miatt magaslik ki (bár ez így nem igaz, sajnos egyébként sem túl elismert mozi), hanem a hangvételében.

Az volt az érzésem, az Inside nem is kívánta véka alá rejteni a betolakodó kilétét, rájössz, amikor rájössz, nem lényeg - szerintem egy célja volt a filmnek, próbára tette magát, hogy meddig mer elmenni, aztán Téged, hogy kibírod-e a végéig. Ez lehetett az elsődleges koncepció.

Miért haragudnék? Én is beszélek hülyeségeket, és nem is bánom, hogy van körülöttem olyan személy, aki oldalba bök és figyelmeztet ilyenkor. Jééé, már Neked is van egy! :)

Kíváncsi vagyok a filmre, egyszer sorra kerül!

Az Ils tényleg nagyon jó!Érdemes rá időt szakítani!

Ezek mind nagyon jók, de nekem az Ils személyes kedvencem!
Ha még nem haragszol nagyon rám, és hallgatsz a véleményemre, mindenképp nézd meg! :D

"Tegyük hozzá, Pascal Laugier előző filmje, a Saint Ange sem volt százas, legalábbis ami a befejezést illeti."

Én azt nem láttam még.De lehet ezek után már nem is fogom. :)

"Az Inside-ot nehéz volt komolyan vennem, annyira elmegy a végére, hogy szinte saját paródiájává válik"

Ott meg az indokot nem nehéz kitaláklni.Főleg  ha az ember figyelmesen nézi a film első perceit.Kb a közepén megmondtam kicsoda a másik fél,nem volt nehéz.Inkább az erőszakosságával akasztott ki,meg a befejezéssel...

"Mik is vannak mostanában a franciáktól, melyeket még nem láttam? Calvaire, Ils, Frontiers - van még?"

Vertige ??

Ahogy nemrég jamával is beszéltük, nekem itt a polcon, mégsem tudnám elképzelni, hogy csak úgy berakjam a filmet unalmamban. Igen, a miért elég érdekes kérdés, ennél többet ne is áruljunk el annak, aki még nem látta.
Tegyük hozzá, Pascal Laugier előző filmje, a Saint Ange sem volt százas, legalábbis ami a befejezést illeti. Megvettem, megnéztem, eladtam, aztán amikor rájöttem, hogy mit csináltam, beszartam, és megvettem. :)
Ha neadjisten lehetőségem lesz rá (álmodj - a szerk), egy következő filmjét az első sorból fogom nézni.

Az Inside-ot nehéz volt komolyan vennem, annyira elmegy a végére, hogy szinte saját paródiájává válik, ez esetben inkább a nagyszerű képi effekteket és a meglehetősen egyedi, elektronikus hanghatásokat tudtam díjazni. Sokszor kezembe akad a DVD-változat, nézegetem, forgatom, aztán mégis visszateszem a polcra (komoly indok, vagy sem, az ocsmány borító pláne nem hozza meg a vásárlási kedvemet).

Mik is vannak mostanában a franciáktól, melyeket még nem láttam? Calvaire, Ils, Frontiers - van még?

Valóban elég sokkoló.Remélem azért a Cinetelnek bele fog férni a kiadási terveikbe.

Az tény,hogy mellbevágó,de még horrornak sem kategorizálható be egyértelműen.

Az hogy mi történik viszonylag hamar le fog esni mindenkinek,de ebben a filmben a MIÉRT az érdekes kérdés...

Az biztos hogy én többet nem nézem meg,lelkileg még jobban kiütött ,mint a Se7en.Pedig az sem egy túl vidám film,de ehhez képest vígjáték.Ritka betegek ezek a Franciák.Pedig azt hittem már az Inside-ot nem tudják fokozni.

Hát tudták. :)