Ez megint egy olyan film amiről többet lehetne beszélni, mégis kevesen ismerik. Pedig teljes egészében Budapesten forgatták. Én is csak véletlenül akadtam rá itt az xpress-en, látatlanban vettem meg, és egyáltalán nem bántam meg, sőt! Az egyik legjobb film amit idén láttam!
The Boy In The Striped Pyjamas (2008) - /A csíkos pizsamás fiú/
Igen. Egy újabb holokausztfilm. (Bár a rendező inkább családi drámának tartja, és nem szereti ezt a műfaji besorolást.) Biztos vagyok benne hogy sokaknak már elege van belőlük, ilyen meg olyan okokból: "Giccses", "unalomig ismert történetek", "mintha más népcsoport soha nem is szenvedett volna a világháborúban"... Ilyen és ehhez hasonló véleményeket lehet hallani ezekkel a filmekkel kapcsolatban, hogy a holokauszttagadókról, és az egyéb elfajzott világképpel rendelkező emberek vitákat szító összeesküvés elméleteiről már ne is beszéljünk. Én nem akarok vitát szítani. Ez csak egy film. Mégpedig egy igen jó fajta! Mindazonáltal tény, hogy a viszonylag sok ebben a témában készült film, sok nézőben éppen az ellenkező hatást váltja ki, mint amit a rendező el szeretne érni. Nálam viszont nem így van. Nekem a legtöbb ilyen alkotás eredendően tetszett, talán mert nem egy népcsoport szenvedéstörténeteként nézem ezeket, hanem egyetlen ember, a főhős tragédiájaként.
Sok mindent láttunk már, de úgy gondolom hogy ez a film is tudott még újat mondani. Robert Benigni remekművében "Az élet szépben" egy zsidó gyerek szemén keresztül láttatja velünk a haláltáborok szörnyűségét. Az a helyzet hogy itt is ez történik, de éppen fordítva! És ez a nagy ötlet! Egy elkötelezett SS tisztet megbíznak egy koncentrációs tábor vezetésével. A családját is magával viszi, és be is költöznek tábor melletti villába. A 8 éves kisfiú Bruno, - aki egyébként isteníti hős katona édesapját - mit sem sejt a körülötte lévő világról, és nem érti hogy a szomszéd farmon miért hord mindenki csíkos pizsamát. A szülők amennyire lehet próbálják megvédeni gyereküket a foglyokkal való találkozással, de ez nem igazán sikerül. Hogy magyarázod meg egy 8 éves gyereknek hogy "azok" nem is igazi emberek, és apu fontos munkát végez itt. Nem is nagyon próbálkoznak vele, hisz a koncentrációs táborok abszurditását nem is lehet szavakba önteni. Bruno felfedező útra indul, és nem messze a villától, egy szögesdrót kerítést talál, aminek a másik oldalán egy vele egyidős csíkos pizsamás fiú üldögél. Barátok lesznek, miközben a szülők a náci ideológiát próbálják elültetni fiúk lelkében. Ezt a nem hétköznapi, és igen erőteljes történetet két féle képpen lehetett lezárni: happy end-el, vagy tragédiával. Mindkettőre rá lehetne fogni hogy giccses, de akkor az nem a film hibája lenne, hanem a film alapjául szolgáló könyvnek. Az erőteljes, és váratlan (ahogy R2-D2 is írta "nem volt kódolva a történetben") befejezés nálam mégsem tartozik a giccs kategóriájába. Az egyetlen logikus befejezése egy drámának. Marc Herman filmje ártatlan naív gyerekszereplőkön keresztül tolmácsolja ismét a holokauszt abszurditását, és a náci ideológia értelmetlenségét.
Kötelező néznivaló! (Főleg ha tetszett Az élet szép) 95%
