Ki mit néz most?

OFF:

Azt gondolsz rólam, amit akarsz. Nem ismerjük egymást személyesen, ezért őszintén szólva, nem nagyon érdekel a rólam alkotott véleményed, akár magad formálod néhány hozzászólás alapján, akár segítséget kapsz hozzá. Megírtam a véleményem egy tévéműsorról, amellyel nem muszáj egyetérteni. Hogy ez az egész pontosan hogyan terelődött most személyes síkra, azt Te nyilván jobban átlátod, mint én. Remélem, Google nélkül is.

Nehéz eldönteni hogy tudós vagy-e vagy tudálékos.A szavakat viszont úgy csűröd-csavarod mint egy kormányszóvivő,vagy egy ombudsman.Nem lepődnék meg ha valami ilyesmi  helyen dolgoznál.Már ha nem valami egyetem padját koptatod.De az biztos hogy ez nem ide tartozik,bocs az offokért mindenkitől.

Szigorúan a saját véleményemet írom, ahogyan eddig is. Szóval szerintem amíg az ember fejből tudja, hogy hány magyar király volt I. Ferenc József után (esetleg még azt is, hogy összesen hány magyar király volt – Jézus Mária, vigyék mielőbb orvoshoz az ilyet!), és Jennifer Anistonhoz kell a Google, akkor még nincs túl nagy baj. Ha fordítva lenne a dolog, azt én a magam vonatkozásában szégyellném, de elfogadom, hogy mások értékrendjében viszont annak van respektje.

Na az is biztos,hogy akad olyan ember aki Google nélkül is okos.Legalábbis azt hiszi.
"Otthon, a négy fal között, legalább saját magának nyilván őszintén bevallja mindenki, hogy ő melyik csoporthoz sorolná magát."

Nézd, lehet, hogy manapság kuriózum az ilyesmi, de én erősen szeretném hinni, hogy azért akad még néhány ember, aki Google nélkül is okos (talán nincs is számítógépe, mert van ám ilyen is!), mások csak azzal, vagy esetleg még azzal se. Otthon, a négy fal között, legalább saját magának nyilván őszintén bevallja mindenki, hogy ő melyik csoporthoz sorolná magát.

Ja,igen,az pedig hogy otthonról mindenki okos,szintén megszokott.Otthon nincs drukk viszont van Google......

Nekem is más a véleményem.Szerintem tényleg ne menj bele....

ühüm-ühüm :)

A celebektől falat kaparok, mégis az ember tudja, hogy volt-e hasmenése X celebnek, miért volt plasztikai sebésznél Y celeb stb.

Összeesküvés-elmélet.

Erről más a véleményem. Egyrészt valamennyire a világtörténelmet sem árt ismerni. Másrészt ha egy külföldi személy magyar ügyért adta az életét, akkor nem érdemli meg, hogy megemlékezzünk róla? Szerintem igen. A görögök sem tartják cikinek számon tartani például Lord Byront, aki a görög nép szabadságáért áldozta az életét.

De hadd mondjak egy ellenpéldát. Pár hónapja halálra késeltek egy román sportolót. Miért zúdult fel mindenki, végtére is nem magyar volt az áldozat? Netán kicsit azért is, mert a román áldozat ürügyén lehetett egy kicsit látványosan cigányozni is? De ez más téma, ebbe inkább nem mennék bele, itt le is zárom a témát. Én nem vagyok büszke a tegnapi játékosokra, de tudomásul veszem, ha mások szerint fasza gyerekek voltak.

"A gépnek nincsen múltja, se hiedelmei
csak alkatrészei vannak neki
A képgép ontja a képeket
és vezérli velük a gépeket
hogy fel ne fogják,
hogy ne tudhassák
micsoda rabság..."

Mondtam én egy szóval is, hogy meg kéne dicsérni őket? Hm? Nem. És a Doktor House igen is jó sorozat, én nézem, bár nem vágok minden részt fejből... és? Kikapcsolódás...
Szerintem ők se gondolták hogy ciki lenne tudni... egyszerűen nem tudták, és valóban könnyebb kérdés az Aniston-os...

Tudod, nem is az a baj, hogy ilyenek vannak, hanem az, amikor szinte már CSAK ilyenek vannak. Persze, van olyan, hogy valaki nem tud valamit, vagy tudja, de a drukktól éppen nem jut eszébe. (Bár a két játékosról lerítt, hogy nem azért nem tudják, mert nem jut az eszükbe, hanem mert fogalmunk sincs a témáról.) Igazából a katonanő benyögése Jennifer Anistonnál verte ki nálam a biztosítékot: „Na, ez már egy jobb kérdés!” Én azért úgy gondolom, ha magyarok vagyunk, és annak érezzük magunkat, legyen már valami fogalmunk a magyar történelemről, akkor is, ha nem érdekel bennünket a téma mélyebben. Végtére is mi a francért jártunk iskolába, ha még az alapinformációk se ragadtak ránk? Ne csak akkor verjük a mellünket, hogy mekkora magyarok vagyunk, amikor ennek ürügyén lehet egy kicsit randalírozni az utcán. De ez persze az én véleményem, irulok-pirulok, és megyek a sarokba, hogy ilyesmi jutott az eszembe, ahelyett, hogy lenyomtam volna egy Jóbarátok-epizódot. (Ráadásul egyébként azt kivételesen még én is szeretem.)

Egyébként ami a népbutítást illeti, teljesen egyetértek Veled: végtére is az soha nem vezet jóra, ha az állampolgárok gondolkodnak azon, ami körülveszi őket, mert a gondolkodásból esetleg valami más is kifejlődik. Mennyivel jobb az, amikor az emberek inkább azzal törődnek, hogy például vajon ki Donatellácska igazi apukája, plasztikáztatta-e magát Liptai Claudia a Playboy-fotózás előtt, és talál-e magának feleséget Benkő Dániel stb. stb.? (Gondolom, legalább annyira hitelesen és őszintén keresi, mint anno az a teniszező meg az a valóságshow-s tyúk a maga párját.)

Srácok, mikor tanuljátok már meg végre, hogy a tömeg hülye? Nem kell ezen felhúzni magunkat egy olyan országban, ahol kétmillió nézője van az Irigy Hónaljmirigy Shownak. Kertévét meg nézzenek csak az ingerszegény hétköznapokból menekülő nyuggerek vagy az aljanép. Azon kár idegeskedni, hogy sok ostoba honfitársunk van.

A Magyar történelemben sajnos elég sok a nem Magyar ember.Elég megnézni az aradi vértanúk névsorát.Jó sok Magyar van köztük.Szóval erről is ennyit....

Persze, a népbutítás ezerrel megy, Mónika-show, Győzike-show, Ben Kősó, Vacsoracsata, Zsacsipacsi, Ha la t ortán.

Ez kell a népnek.

Képzeld, én se tudom, mi Burkina Faso fővárosa, és én se tudok mindent a történelemből! De amit tudok a magyar történelemről, arról nem gondolom, hogy cikibb tudni, mint azt, hogy egy közepes amerikai színésznő mely sorozattal futott be.
Nem, a két ember valóban nem tudta a pontos választ a kérdésre, mert annyira a Tv2 sem volt naiv, hogy név szerint kérdezzen rá az uralkodóra, csak a „darabszámra” volt kíváncsi. De hát éljen, éljen, ki nem szarja le a magyar történelem dicső és kevésbé dicső alakjait, végül is Győzike, Majka, Kiszel Tünde, Benkő Dániel, Doktor House meg a Született feleségek és a többi sokkal szórakoztatóbb, ők megérdemlik, hogy róluk mindent tudjunk. Igazad van, tulajdonképpen meg kéne dicsérni a két játékost, hogy milyen okosak és műveltek voltak.

Talán azért van ez, mert a Jóbarátok sorozat sokkalta szórakoztatóbb, mint a magyar történelem. Ami szórakoztatóbb, könnyebb megjegyezni. Személy szerint engem sem érdekel a történelem. És képzeld, én meg nem tudom, hogy mi Burkina Faso fővárosa!
Ezért leszólni most két embert, hogy nem tudták, hogy mi a pontos válasz a történelmi kérdésre... szerintem te sem tudsz sok mindent. De szóljunk már le mindenkit, aki nem tud válaszolni ilyen kérdésekre... tudod, inkább ez Magyarország, 2009.

Tegnap belenéztem Vágó István vetélkedőjébe, ahol éppen egy hivatásos katonanő és egy boltos (mindketten harmincas éveikben jártak, bár egy tízessel öregebbnek tűntek) párbajoztak egymással. Az egyik kérdés valahogy így hangzott: hány királya volt még Magyarországnak I. Ferenc József után? Válaszlehetőségek: egy sem, egy, kettő, három. Teljes tanácstalanság látszott a versenyzők arcán, abban sem voltam biztos, hogy tudják, ki volt az a Ferenc József. Mondanom sem kell, hogy mindketten több választ is megjelöltek, szerencséjükre a helyeset is. (Egy volt még: IV. Károly.) Szánalmasnak tartottam és tartom, hogy a nem is olyan nagyon régi (még 100 éve sincs!) magyar történelemben felnőtt magyar emberek ennyire járatlanok. De nem ez volt a csúcspoén, hanem a következő kérdés: Melyik sorozattal vált ismertté Jennifer Aniston? „Fogadjunk, hogy ezt mindketten tudni fogják” – jegyeztem meg a cimborámnak, de nem fogadtunk, mert neki is ez volt a véleménye. És valóban, mindkét játékos, gyorsan, azonnal és csak egyetlen (a helyes) választ jelölt meg. A katonanő még valami olyan megjegyzést is elejtett, hogy „na, ez már egy jobb kérdés”. (Bocs, nem emlékszem pontosan a szavaira.) Magyarország, 2009. Persze nem Jennifer Anistont hibáztatom mindezért, de valahogy az az érzésem, hogy ez a bulvármédia által formált világkép és tájékozottság sajnos általánosítható.

Igen, köszi hogy kijavítottál! :-)

Straight Story

Strange Story-t láttad már? Az is a fogyaszthatóbb alkotásai közé tartozik(szerintem).

A szívemből beszélsz, hiszen én is „hangulatember” vagyok, sajnos a szó rosszabbik értelmében is. A filmek esetében viszont egyértelműen nyert ügye van számomra az olyan alkotásoknak, amelyeknek a hangulata magával ragad. Lesz@rom, hogy a sznob kritikusok esetleg mást gondolnak róluk, mint én, ezek a „hangulatfilmek” mindig élményt nyújtottak, és remélhetőleg fognak is még, amíg élek, és alkalmasint újra látom őket. Lehetetlenség lenne minden ilyen filmélményt felsorolnom, ezért most azokat említem, amelyekről kevesebbet szoktam az Xpresszen beszélni. Például a magyar rendezőket: számomra „hangulatfilmek” voltak például Makk Károly és Sándor Pál 1970-es években forgatott alkotásai. Makktól a SZERELEM, de még inkább a MACSKAJÁTÉK és az EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA. Sándortól nem annyira a RÉGI IDŐK FOCIJA (az valahogy számomra olyan, mint egykoron a kötelező olvasmányok voltak), mint inkább a HERKULESFÜRDŐI EMLÉK és a SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL! (Vajon miért nincs mindegyik DVD-n is?) És persze nem szabad elfelejteni Huszárik SZINDBÁD-ját, amely egyszeri csodája volt a magyar filmművészetnek. Gyerekként nem szerettem, de hát ez olyan film, amelyhez „hozzá kell öregedni”, hogy az ember sajátjaként érezze át azt, amiről szól. A külföldi filmek közül most csak Franco Brusati FELEJTSÉTEK EL VELENCÉT! (1979) című alkotását említem, amelyet nálunk csak a tévében mutattak be egyetlen alkalommal. Megnézni se merem újra, nehogy tönkremenjen a VHS, amelyre felvettem. Gyönyörű film, némi bergmanos beütéssel (az egyik főszereplő Erland Josephson) és egy zseniális olasz színésznő, a Monica Vittihez mérhető Mariangela Melato kimagasló alakításával.

Lynch nekem egész egyszerűen azért nem tetszik, mert nem tudok ráhangolódni az ő hullámhosszára. Ilyenkor próbál az ember fogódzót találni a cselekményben, de hát az meg alig van vagy túl szimbolikus. Sebaj, van ilyen, vannak rendezők, akiket megkésve fedezek fel. Eleinte például Almodóvart se szerettem, de most már nagy kedvenc, egy időben Werner Herzogot is untam, de a Cinetel megszerettette velem (főleg a KASPAR HAUSER és a NOSFERATU nagy élmény), és már Wim Wendersszel is kezdek barátkozni a tévében nemrég látott AZ AMERIKAI BARÁT hatására. (A DOLGOK ÁLLÁSA című korszakos munkája egyike azon nagyon kevés filmnek, amelyről kijöttem a moziból. Még egy ilyen műre emlékszem, Tavernier A BÍRÓ ÉS A GYILKOS című opuszára. Ki tudja, talán azóta ezekhez is „hozzáöregedtem”.)

Tökéletesen egyetértek Pan Andrzejjel és Veled. Ezt még azzal egészíteném ki, hogy teljesen normális dolog, hogy ami nekem tetszik, az másnak nem, és fordítva. Az a nem normális, amikor a negatív vélemény kinyilvánításán túl valaki magát az alkotót kezdi sértegetni, illetve azokat az embertársait, akiknek az adott mű tetszett vagy magát a rendezőt is kedvelik. Ahogy mondani szokták jobb körökben: a művet mindig lehet szidni, de a mű ürügyén a szerzőt nem illik.