Ki mit néz most?

Ég és föld harcosai. Kínai film, de nézése közben számos hollywoodi klasszikus felidéződik bennem. Látványos, semmi röpködés és nagyszerűek a színészek. Csak ajánlani tudom. A DVD-kiadás már sajnos joglejárt, de úgy látom, Blue-Rayen kapható.

Valahogy én is így vagyok a filmek megítélésével. Első számú szempont hogy jól szórakoztam-e, magával ragadott, elgondolkodtatott-e. Ha valamelyik kérdésre nem a válasz, akkor kezdem keresni az indokokat, hogy miért is nem tetszett...persze egyes filmek esetében ehhez nem érzek szükséget, első nézésre is megoldhatók :-)
A másik, ami nagyon fontos nálam, a hangulat. Oké, ne legyen története, de legyen egy bizonyos jól eltalált atmoszférája. Ezt persze legkönnyebb jó dialógusokkal, fényképezéssel vagy épp zenével elérni.
Épp ezért tetszik Lynch felfogása, hogy nem kell minden képnek és jelenetnek jelentést hordoznia, elég, ha hangulatot közvetítenek. Sajna a megvalósítás már nem mindig úgy megy, hogy az is tetszen, de hát ízlések és pofonok.

természetesen andrzej wajda-ra gondoltam csak a vw betük berészegedtek..

Egyébként amiről írtok, hogy gyakorlatilag nincs eleje-vége a filmnek és normál felfogással értelmezhetetlen, csupán belemagyarázással...  erről egy régebben olvasott andrzej vajda idézet jut eszembe, amit most természetesen idézni nem tudok pontosan, de a lénye az volt, hogy vajda rendezőként és filmkészítőként szerint elfogadható, hogy egy film a nézőnek tetszik vagy nem tetszik, de az teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy a néző ne értse miről van szó. Tehát a filmkészítőnek úgy kell elmesélnie a történetet, hogy a néző azt megértse, be tudja fogadni és fel tudja fogni. ez az alkotó feladata. ezekután, hogy adott mű tetszik-e a nézőnek vagy sem az egy elfogadható döntés, de hogy érthetetlen legyen a film az alkotói részről a legnagyobb hiba.

Nálam népszerű lettél. :)) Én sem vagyok Tarantino-fan: a legutóbbi filmje ugyan jobban elszórakoztatott, mint az azt megelőző, de továbbra is úgy érzem, hogy inkább van (innen-onnan kölcsönzött) stílusa, mint mondanivalója. Ez azért feltűnő, mert elég sokat beszélnek a filmjeiben, éppen ezért muszáj észrevenni, hogy valójában nem mondanak semmit, csak olyan „cool” locsogásról van szó. Ez persze nem lenne baj, én is sokat beszélek különösebb tartalom és értelem nélkül, de egy ennyire nagyra tartott rendező esetében azért valamiféle intellektuális élményt is elvárnék a vizualitás mellé.

Teljesen egyetértek. Teszek a művészetre toronymagasból, nekem csak az számít, hogy szórakoztat-e az a film, amelyet éppen nézek. Ha igen, akkor nekem édes mindegy, hogy rendezőként mondjuk Bergman, Fellini, Spielberg vagy Paul Verhoeven van-e feltüntetve, de olykor a bóvlik is el tudnak szórakoztatni, elvégre nem lehet napi 24 órában világmegváltással foglalkozni sem a kamera mögött, sem a mozivászon/tévéképernyő előtt. Az ERŐSZAKOS MÚLT és a GYILKOS ÍGÉRETEK nekem is tetszett, sőt A HOLTSÁV is, amely a rengeteg Stephen King-adaptáció között szerintem egyértelműen a jobbak közé tartozik. A KÉT TEST, EGY LÉLEK-kel még nem tudtam megbarátkozni, de A LÉGY-nek hamarosan újra nekifutok.

Lynchcsel nekem is az volt a legnagyobb bajom, hogy túl sok mindent lehet belemagyarázni a filmjeibe, pedig lehet, hogy úgy isten igazából semmi nincs bennük. A KÉK BÁRSONY-t sem érzem annyira nagy filmnek, mint amilyennek emlegetik, de úgy érzem, ez azért mégis szól valamiről, és van egyfajta markáns képi világa, amely számomra még be- és elfogadható.  

P. S.: Elnézést a rajongóktól, ez csak privát vélemény, lehet, hogy nincs igazam.

nem leszek népszerű, de spec én lynch mellett megemlíteném tarantinot is aki szerintem messze túlértékelt rendező. az alibi filmkészítés és saját stílusának már az unamilig való ráerőltetése bármi témára...  de legalább élvezhetőbb filmeket készít mint az említett két rendező. a múlt havi playboyban volt interjú tarantinoval návai (alkesz) anikó tollából és ott elmondta, hogy nem szeretne azon rendezők sorsára jutni akik idővel saját magukat ismétlik, nem tudnak semmi újjal előrukkolni egyik filmről a másikra és idővel, mint elmondása szerint minden nagy rendező a kor előrehaladtával egyre rosszabb filmeket csinál... ő ezt el akarja kerülni, ezért telt el ennyi idő míg előállt például a basterds-el is....  hát szerintem a basterds semmiféle forradalmi újdonsággal nem bír, csupán egy újabb stlusgyakorlat a jópofa párbeszédekkel, a jelenetek végén egy frappáns gyilkossággal és az epizodikus sztoriszerkezetre, mindenre amit már láttunk sokszor tarantinotól...  talán ő az egyik legtúlmisztifikáltabb és túlértékelt rendező...

Nekem meg azt kell mondjam, hogy te beszélsz az én szívemből, mert egy egyben én is így gondolkodom e két rendezőről. A Kék bársony már megvan jó ideje, de a Veszett a világ, a Twin Peaks és a Mulholland Drive végigszenvedése után már óvakodom tőle, mint a tűztől.

Sosem szerettem az olyan filmeseket, akik bár munkásságukkal látszólag a filmművészet fogalmát tökéletesen kimerítik - már amennyiben az elvont gondolatok, érzések és ki nem mondott vágyak audiovizuális megjelenítését értjük "művészet" fogalma alatt -, mégsem képesek egy- vagy akár kétértelmű történeteket létrehozni, amelyek ha nem is lineáris cselekményre épülnek, de legalább valóban szólnak valamiről, aminek füle és farka van (na nem Cronenberg-i értelemben), valamint eleje, közepe, és minimum vége.
Még az olyan filmeket is tudom szeretni (ez nem irónia, hanem valóban), ahol a cselekmény másodlagos szerepet játszik, de az egész filmet átható, azon teljes hosszában áthúzódó metafora, vagy elképzelés mégis kellőképp érthető és meghatározó. Lynch esetében azt érzem, hogy szinte szórakozik a nézővel, teszteli az ingerküszöbét, és valójában maga sem tudja, mit is akar kihozni a filmből. Ez az alibi filmkészítés, amire ezek szerint mindig van annyi vevő, hogy végül kultuszrendezőnek kiáltsák ki, miközben a műveit leginkább kellő mennyiségű alkohol és egyéb stimuláló szerek segítségével lehet kibírni. A Dűnével ugyanígy jártam. Azt hittem, egy jó sci-fit fogok nézni, de azt sem tudtam tovább nézni kb. 20 perc múltán.

Cronenberg engem is az Erőszakos múlt és az Eastern Promises óta érdekel újra. A Légy örök kedvencem, és bevallom őszintén, sem a Videodrome-ot, sem a Holtsávot nem láttam még, de nem is nagyon vonz ez a műfaj. Így aztán maradt az előbb említett két Mortensen-film, ami viszont egy érett, és határozott vízióval rendelkező direktorról tanúskodik. Remélem, ezen a nyomvonalon haladva készül még tőle mozi.

Ha Lynchtől soha többé nem látnék egy filmet sem, nem forognék álmatlanul az ágyamban, azt hiszem. A meztelen ebédet meg akár be is tilthatnák az egész világon, eggyel kevesebb agymenés zavarná még jobban össze az amúgy is elfajzott emberiség elméjét.

Szívemből beszélsz, nekem is inkább Cronenberg, mint Lynch. Utóbbitól egyedül a KÉK BÁRSONY-t tartom érdekesnek, bár nem mindent láttam tőle. (A VESZETT A VILÁG például nagyon nem kedvenc, a TWIN PEAKS meg számomra teljesen nézhetetlen blöff volt.) Cronenberget a legutóbbi – a korábbiaknál populárisabb – filmjei kapcsán kezdem rehabilitálni, és újra próbálkozom a régebbi alkotásaival is. Az AGYFÜRKÉSZŐK különösen érdekel, hiszen régi nagy szerelmem, Jennifer O Neill a női főszereplő.

Annak idején Cronenberg azt nyilatkozta, hogy ha egy az egyben akarná megfilmesíteni a regényt, akkor a filmet garantáltan betiltanák a világ minden pontján. Mivel olvastam a könyvet, maximálisan egyetértek a rendező véleményével. (Egyébként nem igazán tetszett, ahogyan az AMERIKAI PSYCHO című regény se: nagyobb a füstje, mint a lángja.) Mellesleg William S. Burroughs, az író állítólag homokos (mértéktartóbbak szerint: biszexuális) volt, de ezt le se bírná tagadni a MEZTELEN EBÉD után. (Most meg már ha akarná, se tudná, hiszen 1997-ben elhunyt.

Engem is lynchhangulat kerít hatalmába a filmjei után.

Ha már Lynch, akkor én egyedül az Elefántembert tudtam szeretni, de azt nagyon. Nem szeretném és nem is fogom minősíteni a többi filmjét, mert tudom, hogy van egy komoly keménymagos rajongótábora, akik szó szerint istenítik és zseninek tartják. Én nem tartozom ebbe a csoportba. Én személy szerint meglyncheltem volna egynéhány filmje után. Cronenberget egy kissé letisztultabb, közérthetőbb Lynchként is fel lehet fogni, aki az utóbbi időben közérthetőbb, fogyaszthatóbb, ám még mindig eredeti filmeket készít. A Legyet viszont az abszolút mesterművének tartom. Pedig abban is beszélő rovar a főszereplő, és még közösül is. :-)

Nem Cronenberg-DVD-ből? Vagy azóta témát váltottunk? :)

Már kedvet is kaptam az elolvasásához! :-)

Lynch-el konkrétan nincs semmi bajom :-)
Azok közül amelyeket láttam tőle, az Elefántember és a Straight Story jó filmek, de ugye nem tipikus "lynchesek", a Kék bársonyt nagyon régen láttam, de az erősebb jelenetei beleégtek az emlékezetembe, és egyébként is, még ha nem is tartom akkora remekműnek, eléggé elgondolkodtató alkotás. A Veszett a világot könyvben is utáltam, a film pedig nem több számomra egy közepes mozinál.

...de nekem ezekből egyedül az jött le hogy "baromság"

Olvasnád csak a regényt, ahhoz képest a film cselekményes, közérthető, populáris, szemérmes és visszafogott! :))

Cserébe az őszinte szavakért választhatsz egyet bármelyik Lynch dvd-ből. :)

Pár éve láttam, de körülbelül én is 20 percnél tarthattam mikor elkezdtem magam szidni hogy miért kellett pont ezt a filmet elkezdenem :-P
De végül is végigszenvedtem....és hát ízlések és pofonok, nekem a film az utóbbiakat adta. Értem én hogy kreativitás meg egyedi látásmód meg hasonlók, de nekem ezekből egyedül az jött le hogy "baromság".
Elnézést a filmet kedvelőktől, de én még egyszer biztos nem vetemedek rá hogy megnézzem.

Értem. :)
Így utólag én is úgy érzem, hogy tetemes mennyiségű alkohol és/vagy kábítószer hatása alatt kellett volna megtekintenem, de honnan sejthettem volna, hogy a beszélő írógépből egyszer csak egy óriási rózsaszínű fallosz ágaskodik elő???... :-)

Tulajdonképpen ún. "zsákbamacska" jelleggel vettem meg a filmet miután elég pozitiv kritikákat olvastam róla. Tényleg elég egyedi a hangulata/látványvilága és bővelkedik a bizarr jelenetekben is (pl. főhősünk éppen a hősnövel "hál", eközben a szomszéd felhőkarcolóból egy perverz szomszéd lesi őket, a roncsként összeszedett Mark13 pusztitó robot pedig váratlanul beindul és elkezdi magát összerakni. Mindeközben Iggy Pop gitárzúzása hallatszik). Mindezek ellenére egyáltalán nem nevezném trashnek mivel meglehetősen jól összerakott film. Egyedül az volt zavaró hogy egy nyomoronc angol feliratot se tudtak tenni a lemezre igy igencsak hegyeznem kellett a fülem, szerencsére nem volt nagy gond mivel a nyelvezet elég egyszerű és a jelenetek magukért beszélnek. A képminőség meglepően jó és részletgazdag, elég szemcsés ugyan de nem tolták el semmilyen DNR maszatolással. A hang csak PCM 2.0, de azért szól tisztességesen. Bátran ajánlom a filmet (hopsz, közben összehoztam egy rövid BD tesztet :))

Oh, ott éltem három évet ... Csak az idősík nem stimmel..:)

Ezt a filmet a szombathelyi fősuli koleszában láttam először és utoljára. Elég jól piáltunk, így megfelelő hangulatban leledztünk, de most hogy írod, mik voltak benne, így már tudom, hogy nem minden a töménytől volt tömény. :)

A ma esti menü: Hardware Blu-ray. Eszméletlenül jó hangulatú poszt-apokaliptikus horror-cyberpunk (vagy mi :)), meglepően jó képminőséggel és aláfestő zenével.

Meztelen ebéd: na neee...

Éreztem, tudtam, hogy miért nem voltam képes rávenni magam hosszú évek óta. Pedig David Cronenberg rendezte, pedig Peter "Robocop" Weller a főszereplő, és Howard Shore a zeneszerző.

Kb. 20 percig szenvedtem, kínlódtam, gyötrődtem, aztán nem bírtam tovább. Nem sikerült eljutnom odáig, hogy kikapcsoljam a lejátszót, ugyanis elaludtam, és legközelebb csak a vége főcím alatt ébredtem fel (hála az égnek).
Emlékszem beszélő csótányokra, közösülő írógépekre, nedvedző földönkívüli-fejekre, másra nem.

Azt hiszem, egy életre búcsút intek ennek a filmnek. Én igazán megpróbáltam.

Inkább a legédesebb, amit tisztes férfiember csak elképzelhet... ;-)