Ki mit néz most?

The Dark Knight

Eddig mindössze egyszer láttam, bemutatása idején a moziban. Akkor nagyon bejött, de azért 1-2 kisebb bajom mégis akadt: a film első fél- háromnegyed órája egy árnyalatnyit döcögősnek tűnt, valamint a zseniális előzetes (nálam minden idők legjobbja, mind vágás, mind zene és egyébként is, minden téren) után lehetett volna jobb is. Persze ezek nem igazi problémák voltak, mert már akkor megadtam rá a 10/10-t. Most ismét megnéztem, ezúttal DVD-ről, és valamelyest átértékelődött bennem.
Először is, ami a lényeg: még mindig zseniális. A zene elsőosztályú, ahogy a vágói és az operatőri munka is. A rendezés a film legnagyobb erénye a színészi játék mellet. Nolan nagyon érti a szakmát, nem ezért a fimért, de szvsz még fog Oscart kapni. Természetesen Heath Ledger viszi a filmet. Érdekes, hogy mostanában Bardem,
, valamint Heath révén is örülhettünk egy-egy maradandó filmes gonosznak, szerintem mindkettő sokáig fennmarad majd, nálam toplistások. Joker mellett persze kissé elhomályosodik Bale játéka, de ő is megállja a helyét, nem is akárhogy. Akit azonban Ledger mellett külön kiemelnék, az Eckhart. Ő is valami zseniálisat alakít, a figurára jellemző minden apró rezdülést kijátszik, finoman, ahogy kell. Az év egyik legjobb alakítása.
Igazából rengeteget lehetne írni a filmről, igazi boncolgatni való darab. Persze sokaknak már csak azért is tetszik, mert látványos, pörgős, hangulatos, és teljesen magával ragad. Ez mind igaz is, de több van a felszín alatt. A Dark Knight ugyanis tele van elgondolkodtató morális kérdésekkel, szimbólumokkal, melyeknek egy részét kibontva láthatjuk, néhány árnyaltabban van jelen, és akad amelyre csak utalás történik. Egy ideig próbáltam az ilyeneket fejben tartani, de mikor már nem tudtam számolni ezeket, abbahagytam. A cím, a helyszínek, kellékek, párbeszédek, képi megoldások nagy része mind rejteget magában valamit. Már csak ezért is meg fogom nézni újból a filmet a közeljövőben, ezúttal jegyzetelgetve és ha lehet, még jobban odafigyelve, hogy aztán egy hosszabb hangvételű és részletesebb elemzésfélét kerekítsek belőle (addig megpróbálom másokét nem elolvasni). Mert bizony van elemeznivaló benne bőven.
Az Oscar-jelölés a Legjobb film, de legalábbis a legjobb rendező kategóriában, valamint a zenéért és szerintem Eckhartnak is kijárt volna még. Az, hogy a filmért nem kapott, annyira nem volt meglepő, de a rendezésért azért szorítottam. Viszont remélem Heath megkapja megérdemelt jutalmát.
Az első nézéskor felvetődő kisebb bajaim pedig második megtekintésre elmúltak, úgyhogy 1-2 hibája ellenére totálisan 100%.

Most mondta öcsém, hogy Sárkánykölykök volt a címe szerinte, de sajnos ez alapján csak egy 79es filmet találok ami nem az amire én gondolok, ja és még annyi, hogy ha jól emlékszem egy hawaiihoz hasonló helyen játszódik, de az is lehet, hogy ott. Továbbra is várom a segítségeket.

Igen, ezt a filmet én is sokszor láttam régebben, bár lehet, hogy ma már nem tetszene, azért majd teszek vele egy próbát.
Mellesleg én még mindig azt a gyerekekkel készült kung fu filmet keresem, aminek az elején egy ilyen Shaolin próbatétel féleség van amit egy kis kopasz gyerek csinál meg (egy repülő guillotine-os csávót is lever), és egy strandos jelenet is van benne amiben egy ugyanilyen idős kisgyerek, aki szintén kopasz csak at a különbség, hogy ő kövér, beül a lányok közé játszani, persze álcázza magát, de amikor elkezdi puszilgatni őket, a lányok elkergetik, aztán az egyik jelenetben a két kis kopasz kölyök találkozik, mikor is a dagi idősebb és egyetlen haverjának a büféjét megtámadják a motorosok és a kis kung fus srác meg a nővére segítenek neki. Aztán kiderül, hogy testvérek, előkerül az apjuk is, sőt még arra is emlékszem, hogy valami fontos kütyüt egy rab a seggébe dug el...
Ezt a filmet keresem már nagyon rég, nagyon hálás lennék annak aki meg tudja mondani, hogy mi ennek a filmnek a címe.
Én valami Sárkány ikrek vagy Sárkány tesók címre emlékszem, de így nem találok semmit, ja és nem a Jackie Chanes filmre gondolok.

Kicsit megkésve reagálva:

Igen, tényleg baromira hasonlít Jackie Chan-ra, olyannyira hogy gyerekkoromba meg voltam győződve róla hogy ő az! :) Ezért nem találtam az imdb-n Jackie filmográfiájába... Ennek ellenére, szerintem vér profi kung-fu jelenetek vannak benne! Rendelkezik egy hatalmas nosztalgiafaktorral, jó a zene, és mégegyszer mondom: Nagyon laza a film! Nézzétek meg! :)

Gran Torino
8.5/10
A megtorló
8/10
Punisher: War Zone
6.5/10
Menekülés Los Angeles-ből
8/10
Az ördögűző
9/10

Én most a régi topic-ok hűlt helyét... :-O

Ez nagyon bölcs és megfontolt hozzáállásra vall :)

Én a hasonlatodat a nő-bor analógiaként ismertem, de így is nagyon finom :-)

Mellesleg teljesen egyetértek veled (mint legtöbbször). :)

Vannak olyan általános érvényű, egyetemlegesen "jó" filmként elkönyvelt alkotások, amiket, valamiért sehogyan sem visz rá a lélek, hogy megnézzek, aztán egy nap úgy ébredek fel, hogy tudom: most megkeresem, és megnézem. Mint a villámcsapás. És akkor általában tetszeni szokott :-) Mintha a tudatalattim megkeresné és összehangolná a film műfaját a pillanatnyi lelkiállapotommal.
Ez a filmpszichológia :-)

Ha már Corner, akkor maradjunk is itt. Még a Truffaut, Polanski kiadványaik, illetve a Veronika... és Az idő urai sem fordult meg a lejátszómban, pedig azokat tutira menve vásároltam meg. A Párizs, szeretlek félig ajánlásra lett az enyém is, mondjuk mindenképpen megvettem volna, mert érdekelt, sajna nagyon nem jött be. Úgy vagyok az ilyen szituációval, amit említesz te is, hogy inkább megvárom, amíg lecsendesedik a kiadvány körüli lelkendezés, s lehet, hogy évek múlva jutok el addig, hogy megveszem, de ha akkor összejön, akkor az maximálisan az én döntésem, s még csak kismértékben sem sugallt. Hiszek abban, hogy vannak filmek, melyek az adott pillanatra várnak, hogy találkozhassanak a nézővel, s fordítva. Ádám almái és az én találkozásom egyelőre még nem időszerű, ezt nézhetjük úgy is, hogy türelmesen ül a bolt polcán, mint egy jó befőtt a spájzban, ami egy-két év múlva még ízletesebb is lehet :)

Tekintetbe véve, mennyire fáradt vagyok estére, az már gyakorlatilag 5-ös :-)

Meg aztán az áldott jó lelkemnek köszönhetően nincs szívem pellengérre állítani egy filmet, ami annyi sok szimpatikus ember szívéhez oly közel áll.
nem fogom magam ettől jobban érezni, mellesleg, ahogyan azt már villám értékelésemben megfogalmaztam korábban, az Ádám almáinak számos figyelemre méltó része van, csak éppen nem egy könnyen emészthető darab. De a töltött káposzta sem az, mégis milyen jó. :-)

Te láttad már?

Ezek szerint, amin nem alszol el, az már négyes? :)

Igen, tényleg nagyon hervasztó érzés tud lenni, amikor az összes ismerős által "Ezt meg kell nézned!"-kategóriába sorolt film nem váltja be a vele szemben támasztott elvárásainkat.
Olyan ez, mintha egy szupermodellel lefeküdve rájönnénk, hogy ez is csak egy átlagos szex volt. Akkor már inkább jöjjön egy hétköznapi pláza cica, abban legalább nem lehet csalódni. :-)

Bármi megeshet, de azért nem okozott akkora csalódást, hogy újra kelljen értékelnem ;-)

Nem semmi cég volt, az biztos. Pazar rózsadombi vityillóban várták az ügyfeleket, s ha egy tékás olyan filmet kért, ami épp nem volt raktáron, akkor ott helyben asztali gyorsmásolóval kreáltak egyet hipp-hopp. Aztán az így elkészült kazettára rányalták a matricára nyomtatott címet, még sárga VICO-tasakba is belerakták, de műanyagos ismerősük valószínű már nem volt, ezért aztán a csupasz kazettát beletekerték a borítóba, mint zsírosdeszkát a Népszabadságba, oszt jó napot, ott a kassza, lehet fizetni.

A Cannon-filmek, höhöhö. :-)))
"Jegyezze meg! Az eredeti VICO-kazetta sárga!"

Azért tegyük hozzá, hogy ezek a filmek (és a Cannon-os társaik) csak nálunk voltak ekkora durranások, mivel előtte soha, sehol nem lehetett nálunk ilyen filmeket látni. :)))

Még nálunk is porosodik pár ilyen német szinkron / magyar hangalámondás kiszerelésű filmecske (Chuck Norris főleg, plusz a Rambo 2), én pl. két éve a Missing In Action 2-t néztem így végig, amiből ráadásul 10 perc ki is volt vágva. A BuFi-s DVD-n már a full film van rajta. :DDD

Hali!
Nekünk is megvolt VHS-en, német hanggal és alámondással. Az egyik főszereplő némi hasonlatosságot mutatott Jackie Chan-hez szerény emlékeim szerint :)

Arra emlékszem, hogy volt (van?) nálunk egy Kék Róka nevű söröző, ahol azokban a békebeli időkben, amikor például még nem csöngetett pénzért a szerzői jogvédő amiatt, ha egy trafikban egész nap szólt a rádió, szóval az általad említett korban sokat jártunk fent nevezett vendéglátóipari egységbe, mivel ott a sörhöz alátét helyett ilyen filmeket nyomattak a pult fölé szerelt nemhádéredi televízióképernyőn keresztül. Címekre már nem nagyon emlékszem, persze a Szamurájok és banditákat már akkor meg tudtam különböztetni  A shogun árnyékától eg még pár ismertebbtől, de ott mindig ilyenek mentek. Még nem voltunk oly pallérozottak, hogy megértsük a művészi szándékot, ezért aztán ahogy ürült a rekesz, úgy lett hevesebb a rekeszizom, jókat röhögtünk az egylépéshátramajdugrásafatetejére-harcosokon, akik egy-egy gyengébb alkotásban ráadásul burleszk-szerű harci koreográfiával vívtak, amibe beletartoztak olyan "általános" megoldások, hogy vakond módjára tíz métert tettek meg az avarral fedett földben, majd az ettől meglepett ellent miszlikbe aprítottták, aki meg elszaladt, azt homlokközépen vágták egy dobócsillaggal, hiszen a megrettenten menekülő ember legfőbb ismérve, hogy jól becélozhatóan hátrafordul futás közben. Az ilyen ótvar hulladékok miatt aztán sosem lettem a műfaj igazi szerelmese, de piával egész jól elviselhetőek voltak, akár a primitív zombifilmek.

Ismét egy olyan filmről kell írnom, aminek komoly nosztalgia értéke van... :) A 80-as évek végén 90-es évek elején, mikor az egész ország meg volt őrülve a videokazettán terjedő keleti "karatés" filmekért, és a legnagyobb sztárok Bruce Lee és Jackie Chan volt... Én 8-9 éves voltam, és a nagybátyáim videokazetta gyűjteményében turkáltam mindig, ahol rábukkantam egy érdekes című filmre, "Ninja Kommando" ami annyira tetszett hogy szerintem képes voltam minden nap megnézni... Rengetegszer láttam, tehát mondhatom hogy egy meghatározó gyerekkori élmény volt a sokszor másolt német szinkronos kung-fu film, amiben még csak nem is Jackie Chan szerepelt... :) Néha eszembe jutott az azóta már biztosan elenyészett kazetta, mint a múlt hétvégén is. Elkezdtem utánakeresgetni, de nem sok mindent találtam "Ninja kommando" néven... Majd találtam a youtube-on egy-két részletet, (http://www.youtube.com/watch?v=03gGwq1jvMk  - http://www.youtube.com/watch?v=Zzptu4DyW14&feature=related) amiből kiderült hogy az angol címe: Ninja In The Dragon s Den Így már könnyű dolgom volt, és este már magyar felirattal nézhettem is. Azt hittem csak a nosztalgia miatt fog tetszeni... De nagyon meglepődtem, ugyanis a filmet az elsőtől az útolsó percig olyan izgalommal néztem végig, mintha először látnám! Nagyon nagy élmény volt! Jó ez a film! Laza, hangulatos, humoros, és folyamatosan pörög, bővelkedik a látványos küzdelmekben! Most újra beleszerettem ezekbe a filmekbe...

Emlékszik még valaki erre a filmre?

Shelter (2007)

Jonah Markowitz írta és rendezte ezt a filmet, aki többek között a Fűrész és a Rocky Balboa art director-a is volt. Nem tudom, hogy személyes élményeken alapulhat-e a film, mindenesetre a szereplők, főleg Zach lelki állapotának ábrázolása, illetve művészi ambíciói erre engednek következtetni.

A történetről röviden: Zack a kaliforniai porfészekben, San Pedro-ban él apjával, nővérével és annak kisfiával, Cody-val. A művész srác egy gyorsbüfében szakácskodik, szabadidejében barátaival szörfözget. Legjobb barátja, Gabe viszont elhagyja a várost, barátnőjével, Tori-val érzelmileg eltávolódtak, ráadásul állandó bébicsősze lett az 5 éves unokaöccsének, bár ezutóbbit bánja szerintem a legkevésbé. S még ennek tetejébe egy elit művészeti iskolába se vették fel. E gondok közepette jelenik meg Gabe bátyja, Shaun, aki LA-ben él és tevékenykedik íróként. Az évek óta nem látott viszontlátást bepótolva együtt buliznak, szörfözgetnek, míg nem egy éjjel... elcsattan egy csók. Zach nővére próbálja megkérni öccsét, maradjon távol Shaun-tól, mert közismerten meleg, de Zack csak annál bátrabb lesz, s menedékre lel zaklatott világából Shaun-nál. A kettejük szerelme jelenthet menedéket, oltalmat Zach és többek számára is, s életében először a fiú úgy cselekszik, hogy saját boldogságát látja lebegni szeme előtt.

Egy szép, egyáltalán nem felületes történetet vittek vászonra, olyan szereplőkkel, akik nem félnek kimutatni érzelmieket, s egy pillantásukkal többet árulnak el magukról, mint egy több oldalas forgatókönyv. Sajnos ez a film itthon egyáltalán nem került bemutatásra, semmilyen formában, pedig ez az egyik legtoleránsabb film a témában, amit eddig láttam. Tényleg ajánlanám mindenkinek, s remélem egyszer valamelyik kiadó lát is rációt abban, hogy a Gyilkos ösztönök támadása 4. helyett ilyen filmet adjanak ki.

Persze, mindenkinek más tetszik, ez egyértelmű, de nem ugyanolyan elvárásokkal ülsz le egy nevenincs filmhez, mint egy agyonhype-olt alkotáshoz. Ha úgy néztem volna a filmet, mint egyet a sok közül, akkor biztos sokkal pozitívabban nyilatkoznék róla és különös filmes csemegeként maradna meg, a felfokozott várakozásokat követő csalódásoként viszont már nem is olyan kedvező a megítélése. Utálom a csalódásokat, sokszor még a bűnrossz filmeknél is kellemetlenebb élményt okoznak.

bele is remgetett a kezed az emlékbe, mi? :)

Erre tudnám azt mondani, hogy ízlések és pofonok! Én sem mondtam senkinek, hogy hogyan tudja belevenni 2008 TOP10-es listájába a Hancock-ot vagy John Rambo-t.... pedig hidd el, amikor olvastam, kicsit megrökönyödtem....

Erre tudnám azt mondani, hogy ízlések és pofonok! Én sem mondtam senkinek, hogy hogyan tudja belevenni 2008 TOP10-es listájába a Hancock-ot vagy John Rambo-t.... pedig hidd el, amikor olvastam, kicsit megrökönyödtem....

ez a 4 csillag nem is olyan rossz. nálam sem tízpontos (SPOILER: az az éneklés azért annyira nem hiányzott a végére), de mindeképp kiemelkedő darab.

Én, mint az egyik fenék kerítő - bár jama volt a főlúd - sajnálom, hogy nem tetszett annyira, mint vártad esetlegesen. Ez már csak így van a túldicsért filmekkel. Elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben, aztán ha végül mégsem jönnek be az embernek, akkor konyul a száj. Azért én biztatnálak, hogy ne add fel, kapjon majd még esélyt. Talán lesz egyszer az a hangulatod, ahol kiérdemli az ötöst is. :)