Hát Paul Greengrass nevét egy életre sikerült megjegyeznem, a Bourne-érán kívüli két filmje segítségével...
Tegnap este a United 93-as, ma délelőtt meg a Véres vasárnap került sorra a bepótlandó filmek terén. Mindkettő elől úgy álltam fel, mintha ötször fejbe vagy gyomorszájon rúgtak volna, annyira hatásosak voltak.
A United 93-as leginkább a maximális átélhetőség miatt ütött (főleg az extraként tálalt egyórás összeállítás a családokról), de a Véres vasárnap lezárása az, ami igazán kiverte a biztosítékot. Ahogy a britek mentik a saját bőrüket a mészárlásból, és csúsztatnak, az valami hihetetlen, és vérlázító...
A United 93-asban az a legszörnyűbb, hogy bárkivel megeshet az a tragédia, amit a filmen ábrázolnak (ismét csak a családokat bemutató doksira asszociálván, a két fiatal lány története a legszomorúbb - ha kint élnénk, akár még ismerhettük is volna őket), a Véres vasárnap viszont annyiban más, hogy ott két nemzet csapott össze, az írek békét akartak, de a britek nem hagyták, és ezzel elindították a lavinát, az IRA megerősödését, ami a mai napig tart...
Filmként nehéz tekinteni a két alkotásra, ezek inkább kordokumentumok, de annak tökéletesek...
Mindkettő 100%-os.