24/6
Az ember mindig szomorúan áll fel e gy 24 évad utolsó részének végén a tévé elől, mert (általában) a befejezés sem vidám, másrészt pedig az epizódok által diktált tempó és izgalom is tovaszáll, hogy minimum egy évig ne ízlelhesse meg ezt a semmihez se fogható adrenalinfröccsöt az egyszeri rajongó.
Spoilermentes hozzászólást gyártani a 24-ről nehezebb, mint akármilyen filmről kritikát írni. Főleg, hogy a spoiler meghatározása is eltérő, van, akinek már egy szereplő színész neve is az, mert ha tudja, hogy játszani fog a szériában, már nem okoz akkora meglepetést. Megpróbálok virágnyelven közelíteni a látottakhoz.
Jack Bauernak az eddigi öt év alatt sikerült annyi jót cselekednie hazájával szemben, amennyi jót borítékolhatóan sosem fog visszakapni attól. Az ország irányítói is tudják ezt, valószínűleg ezért sem próbálkoznak meg vele, inkább próbálják meg az ellenkezőjét. Hősünket évről évre semmibe veszik, halálos akciókba kényszerítik, vagy épp felfüggesztik, és akkor a parancsot megszegve önként vállalja a lehetetlen küldetéseket.
Az alkotók igyekeztek mindenki szájaízének megfelelni, próbálták az üresjáratokat lecsökkenteni, az akciók számát növelni, a meghökkentő fordulatokat pedig inkább frappáns dramaturgiai csavarokkal, és kevésbé alapemberek váratlan halálával létrehozni. Majd kiderül, mindez mennyire sikerül... Ezzel együtt srófolják is a korábban látottakat: az új szezonban mintha mindenből több lenne, mintha minden súlyosabb, végzetesebb lenne: az országot három irányból is sanyargatják, nem lehet mérget venni rá, hogy a terrorista fenyegetés valóban csak fenyegetés marad, hogy ki, mit, és hogyan fog túlélni, ki kit árul el, és hogy mikor derül fény egy még nagyobb cselszövésre, amely mellett a korábbi csak kis cserkészakciónak minősül...
Az előző szezon elvarratlan szálait is felveszi az új történet, némileg másabb nézőpontba helyezve mindazt, amit Jack Bauerről eddig tudhattunk. Korábbi szereplők is visszatérnek, ám ez legyen meglepetés. Annyit talán szabad megemlíteni, hogy az új szezon legcoolabb karakterét James Cromwell alakítja.
A sorozat kedvelése sem késztet arra, hogy elhallgassam annak hibáit, melyek ha nem is olyan bántóak, de azért jelen vannak. A sztorit megint nem sikerült 24 részre "felvarrni", és emiatt, ha - ezúttal már - csak pár rész erejéig is, de született egy mellékszál is, ami kicsit megakasztja az addigi lendületet. Olyan ez, mintha P.J.-ék a pellenor-mezei csata után ragaszkodtak volna a Megye megtisztításának bemutatásához is: a film már felért a tetőpontra, és onnan még egy tetőpontot kreálni "mission impossible". Kár, hogy ezt még nem tanulták meg a 24 írói, mert ez visszatérő betegség, ugyanúgy, mint az az érthetetlen jelenség, hogy a tengerentúlon a legmokányabb tevékenységi körrel bíró intézmények a legsebezhetőbbek.
Kieferen semmi sem múlik, évek óta kiválóan hozza a figurát, és ezúttal is vannak nagyon jó jelenetei, dráma és akció terén is. A többi szereplőről csak azért nem teszek említést, mert már a felsorolás is elveheti az izgalmakat, ne feledjük, mégiscsak 24-ről van szó! :-) Eddig nem figyeltem fel a zenére, de ebben az évadban nagyon tetszett ez is.
Egy konkrét momentum még eszembe jutott: pár hete origo-hír volt, hogy az amerikai nézők felháborodtak, amiért Jack Bauer az egyik bedgájt különös kegyetlenséggel teszi ártalmatlanná. Nos, a jelenetet látva kijelenthetem, hogy a második évad azon passzusa, aminek során Bauer ott beépül a rosszarcúak közé, sokkal durvább volt, mint amit itt láthatunk. A fanyalgás egyébként nem csak emiatt van, a nézőknek már nem elég jó a 24, már azt is kritizálják, amit korábban szerettek. Mondjuk heti 40 perces dózisban nézni sorozatot a 24 esetében a legnagyobb baklövés, és közel sem nyújtja azt az élményt, mint zsinórban nézni.
Ezzel együtt elfogadható pár mértéktartó kritikus véleménye, akik szerint lassan újra kellene gondolni a 24 koncepcióját, mert lassacskán kimerül a gonoszok-, a terrorcselekményfajták-, a halálnemek tárháza és a kiismerhetetlenségét vesztő sorozat beleszürkül az őt követő, őt majmoló gyengébb szériák közé.
Persze ez még nem a jelen, és bízzunk az alkotókban, hogy nem hagyják berozsdásodni a szemük fényét képező fejős tehenet. (kicsit sem képzavar)
Olyanok ezek a 24-et kritizáló nyafogások, mint amikor a jóllakott napközis orbitális szellentések közepette húzza a száját az új és újabb libamáj- és téliszalámiadagok láttán.
A hatodik szezont nem kívánom rangsorolni a többihez képest, úgyis jön majd harminc másik, aki helyettem megteszi, én csak annyit mondok, hogy aki az eddigi szériákat szerette és élvezte, az ezúttal sem fog csalódni!
Soha rosszabb sorozat ne legyen, mint a 24!
