Ki mit néz most?

Igen, nekem is a karakterkidolgozással volt bajom (jobban mondva a nem-kidolgozással) és nem csak Carrie esetében! Sue is csak egyik pillanatról a másikra válik megértőve és bűnbánóva, itt is sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni a jellemfejlődést, kissé hiteltelen volt számomra, hogy

SPOILER!
egyik pillanatról a másikra lemond arról, hogy élete eddigi legjobbnak ígérkező estéjét a pasijával töltse, ehelyett "odadobja" a szürke kisegér karjaiba! Hitelesebbnek éreztem volna, ha elkezd beszélgetni vele, kicsit megismeri a családi hátteret, stb., és ezután jut erre az elhatározásra!
SPOILER VÉGE!

Amúgy meg tök szórakoztató film volt, a végső leszámolás nekem is tetszett, szóval ajánlom mindenkinek, még azoknak is, akik ódzkodnak a remake-ektől, mert ez egy igen jól sikerült darab!

You re Next

Egyszerű, de nagyszerű slasher. Érdektelen szereplőgárda. Úgyis meghalnak.
2 csavar, jó előre lehet őket látni, de hát nem is ezért szeretjük ezt a műfajt.
Elég hamar beindul a gyilkolászás, ami jelen esetben azért lehet baj, mert a film eleji reunion meg hacacáré alatt tényleg semmi érdemleges nem történik, nincs se időnk, se kedvünk emiatt bármennyire is megkedvelni a szereplőket, utána meg aggódni értük. Pl. a fivéres veszekedős jelenetek kurva jók voltak, ilyenből még bedobhattak volna párat, illetve pár extrémebb csapdát sem bántam volna a filmből, mert ezek vérszegényre sikeredtek. Illetve, ha már slasher, a machete lecsap/vágókép kombó annyira nem ideillő, na. Ha már a turmixgépes, gégemetszős jelenetet bevállalják, akkor mutassák azt is, hogyan hasít bele a penge a húsba.

Legyen 7/10, átlagon picit felüli slasher, de az a plusz sajna hiányzott belőle, pedig feszteken, kritikaoldalakon nagyon oda voltak érte. De lehet, már csak én égtem ki, és tornázódott az ingerküszöböm az egekbe a sok horrortól.

Meg Max kijutását is a sivatagból. Meg Jodie döntését...

A hackerek észrevétlen leszállásához szükséges rostát szerintem csőnek hívják:)...

Hasonló felfogásban néztem, mint a képregény adaptációkat.

"A tempó tartásához kellettek bizonyos idióta lépések, de megfelelően álltam hozzá a filmhez, így majdnem minden átment a rostán."

De jó neked, nagyobb lyukú rostád volt... :)


Amúgy jó, amiket írsz, de az a néhány ostobaság, ami volt a moziban, nálam sikeresen lerontotta az összképet.

A helyességhez még annyit, hogy itt erre sem gyúrtak rá annyira, mert mindkét oldal tökre érthető.Gazdagok védése és a lentiek vágyainak beteljesítése megoldható.A mondanivaló nálam abban merült ki, hogy több odafigyeléssel fenntartható a rendszer csak meg kell hallgatni a másikat is.Modernizálni kell a rabszolgatartást, nem lehet túl erősen fojtogatni.Az senkinek sem jó hosszabb távon.

Elysium - "Tiszta" szívvel betörök, ha kell, kiborgot is ölök:A első képkockától kezdve úgy építik fel a szereplőket, hogy pontosan látni kire milyen sors vár.Nem a meglepetésekre, hanem a mondanivalóra és a látványra helyezik a hangsúlyt.
Nekem kifejezetten tetszett ez az önzőbb főszereplő típus, menet közben válik hőssé, a szebb világ csak árukapcsolás és nem alapvető célja az egész menetelésének.
A nehezebb úton akar egy olyan lehetőséghez jutni, mindenféle nagy tervek nélkül, ami miatt talán a film egysíkúnak, és a történet a vártnál kevésbé csavarosnak tűnhet.
A két motiváló tényező párhuzamba állítása is remek volt, mindkettő ugyanannyira fontos, de a drámaiság kedvéért senki nem kaphatja meg őket egyszerre.Ez okozott talán némi izgalmat két szereplőnél is, de lehet, hogy ezt csak bemesélem magamnak...
Csak az egyes elemekre szánt idő miatt éreztem a korábban említett kompromisszumokat, azonban ez nem párosult a stílus feladásával, ezért ez nem zavaró a számomra.
A tempó tartásához kellettek bizonyos idióta lépések, de megfelelően álltam hozzá a filmhez, így majdnem minden átment a rostán.
Az utolsó pillanatos teljes változás okozott némi fennakadást, ugyanis nem hiszek benne.
Terelgethetnek bizonyos események a “helyes“ irányba, de nem kerülhetsz át varázsütésre a jó vagy rossz oldalra.Mindig ott kell lennie, hogy mit tettél korábban, a néző manipulálható, de nem ilyen téren.És ehhez nincs szükség még csak visszatekintő bevágásokra sem...Azonnal a megfelelő fiókokba kerül az összes feltűnő alak.
Az a vicc, hogy a bosszúságomat két egyszerű szó okozta, erre sem fordítottak 10mp-nél többet.:)
Na, mindegy...
Megérte ezt választani.Bejött mindenkinek.

Prisonersért egy pacsi! Meg JHC-nek is! Végre nem csak én látom kevésbé sikerültnek a filmet... :)

Valahogy én is így érzek a Prisoners-szel kapcsolatban.

Szerintem nem volt túljátszva, csupán kevés időt hagytak a karakter átmeneti állapotára. Több időt kellett volna arra szánni, hogyan válik egyre dacosabbá, hogyan kezdi egyre jobban kihasználni a hatalmát, és így jobban át lehetett volna érezni, hogy tényleg ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami kirobbantotta belőle az állatot. Szerintem emiatt érzed túljátszottnak ezt a részt. Mert a kiindulópontbeli félős, riadt tekintetű, ártatlan és gyermeteg Carrie, illetve a film végi pusztító démon közötti átmenet kapott 1-2 jelenetet, azt csókolom. Emiatt is az egyik pontlevonás, a másik meg a film végéért, ami annyira nem állt jól neki. Ráadásul én itt pont igényeltem volna azt a fajta lezárást, hogy kicsit megnyugodjon a néző lelke, kicsit emészteni tudja a látottakat, ne pedig újabb feszültséget meg keserű szájízt generáljon.

A Carrie szerintem is jó film volt, a "véres" Carrie-t viszont túljátszottnak találtam. Chloe Moretz nem igazán érzett rá a szerepre, csak görcsbe rándultan tekeregve, dülledt szemmel próbált nagyon fenyegető lenni... Hit Girl-t jobban elhittem.

2 rövid ajánló:

Carrie (2013)

Remek remake. Jó színészek (Moore már-már túlságosan is hitelesen játszotta a bigott, irritáló spinét, én szívem szerint már a film elején teletűzdeltem volna a konyhai felszerelésekkel), mindenki jól adta a karakterét. A finálé kifejezetten erősre és hatásosra sikerült, Carrie kiteljesedése hátborzongatóan remekül lett bemutatva. 8/10, simán.

Prisoners

Nagyon jó alapsztori, remek színészek, és (családdal néztem) könnyen tudtunk utána elbeszélgetni a film által generált morális- és egyéb kérdésekről.
De sajnos nagyon-nagyon hosszú, feszültség helyett sok helyen csak unalmat generál, és ez nem feltétlen válik a már alapból nyomott hangulat előnyére.
Simán belefért ez volna másfél órába, a hosszú beállítások, lassú vágások pikk-pakk elvitték a lendületét a filmnek. Ettől függetlenül ajánlom, mert tényleg érdekes és jól átgondolt az alapsztori, ráadásul, mint írtam, remek beszélgetés alapot tud nyújtani, de ettől még sajnos csak egyszer nézhető, hamar felejthető alkotás, amit itt nem ment meg az amúgy kiemelkedő színészi játék. Témájában könnyen találni ennél jobb filmeket, amik hasonló alapelvekre épülnek. 6/10.

Moziban láttam anno, és én is hasonló véleménnyel volta róla.
Egyszerű történet, izgalmas, emberi, gyönyörű látvánnyal és hangulattal. Én mindig is misztikusnak, vonzónak, kiismerhetetlennek tartottam - és tartom a mai napig - a víz alatti világot, ami szó szerint és képletesen is olyan mélységekkel rendelkezik, amibe borzongató belegondolni emberi elmével. Ez film tökéletesen tudta filmre vinni ezt a belső szorongást. Már ami engem illet.

Sanctum

Így másodszorra megtekintve is izgalmas volt, végig jelen volt egy feszült állapot. Igaz történet az alapja így talán ezért is nem tupírozták agyon a forgatókönyvet, véleményem szerint ez a fajta reálisabb megközelítés nem vált hátrányára a történetnek, végig emberközeli tudott maradni. Talán a 127 óránál éreztem hasonlókat. Sajnálatos amiért nem jelent meg itthon BD-n, a 3D-ről már nem is beszélve... A 3D-s hatás különösen a barlangi és víz alatti jeleneteknél nagyon profi, szinte benne érzi magát az ember a környezetben. Nincsenek túlzottan térben előrejövő dolgok, de a mélységérzetet nagyon profin eltalálták.

Bár mág rég láttam, nagyon rég, de akkor hasonlóan éreztem én is. Viszont azóta lehet, már nem is fájna annyira, de most nem akarom letesztelni az ingerküszöbömet. :)

Igen a Delicatessen jó, míg a Dobermann nézhetetlen.
Utóbbiról akkor írtam is kritikát, amit ha jól emlékszem lájkoltak is, de már nyoma sincs.

A Delicatessen volt a második dts-s filmem és marhára bejött már az indításkénti késköszörülés. A levágott combról mindig a békás vicc jut eszembe.
"A béka tolószéken nehézkesen begurul az étterembe, majd gúnyosan odaszól az egyik vendégnek:
- Na? Ízlik???"
:))

Valóban nem egy könnyen emészthető film a Delicatessen, én is majdnem kikapcsoltam 20 perc után, de ott valami történt, talán a film képi világa fogott meg, vagy az atmoszférája, mindenesetre a hátralévő játékidőben pár jeleneten sírva röhögtem, így maradt a polcon.

Lényegében amiben Vincent Cassel szerepel, az szar nem lehet! :)

Hű, francia filmektől alapból ódzkodok. Persze onnan is van jó pár kedvencem, de valahogy annyira zsákbamacskák és... annyira franciák, aztán ha épp nem olyan hangulatban vagyok, akkor aztán letehetnek elém bármit az asztalra, az nem fog tetszeni.
Ami így eszembe jut hirtelen, hogy francia, és kifejezetten tetszett; Farkasok szövetsége, Dobermann, Bíbor Folyók, Irréversible.

A Delicatessen francia film... magyar fronton én még nem találkoztam jó művész filmmel... de lehet, hogy majd teszek egy próbát a Taxidermiával.

Azt nem láttam. Számomra egyetlen félig-kivétel van magyar fronton, a Taxidermia. Persze, az is öncélú, mint az állat, de olyan képi világgal és beállításokkal operál, hogy beszarás.

Hehe... köldöknézős filmek... :D Nekem a Delicatessen volt ilyen :D Fizikai fájdalom az a film...

Maximálisan egyetértek.
Ha nem is szórakoztató, de az akar lenni. Mert vagy köldöknézősen art, vagy kurva szar "komédia"... eltekintve az általad is említett 1-2 kivételtől.
Ja, és leginkább a kortárs művekre értettem.

Várjál... vannak még szórakoztató magyar filmek is? Csak azért mert most jön majd valami "megb*szom az akármilyen tímeát" c. opusz...
Ha már magyar filmek... a régi filmek közül van pár nagyszerű, nekem az egyik kedvencem az Isten hozta, őrnagy úr, ami ugyebár Örkény Tóték adaptációja :)
Ezen felül a modern filmek közül a Moszkva tér (mint hiteles korrajz), illetve a szuggesztív világú Kontroll tetszett. Az Üvegtigris is elmegy szódával, de az már valahol a magyar nyomorultságot képviseli, ami számomra annyira nem jön át, mert boldog ember vagyok. Hiába nyomorult a Kontroll főszereplője is, azért ott készítettek egy hihetetlen sokoldalú filmet. De valahol itt vesztettem el a fonalat... az ilyen Béla bácsik meg Jancsóék meg sosem érdekeltek. Láttam jeleneteket tőlük is, hát... húzom is a számat.