Tartottam egy vietnámi háborús mini maratont, aminek keretében megnéztem az Apokalipszis most, a Szarvasvadász és a Szakasz című műveket. Mindhármat most láttam először. A legnagyobb hatást a Szakasz gyakorolta rám. Zsenalitása abban rejlik, hogy tulajdonképpen végig a hadszíntéren játszódik, nincsenek benne a feszültséget feloldó, biztonságérzetet nyújtó közbeiktatott jelenetek, mint az Apokalipszisban pl. a francia ültetvény közel félórás jelenete és a hátország helyzetének bemutatásával sem bajlódik, sem a film elején, sem a végén. A film a lényegre koncentrál. Ezt szeretem!
Az Apokalipszis most szerintem egészen Marlon Brando megjelenéséig zseniális. Ne értsetek félre, nem Brando ront az összképen, ő (mint majdnem mindig) ezúttal is nagyszerűen játszik. Egyszerűen nem tartom hitelesnek Kurtz fanatikus törzsi harcosainak feltétlen engedelmességét uruk iránt. Robert Duvallt mindig is nagyon jó színésznek tartottam, de még soha nem láttam olyan fantasztikusan játszani, mint Kilgore parancsnok szerepében. Egyszerűen felejthetetlen!
A Szarvasvadásszal pont fordítva jártam, annak az eleje nem tetszett: azzal nem volt semmi bajom, hogy lassú a történetvezetés (egy film inkább legyen lassú, de alapos, mintsem összecsapott), de vontatottnak és semmitmondónak találtam. Ha egy pár évvel ezelőtt nem teszek olyan fogadalmat, hogy ha egy filmet elkezdek, akkor végig is nézem, legyen bármennyire is rossz, akkor valószínüleg az eskövői jelenetsor alatt kikapcsolom. De így végignéztem és nagyon kellemeset csalódtam! Az első orosz rulettes jelenettől kezdve nagyon tetszett a film.
Nehéz dönteni, hogy a három film közül melyik is a legjobb, hiszen mindhárom más szemszögből mutatja be a viétnámi háborút, de (mivel sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám a másik kettőnél - talán mert sokkal inkább hatásvadász is, mint társai) az A szakasz.