Alfred Hitchcock: Madarak (Tubi or not tubi)
Hitchcock egyik legismertebb filmjét ezúttal két részletben sikerült megnéznem, mivel fél óra után elaludtam éjjel, és csak reggel fejeztem be a műélvezetet. Rajongóimnak csontként dobott ezen értékes trivia után pár mondat a filmről:
majdnem 30 éve, hogy először láttam, akkor kezdtem tán az általános iskolát. Filmes érdeklődésem, már akkor is elég vegyes volt, hiszen Marci és a kapitány, meg Mazsola mellett jól megfért Stirlitz, Kloss kapitány, a Psycho és a Madarak is. :-) Természetesen gyerekként félelmetesnek láttam a Bodega Bay-re támadó szárnyas fejvadászokat, és a varjú-holló-sirály bűnös galerit azóta sem komálom. Tinédzserként láttam másodszorra a filmet, és akkoriban csak egy unalmas, ódivatú gagyinak tartottam. Eltelt újabb húsz év, és most harmadszorra látva került méltó helyre nálam a Madarak.
Remek íve van a filmnek, jól bontakozik ki a történet, és amikor beindul a sok csőrike, akkor olyan látvány tárul elém, melynek legremekebb részleteiről máig nem tudtam kibogarászni, hogy milyen arányban vetített részlet, hol alkalmaztak bábokat, illetve mennyi a valódi szárnyas betét! Lehet, éles szemmel és léptetőgombbal leleplezhető mindez, de az illúziót nem bolygatom.
A színészek közül Tippi Hedren és Suzanne Pleshette gyönyörűek, Jessica Tandyről végleg megállapítottam, hogy már úgy született, hogy öreg volt :-), a kis Cathy-t alakító Veronica Cartwrightról meg az jutott eszembe, mennyire egysíkú pályája van, hiszen tiniként a madarak elől menekült sikítozva, míg közel a harminchoz még ugyanitt tartott, csak akkor már varnyú helyett a Nostromo alienje mondta a szemének, hogy csecsebogyó. :-)
Zeneileg és hangeffektek terén is nagyon rendben van a film, a színek élénkek, most láttam először színesben! Egyedül a 4:3-as képarányt tudtam volna feledni, de belefeledkezve még ez sem tűnt fel egy idő után!
A Mester művei közül ezidáig ennek a filmnek az újranézése hozott lázba leginkább, nálam eddig a Madarak állta ki legjobban az idő próbáját.