Merő véletlen, hogy délelőtt a Filmmúzeumra kapcsoltam, de a látvány rabul ejtett. Máriássy Félix Kis Katalin házassága címú filmjét vetítették. Sematikus alkotás a legsötétebb ötvenes évekből, egészen pontosan 1950-ből, bár "népünk bölcs vezére" 1952-ben állt hatalma csúcsán, ám senkinek se legyen kétsége: gerinchajlító filmet láttam.
Noha a cím sugallja, házasságról alig esett szó Máriássy filmjében, szovjet szövőgépekről annál inkább. Varga elvtárs és Kis Katalin élmunkások. Kis Katalin még nem elvtársnő, csak tagjelölt, de már százhúsz százalékot teljesített. A fiatalok lakásában bútor sincs, de a falon - mint valami szentháromság - Sztálin, Rákosi és Lenin képe lóg. A "bölcs vezérek" óvó tekintete sem menti meg zátonyra futott házasságukat. A szocialista munka frontján való helytállás ugyanis egész embert kíván.
Tusoló kell a munkásosztálynak, vagy szovjet szövőgépek? Vajon a svájci és az amerikai szövőgépek jobbak-e a szovjet gépeknél? Porosodhatnak-e a szovjet gépek a raktárban? Súlyos kérdések. A svájci szövőgép hallatán felfigyeltem: ilyen fejlett volna a svájci textilipar? Ott is gyártottak szövőgépet?
A gyár egyik részlegét át kell építeni, mert végülis a tusolót sem nélkülözheti a munkás. A proletariátus legnagyobb ellensége a kosz és a tudatlanság. Bezzeg az urak szándékosan tudatlanságban és mocsokban tartották a dolgozó népet!
Arra is rájöttem - nem mintha először láttam volna ilyen filmet -, hogy ha akkoriban látom meg a napvilágot, reakciósnak születtem volna. Nemcsak családom múltja, mérsékelt nézeteim, hanem küllemem és viseletem okán is. A volt gyárigazgató jólöltözött nyárspolgár: elegáns öltöny, vasalt ing, villanó mandzsettagomb, selyemnyakkendő, cvikker. Cvikkert ugyan nem viselek, de ha valaki abban az időben meglátott volna a pesti utcán...
Az új gyárigazgató munkás. A Párt képezte. Kijárta a munkásosztály nagy iskoláját. Mindenhez ért: mindentudó és mindenható, akár a Párt. Az osztályharc a gyáron belül is éleződik, ezért éberen kell őrködnie. Mondanom sem kell, a munkásosztály soraiba befurakodott kártevőt is megtalálja a volt gyárigazfató személyében, aki az időben felállított szovjet szövőgépek egyikében meglazít egy nélkülözhetetlen csavart. A gép kis híján megöli Kis Katalint. A szerencsétlen asszonyt gyanúsítják, mondván, a szovjet gépek hitelét akarta rontani. Deus ex machina, hogy a párrtitkár látta, amint a volt gyárigazgató hajnalban eloson gépsor mellett...
Katalint felveszik a Párt tagjai közé. Hallatlan megtiszteltetés: Rákosi elvtárssal együtt építheti a szocializmust. A taggyűlés kiábrándító: feddések, nevelő célzatú okfejtések, egymás kioktatása, felelősségre vonása és megszégyenítése, persze nem olyan tragikus, mint Gábor Pál Angi Verájában. A taggyűlés láttán az infantilis emberiség víziója tűnt fel lelki szemeim előtt. Goethe 1786-ban azt írta Frau von Stein-nek, hogy "világunk nemsokára egy hatalmas kórházzá változik, ahol mindenki a másikat pátyolgatja".
Filmünk végén a munkások dalra fakadnak a magyar operetthagyományok nagyobb dicsőségére.
Néhány szót a látvány is megérdemel: sivár, kilátástalan szürkeség mindenütt - egy alternatíva nélküli "szocreál" világ, a múltjától és jövőjétől egyaránt megfosztott közösség rémképe.
4/10
Noha a cím sugallja, házasságról alig esett szó Máriássy filmjében, szovjet szövőgépekről annál inkább. Varga elvtárs és Kis Katalin élmunkások. Kis Katalin még nem elvtársnő, csak tagjelölt, de már százhúsz százalékot teljesített. A fiatalok lakásában bútor sincs, de a falon - mint valami szentháromság - Sztálin, Rákosi és Lenin képe lóg. A "bölcs vezérek" óvó tekintete sem menti meg zátonyra futott házasságukat. A szocialista munka frontján való helytállás ugyanis egész embert kíván.
Tusoló kell a munkásosztálynak, vagy szovjet szövőgépek? Vajon a svájci és az amerikai szövőgépek jobbak-e a szovjet gépeknél? Porosodhatnak-e a szovjet gépek a raktárban? Súlyos kérdések. A svájci szövőgép hallatán felfigyeltem: ilyen fejlett volna a svájci textilipar? Ott is gyártottak szövőgépet?
A gyár egyik részlegét át kell építeni, mert végülis a tusolót sem nélkülözheti a munkás. A proletariátus legnagyobb ellensége a kosz és a tudatlanság. Bezzeg az urak szándékosan tudatlanságban és mocsokban tartották a dolgozó népet!
Arra is rájöttem - nem mintha először láttam volna ilyen filmet -, hogy ha akkoriban látom meg a napvilágot, reakciósnak születtem volna. Nemcsak családom múltja, mérsékelt nézeteim, hanem küllemem és viseletem okán is. A volt gyárigazgató jólöltözött nyárspolgár: elegáns öltöny, vasalt ing, villanó mandzsettagomb, selyemnyakkendő, cvikker. Cvikkert ugyan nem viselek, de ha valaki abban az időben meglátott volna a pesti utcán...
Az új gyárigazgató munkás. A Párt képezte. Kijárta a munkásosztály nagy iskoláját. Mindenhez ért: mindentudó és mindenható, akár a Párt. Az osztályharc a gyáron belül is éleződik, ezért éberen kell őrködnie. Mondanom sem kell, a munkásosztály soraiba befurakodott kártevőt is megtalálja a volt gyárigazfató személyében, aki az időben felállított szovjet szövőgépek egyikében meglazít egy nélkülözhetetlen csavart. A gép kis híján megöli Kis Katalint. A szerencsétlen asszonyt gyanúsítják, mondván, a szovjet gépek hitelét akarta rontani. Deus ex machina, hogy a párrtitkár látta, amint a volt gyárigazgató hajnalban eloson gépsor mellett...
Katalint felveszik a Párt tagjai közé. Hallatlan megtiszteltetés: Rákosi elvtárssal együtt építheti a szocializmust. A taggyűlés kiábrándító: feddések, nevelő célzatú okfejtések, egymás kioktatása, felelősségre vonása és megszégyenítése, persze nem olyan tragikus, mint Gábor Pál Angi Verájában. A taggyűlés láttán az infantilis emberiség víziója tűnt fel lelki szemeim előtt. Goethe 1786-ban azt írta Frau von Stein-nek, hogy "világunk nemsokára egy hatalmas kórházzá változik, ahol mindenki a másikat pátyolgatja".
Filmünk végén a munkások dalra fakadnak a magyar operetthagyományok nagyobb dicsőségére.
Néhány szót a látvány is megérdemel: sivár, kilátástalan szürkeség mindenütt - egy alternatíva nélküli "szocreál" világ, a múltjától és jövőjétől egyaránt megfosztott közösség rémképe.
4/10
0
