The War of the Worlds /1953/
Egyetlen szóval: apokaliptikus!!!
Kicsit bővebben: Több mint 50 évvel készítése után is meglepően frissnek hat a film. Más szavakkal, kevésbé tűnik klisékkel megpakoltnak, mint a Spileberg-féle remake. Itt még nincs meg a később divatossá váló családi vonal elvált apukával, hisztis kislánnyal, lázadó kamasszal, filmvégi nagyszabású összeborulással, miegymás...
Az ötvenes évek elején vagyunk. Ez a kertvárosi idill, a szombat esti táncmulatságok, a country-zene, és a hegyescicis lányok korszaka. Ebbe a happy beginnig-be, mint a mennykő /vagy ménkű:) / úgy üt be a marslakók inváziója, hogy aztán kérdések és irgalom nékül zúzzanak mindent, ami él és mozog...a hadsereg csődöt mond /szokás szerint/ a túlélés esélyei egyre fogynak, az emberiség már a kihalás szélén áll szerte a világon, amikor is jön a csodával határos véletlen, vagy nevezhetnénk "isteni beavatkozás"-nak is és végül bekövetkezik a jól megérdemelt happy end!
Néhány momentum, ami külön tetszett a filmből: A hadsereg és a tripodok közötti első összecsapás bennem tisztára a Star Wars 5-ből a lépegetők elleni harcot idézte. A csata előtti vészjólsó csend, a fegyvernemek bemutatása, a láthatatlan de kézzel fogható rettegés az ismeretlen és legyőzhetetlen túlerőtől, a harc kimenetele...megkockáztatom, hogy Lucas és Kershner a hoth-beli ütközethez sokat merítettek ebből a jelenetből. Poén szintjén tetszett az a fajta naívitás is, amivel az atombomba bevetésének körülményei vannak ábrázolva: a történet szerint az addigi legpusztítóbb bomba kerül bevetésre, melynek ereje tízszerese az addig ismert bombáknak. Megtörténik a robbanás, amit néhány száz méter távolságból, komolyabb védőruha nélkül, egy egyszerű dizájnos szemlepellel védve természetesen túlél mindenki /sajnos az idegen lények is:) / csupán egy kis szellő és néhány feldőlő állvány jelzi a robbanás utóhatását. Persze semmi sugárszennyeződés, hirtelen elfeketedés, vagy ilyesmi...itt azért mosolyogni kellett kicsit!: ))) Tetszett a befejezés is: a maroknyi túlélő utolsó menedéke a templom és Isten marad. A kétségbeesettek utolsó imája közben történik meg a fordulat, a marslakók gépei sorban kezdenek lepotyogni. Én úgy emlékszem, hogy ez a vallás-hit-es vonal a remake végén teljesen kimaradt.
A klasszikus sci-fik kedvelőinek ajánlanám ez a filmet /már ha hozzá lehetne jutni valahogy.../ és Spielberg-rajongóknak főleg, hogy lássák az eredetit!