Volt egy tánc / Take This Waltz

Margot és Lou öt éve házasok, és bár nagyon szeretik egymást, de ez az öt év alatt megszokássá szelídült. Inkább csak kis személyes rituáléik vannak, mint spontánul szenvedélyes pillanataik, nem látszik rajtuk, hogy új élményeket szereznének egymással, és ha szerveznek is valamifajta programot, az is inkább a rokonok/barátok meghatározott körére vonatkozik. Ezidőtájt Margot egy kis magánkirándulás alkalmával összeismerkedik a festőművész Daniellel, akiről nem csak az derül ki, hogy teljesen véletlenül Margot-éktól két háznyira lakik, hanem az is, hogy képes új, izgalmas érzéseket ébreszteni Margotban, aki örlődni kezd a két szerelem között.
Ez így talán lehetne egy középszerű szerelmiháromszöges limonádé alapsztorija is, de ahhoz az kellett volna, hogy ne ezek a színészek játszanak benne (Michelle Williams és Seth Rogen(!, bizony, talán első és majdnem egyetlen drámai szerepében)), illetve hogy ne Sarah Polley írja-rendezze. Hasonló húrokat pendít meg, mint az ő korábbi munkája, a nekem egyszeri nézés után is örökre emlékezetessé vált Egyre távolabb, csak az ottani öregedés tele helyett minden vibráló és tűzforró nyár. Élénk színek, forgalmas, élettel teli terek, helyszínek, jelenetek, romantikus kis csipkelődések, tucatnyi egyedi anekdota, harsány és néha morbid poénok, néha nyers szókimondás és természetesség (minden tiszteletemmel mondom, hogy a női zuhanyzós jelenet talán már átesett kicsit a ló túloldalára). Mindezekhez pedig kapcsolódik egy lassan megnyíló történet, amiben sokkal inkább az arcok, a rövid félmondatok és a zenék kifejezőek, mint a szavak... hogy aztán úgy másfél óra után a "keringő" bevigye a maga gyomorszájasát, ahol már sem a szereplők, sem a néző nem tudnak mit mondani, és igazából nem is kell...
Az összes érdekesség, kacagtató vagy éppen érzelmesen párás szemű jelenet meg a kiváló stáb ellenére is egyetlen problémám akadt a filmmel. Az, hogy ilyen hosszan azért többet kellett volna tudnia adni, mint egy egymondatos tanulság illusztrációját, amit amúgy már a film közepén elmondanak. Illetve ha akarom, lehet találni még egy "leckét", amit az egyik régi vicc poénja alapján úgy szoktam mondani: "Akinek mindenhol fáj, bárhol nyomja meg, annak az ujja van eltörve".
Biztos adok még ennek a filmnek második esélyt, hátha más hangulatban jobban átjön, de most csak...
78%