Pár sort szeretnék írni a napokban megtekintett két Tornatore filmről.
Az óceánjáró zongorista legendája - The Legend of 1900
A jazz zene nem igazán az én műfajom, a szép filmeket viszont nagyon szeretem. Danny Boodman T.D. Lemon 1900 története mélységesen emberi, nagyszerűen fényképezett (Koltai Lajos), kifogástalanok a színészi alakítások (Tim Roth, Pruitt Taylor Vince és Bill Nunn), Morricone legjobb formáját hozza és Tornatore rendezéséről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Annyi zseniális jelenet van a filmben, hogy nem lenne elég 1 oldal a felsorolásukhoz, azért kiemelnék 1-2-őt: a tengeribeteg Max Tooney és 1900 zongorás terápiája; a nagy párbaj; a lemez készítése. Rég láttam olyan filmet, ami ennyire pozitív és gyönyörű lenne, egyedüli hiba, hogy másnap megnéztem a Cinema Paradisot, ami még ezen is túltesz. Gyorsan be is kell szereznem belőle egy külföldi kiadást, mert sajnos nálunk nem kapható eme gyöngyszem.
Értékelésem: 10/10
Cinema Paradiso - Nuovo cinema Paradiso
Ismét Tornatore, ezúttal a sokunk által kedvelt filmekről és a moziról mesél. A rendezői változathoz volt szerencsém és a közel 3 órás játékidő gyorsan elszaladt, szívesen néztem volna még pár óráig ezt a remekművet. Most már értem miért méltatták ilyen sokan ezt a filmet, lazán a XX. század egyik legjobbja, alltime toplistám előkelő helyére került. Sok film egyetlen témát sem képes normálisan bemutatni, ezzel szemben Tornatore mesél a fiatalságról, háborúról, szerelemről, a filmek és a mozi szeretetéről, barátságról és nagyszerűen bemutatja Szicíliát és az ott élő embereket. Remek színészi alakítások, gyönyörű Morricone zene és csodálatos képek teszik teljessé az élményt, egyszerűen minden tökéletes. A tegnapi megtekintés óta nem nagyon tudok másra gondolni, folyamatosan a film kockái járnak a fejemben, nagyon nagy hatással volt rám a Cinema Paradiso. Nagy köszönet egyik kedves ismerősömnek, akinek ez a két Tornatore film a kedvence, nélküle ki tudja mikor néztem volna meg ezt a két remekművet.
Értékelésem: 10/10