látom, most mindenki 40 fokos lynch-lázban szenved. én most fejeztem be a lost highway-t. most láttam másodjára és ugyan amikor először láttam a filmet, akkor egy nyolcassal startrolt, most lazán megkapja a kilencest is. egy lynch filmet nem lehet elégszer megnézni, hiszen filmjeiben a magával ragadó hangulat furfangos cselekménnyel és egyedi filozófiával párosul (minden filmjében, még a straight story-ban is szvsz). a filmről nem is kell többet mondani: mestermunka. minden pillanata arany, minden másodperce okosan van kicentizve. a lost highway esetében felkelteném a figyelmet a megvilágításra is! (spoiler in) az az elméletem, hogy a lh-ban, sok dolog nem az aminek látszik. ugyan sokan úgy vélik, hogy a fény a jót szimbolizálja, jelen esetben, a film azt a benyomást keltette bennem, hogy a jó jelenléte inkább a sötétben figyelhető meg, és ez fordítva is igaz. pl a siralomházban mindig fel volt kapcsolva a lámpa, de amikor fred madison kapott még egy eséjt, akkor kialudtak a lámpák, azaz határozottan azt mondhatjuk, hogy a jó keze van a dologban. vagy pl amikor a film elején hazaérkeznek a felkavaró buliból, akkor is fény suhan végig a házon, és ráadásul még rossz dolog is történik. de ez sokszor megfigyelhető még. szerintem patricia arquette a gonosz. (a film-végi nagyszabású szexjelenetet, mindvégig erős fény-jelenség kísér - elmélet alátámasztva) de a fehérarcú (tehát világos!) bácsit viszont abszolút nem tudom hova tenni. lehet, hogy nincs is jó? (spoiler off). de mérget vennék rá, hogy harmadjára egy még vadabb elmélettel rukkolnék elő. ez a jó benne!