Ki mit néz most?

The iceman

Michael Shannon egyszerre hátborzongató és szerethető alakítása, Chris Evans remek fellépése, a 70-es évek Amerikájának rideg, szürke képeken történő felidézése, Ray Liotta rutinosan jó szemét figurája, Winona Ryder pontos alakítása és a kegyetlen sztori teszik ezt egy marha jó filmmé, amit méltatlanul elfeledtek az év eleje óta, pedig sokkal több figyelmet érdemelne! nálam:

9/10

Végigfutottam gyorsan újra. Feltűnt, hogy az új Evil Dead ecsetelésekor sokan kvázi exkuzálja magukat, amiért nincsenek teljesen letaglózva, "csupán" totál jól szórakoztak. Ezzel viszont nincs probléma, nincs miért szégyenkezni, hisz a tömegsusmus a jelenlegi horrortermésnél egy-egy cím esetében szólhat pusztán annak, "figyelj, ez egy fasza, korrektül összerakott, kemény film, plusz nincs tele őrületes marhaságokkal, mint társainak többsége".

Én is így érzem vele kapcsolatban, sokkal hamarabb eszembe jut a hangulat, amilyen felhőtlenül élvezkedtem a jeleneteken, minthogy fel tudnám idézni azokat.
Plusz apróságok szereztek örömet, a történet vezetése, az, ahogy a karakterek előéletét, egymáshoz való viszonyát óvatosan elhintik, meg az alibi, amiért meglátogatják a kunyhót, és a flash, hol húzódik a határ a trip és a démonozda között. :)

No, csak annyit, hogy a Gonosz halott 2013 BD-topikban volt csevegés, de Weide volt az, aki inkább beszélt. :)

Aha, értelek. Nyilván mesterségesen lehetett előállítani ezeket az effekteket, de én falom az ilyesmit, szerintem nagyon jól sikerült, persze, hogy olyan, mint amikor egy 3D-s demofilmet néz az ember: van itt minden rakásra, mi szem-szájnak ingere. :)
A lent említett, két V/H/S filmnél is imádnivaló néhol a "szalaghiba" ábrázolása. Mondjuk a digitális hibákért annyira nem rajongok (hogy is lehetne összehasonlítani egy pattogó bakelitet egy akadozó cd-vel?), pedig ennek képi változatát majd´ minden kézikamerás rohangászdában felhasználják - rohannak, valaki odacsapja a kamerát a falhoz, nagy robajjal pattan, szétesik a kép pixelekre, ááh, nem szexi. Erről eszembe jut pl. a The Blair Witch Project amerikai BD-kiadásáról szóló teszt, ahol a cikk írója érthető okokból abban a szellemben vezeti le mondandóját, hogy ezt a címet olyan tökéletesen felesleges volt HD-felbontásban forgalmazni, mint a fene ("Yes,  The Blair Witch Project  looks as good as it could, and yes, that still means it looks awful." - HighDefDigest).
Ugyanígy vagyok egyébként a Paranormal Activity-filmekkel is: eszembe sem jutna BD-n bevásárolni belőlük, a francokat akarom én jobban látni, milyen szar minőségűek a kamerák képei :) így szándékosan DVD-n választom őket.

A rejtekhely lemezéről nekem pont digitális képzaj rémlik, de már bő három éves az emlék, szóval egy jó alkalom előszedni a filmet, aztán ha Neked lesz igazad és inkább alkotói koncepcióról van szó, annak csak örülni fogok. Mindenesetre a film nagyon fasza, borongós és ijesztő, a végjáték kis híján megidézte számomra az ugyancsak nem kismiska The House with Laughing Windows letaglózó csavarját.
Még az Inland Empire című David Lynch-film ugrik be egyébként a digitálisan szar képminőségű filmek közül. Amellett, hogy ez a cím életem egyik legkedvesebb filmélménye (már amennyire kedvesnek lehet hívni azt, amikor összezavarodok, elborzadok, elképedek, halálra rémülök, reszketek, majd záporeső módjára bőgök a végén), semmilyen szempontból nem hétköznapi. Ha jól rémlik, Lynch egy szem SD (?) kamerával forgatta az egészet, melynek köszönhetően főleg a sötét jelenetek néhol katasztrofálisan tudnak kinézni. Mégis olyan bizarr hangulatot kölcsönöz ez a rögzítési mód, azok a fura látásszögek, az a rendellenes mozgás a filmnek, hogy normális kamerával teljesen más hangvételű lenne. Amúgy meglepetésemre nemrég egy álomszép korabeli kritikával találtam szembe magam a címmel kapcsolatban, mégpedig az AE blogon, elkövetője az itt sem ismeretlen dick laurent, ez pedig azért volt nagy érték, mert a környezetemben mindenki rühelli ezt a filmet. :)

Tetszett az írásod, sok emléket idézett fel bennem is :) Rengeteg időt voltam tékában gyerekként, időnként már fejből tudtam, mi hol van. Kb. minden tékában ismerős voltam :)És hogy vadásztam filmekre :D A tékás meg plussz pénzért le is másolta, ami kellett.

"Azt mondjuk tökre sajnálom, hogy szerinted a Grindhouse-filmek nem megfelelően idézték meg a kópiahibákat (mire gondolsz, mit kellett volna másképp csinálni?), én egyszerűen imádtam az összes ilyen fogását, amúgy én is azon a véleményen vagyok, a videoszalagok minősége és jellege simán rátehettek egy-két lapáttal az élményhez. "

Egyrészt az volt a bajom vele, hogy erőltetettnek hatott, mert erőltetett is volt. Ezek a képhibák véletlenszerűen jönnek létre, nem tudatos eljárással, ha pedig tudatosan próbálják előállítani olyan mesterkélt lesz. Ezt éreztem a Grindhouse filmeknél is. Először poén volt a kép, de másodszorra már idegesített a sok karc és képhiba. Jobban bejönnek azok az eljárások, amikor csak egy ici-picit homályosítanak a képen, vagy csak egy pillanattal késleltetik a hangot, akár egy halk pattanás kíséretében.

Egyetlen film volt az utóbbi 10 évből, ami nálam teljese olyan hatást ért el, mintha a 70-es 80-as években forgatták volna, és az Pupi Avatitól A rejtekhely című filmje. Nincsenek feltűnő képhibák, épp csak annyi életlenséget, homályosítást használ helyenként, mintha egy korabeli szalagra forgatna (lehet azt is tették?). Zseniális. (vagy csak a Best adott ki nálunk egy ilyen DVD-t? ;)

A körülményeket sikerült szó szerint megjósolnom, ettől függetlenül nagyon tetszettek a szalagos gondolataid. Én már annak idején a tékázás intézményét is imádtam válogatásostól, klubkártyástól, szalaghibástól, visszavitelestől. Némelyik tékának olyan jó illata volt, hogy már azért megért betérni.(Erről jut eszembe, imádom például a BKK által üzemeltetett csuklós Volvo 7700 buszok csuklórészénél érezhető mechanikus gumiszagot. Egyszer próbáljátok ki, eszméletlen!)
Még azt is megkockáztatom, néha a filmválasztás izgalma kellemesebbnek bizonyult, mint maga a film. Mondjuk akkor még szégyenlős kis srác voltam, nem nagyon beszélgettem a boltosokkal, igaz, évekkel később az egyik pultoscsaj egy buliban tökrészegen elkapott, de úgy, hogy majdnem lenyeltem nemcsak a nyelvét, de az egész szájpadlását, majd azzal kívánt imponálni, hogy "csáááá Tibor, csak a te nevedre emlékszem a videotékából". Meg kell valljam, mindezen akkor elég jól szórakoztam így Andrásként. De annak az eladófickónak a képe sem törlődik egykönnyen, akinek pultjára saccperkábé tizenöt évesen egy határozott mozdulattal odaraktam a Flamexos A kukorica gyermekei tokját, melyen az akkor még egyáltalán nem divat, ormótlan 18-as karika szerepelt.
És azt a téli ítéletidőt, hófúvást, jeget sem feledem, amikor a város másik végébe zarándokoltam a Hellraiser II. videokaziért. Tisztességes egy hely volt az, ott volt meg a Maniac Cop mindhárom része, életem első Freddyjét is onnan toltam (pont a hetediket), sőt a Mostohaapa II.-re is ott találtam rá, melyre a sorrendben harmadik, majd első rész után eléggé ki voltam éhezve. Sőt, A mángorló című Stephen King-adaptáció is itt talált meg ("Egy félelmetes gép és rettenetes tulajdonosa egyre éhesebb lesz, mindent és mindenkit felzabálnának. Vér, mindenütt csak vér, vér vér..." - írta az ajánló, szerinted meddig gondolkodtam, kivegyem-e?). De ezen polcok között ért az a rémületes élmény, amikor találtam egy olyan hosszú című filmet, hogy oldalra kellett billentenem a fejem az elolvasásához. Azt mondta a gerinc, A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér. Elkerekedett szemmel képedtem el, micsoda rémületesen borzasztó film lehet ez (bizonyos szempontból igazam is lett) és kéjes vigyorral vittem a pulthoz.
Azt mondjuk tökre sajnálom, hogy szerinted a Grindhouse-filmek nem megfelelően idézték meg a kópiahibákat (mire gondolsz, mit kellett volna másképp csinálni?), én egyszerűen imádtam az összes ilyen fogását, amúgy én is azon a véleményen vagyok, a videoszalagok minősége és jellege simán rátehettek egy-két lapáttal az élményhez. Egy kis elmosódottság, egy kis gyűrött szalag, melynél úgyis tudod, először látod a hibát, majd két-három másodperc után hallod is, lévén a szalag a "hangolvasóhoz" csak picivel később ér oda, plusz olyan tompa hang, hogy örülsz, ha a kulcsszavakat elkapod, és máris mocskosabb, bűnösebb az élmény, nagyobb az izgalom. Dehát mi volt a nagy szám abban, amikor pubertásként az üres lakásban bármelyik helyiségben kiverhettük a farkunkat? Tiltott helyzetekben, suttyomban volt az igazi, amikor akármelyik pillanatban benyithatnak, nemde?

Kicsit elkalandoztam, szóval az a véleményem, ahogy a technikai fejlődés, az egyre magasabb felbontású kép és részletgazdagabb hangzás kétségkívül egyre inkább az eredeti alkotói koncepciót idézi meg, úgy kerülünk egyre messzebbre attól az élménytől, azoktól az emlékektől, melyek visszahozhatnák, valójában milyen érzés volt először találkozni kedvenc kamaszkori (anti)hősünkkel. Persze nem vagyok álszent, például a Csatahajó konkrétan élvezhetetlen volna többszörösen másolt videón egy Jácint vagy Nárcisz hangszórójából, bár azt is megette a fene, ha valaki számára a Csatahajó számít kölyökkori emléknek. :)

Véget ért már a műszak? ;)

Nehogy már! Hadd szokják! :)

Azt majd ha kiheréltek. :)

A Metallica - Master Of Puppets-et gyakoroltam most este, mindjárt elnézést is kérek a lakóteleptől. :)

Nyomj helyettem is valami jó nótát, mondjuk Bronski Beat - Tell Me Why megteszi. ;-)))

Micsoda gondolatok! Sajnos most rohannom kell a szokásos csütörtöki karaoke-buliba, de holnap, szétordított torokkal, kialvatlanul, izom másnaposan ígérem válaszolni fogok. :)

Én is hasonlóan teszek minden szerdán, mint a szüleid, mivel anyámék az RTL-en nézik a részemről nézhetetlen Szulejmán-t (bár a csajok kibaszottul jól néznek ki benne), azzal meg egy időben fut a TV2-n az A Búra alatt, ami megy VHS kazira minden héten. Igaz, én nem szedek elő újabb szalagokat, amíg kitart a meglévő, addig arra veszem fel, úgyis megnézés után törlésre kerül az egész, akkor mi a fasznak invesztáljak bele anyagilag.

Én majd ha kikerül a Blu-ray verzió okosban magyar felirattal, majd akkor nézek Búrát, egyhuzamban az első évadot.

Én is melóban vagyok, mobilról meg nem fogok kisregényeket írni ide, mert macerás.

Bocsi, a mutogatós bácsi az nem én vagyok, csak még nem volt időm értekezni, mivel még dolgozom. :)

A VHS-ről jut eszembe. Szüleim a sorozatokat, amiket megakarnak nézni, de valami miatt (pl.: túl későn van, párhuzamosan megy mással) VHS kazettára veszik fel. Időnként, ha a kazetta kezd vacakolni adok nekik a sajátomból olyanokat, amiket már megvettem DVD-n. Így nem kell kazettát venniük. Ilyen alkalmakkor belenézek a kazettákba, mert habár ráírtam mi van rajtuk, sose lehet tudni. Na gondoltam, Psycho 1 megvan DVD-n, Rémálom 1 megvan másik VHS-n szinkronosan, megvan eredeti DVD-n is, letöltve is meg mindenhogy ahogy lehet. :) ÉS esküszöm mikor megláttam a Psycho szemcsés, homályos VHS-s képét, és a Rémálom narrátoros verzióját, a maga sötét, hangulatos képével olyan nosztalgiaérzés kapott el, hogy nem volt szívem letörölni őket. Ekkor szembesültem azzal, hogy ezek azok a pluszok, amik még ma is hozzájárulhatnak egy otthoni filmezés hangulatához, (amennyiben egyfajta " nehezen beszerezhető filmek bűnös élvezetének" érzését akarjuk visszahozni). Azt még érdemes lenne megvizsgálni, hogy mai napig sokkal félelmetesebbnek hat számomra a Rémálom az Elm utcában, a Péntek 13, a Terminator vagy hasonló filmek VHS-n, mint DVD-n :) Csak a nosztalgia lenne az oka? Vagy azért van valami a VHS sötét, néhol életlen képi világában, ami emelte egy film nímbuszát, és amit próbálnak manapság a Gridnhouse filmek is a képöregbítésükkel (szerintem ritka szarul) megidézni? :)

´szátok meg, úgy akartok itt lendületet, hogy amikor van egy téma, nekiálltok mutogatni, hol kell visszaolvasni? -om a -tokba. :)

És tudod még, mi volt bennük totál nyerő? Hogy - jó esetben - ilyesmi sztorikat kínálnak független stúdiók a hozzánk szerencsére el sem jutó, másfél órássá dagasztott noname címekben, ám így negyedóra-húszperces változatban pont jól felépítettek, ütősek és tartalmasak. Persze némely logikátlanságon, mint például a mai világban hogy kerül egy webkamera felvétele egy videoszalagra, érdemes nagyvonalúan átlépni, de áááá, egyik jobb, mint a másik. Amellett, hogy végig görcsben állt a gyomrom, hosszú idő után azt éreztem, mint egykori 13-14 éves kiadásom, aki tékát tékára járva kutatta a bűnös élvezetet és most vigyorog, mert megtalálta. Csak azért nem veszem meg, mert milyen snassz volna már VHS-t Blu-rayen nézni. :)

Visszaolvasva TM-mel szerintem eléggé kiveséztük ezt a film BD topikjában. :)

Na, pl a V/H/S darabok is szerintem kifejezetten jól sikerült horrorok lettek, megvan a maguk kis bája, akár újra is nézném őket.

És mi ez az adalék/hiány?

Erre ugyanaz a cimbora azt mondta, hiába, Cronenberg lesz az új Cronenberg. :)

Mindaz, ami esetlegesen hiányzott nekem egy-egy jó horrorból, azt az elmúlt napokban a V/H/S és a V/H/S/2 című filmek hiánytalanul teljesítették. A másodikat követően a témában legnagyobb kedvencem, a Paranormal Activity-sorozat következő darabjának végre-valahára publikált előzetesén is szinte fintorogva legyintettem, "ja, ennyi?". Csalódást megelőzendő hozzáteszem, jól érezhetően rajongóktól rajongóknak szól mindkét, egyébként nemcsak nyomasztó, de elborultan beteg, esetenként sokkoló, de mindenekelőtt meglepően kreatív és pofátlanul trükkös, néhol kedvesen önironikus antológia-féleség, mely közben elfogulatlan szemek valószínűleg viszolyogni és értetlenül pislogni fognak. Ja, és ha kiráz a hideg a rángókamerás cuccostól, lapozhatsz és kellemes délutánt! :)

Nekem egy cimborám különösen a második darabot ajánlotta, amelyben lesz egy szegmens, amely, ahogy mondta, annyira-de-annyira, hogy igazat kellett adnom neki. Amikor eljön az ideje, kétségkívül tudni fogod, melyik az a bizonyos húsz perc. :)

BD topikjába írtam róla, ha jól emlékszem, meg még sokan mások is, érdemes ott visszaolvasgatni.

Majd egyszer meglesem azt is, bár ahogy hallottam, pont az nem került bele, ami miatt a régi tetszett.

Az bizony mocskosan az volt! :)