Ki mit néz most?

Én sajnos a döntetlen hányadban vagyok... :)

Szerintem is a legjobb, de nálam megosztott első helyen áll a Jézus Krisztus Szupersztárral, ami majdnem ugyanazt a témát dolgozza fel teljesen más stílusban, és ezzel ugyanakkora hatást ér el nálam. Mindkettő tökéletes a maga nemében, csak persze teljesen más, ha zenével fejezi ki az ember az érzéseit, mintha szavakkal. De az biztos, hogy ez a két feldolgozás a legjobb!!! Szerintem. :-)

De komolyra fordítva a szót, a tömegek döntő hányada szerint a legjobb "adaptáció" a témában!

Na, hátha tényleg ilyen jó, akkor egyszer én is megnézem majd! Miről is szól? :-)))

Jól van, piszkáljatok csak, pont amikor egy katarzis-élményt próbálok feldolgozni! :-))
Nagyon tetszett a film századjára is!!! Olyan színészi alakításokat láthattam benne, amik nagyon meghatottak. Kiemelném a Jézust játszó Robert Powellt, Peter Ustinovot, Laurence Oliviert, Olivia Husseyt, Anne Bancroftot, Michael York-ot, Rod Steigert, Anthony Quinnt (bár csak kis szerepe volt Kajafásként), Ian Holmot, Christopher Plummert, a Mátét játszó Keith Washingtont és a Pétert játszó James Farentino-t. Talán az ő és Robert Powell alakítása tetszett a legjobban, bár mindenki nagyon jó volt!!! Zeffirelli ért hozzá, hogy a legjobbat hozza ki a színészekből. Egyszerűen fantasztikus élmény volt, tétnyleg igazi katarzis!!! A színészek, az egyedi rendezés, a zene megtette a hatását. A látszattal ellentétben szóhoz sem jutok...

Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármelyik tejipari termék készítőjére...

Lehet, hogy pont abba a részbe aludtál bele, ahol Jézus a sajtkészítőkről beszélt... :))

Így én is akárhányszor meg tudok nézni egy filmet. Bármilyet. :)

Nálunk nem. A francia iskolásoknak lehet, hogy az?! :)

Egyébként szerintem a kötelező olvasmány-jelleg teljesen mellékes egy adaptáció elkészítésekor. Egyébként is hajlamosak a lusta diákok arra, hogy nem elolvasnak egy-egy könyvet, hanem megnézik a belőle készült filmet, jobb esetben valami zanzásított összefoglalót olvasnak a műről. Ennek ellenére néha még ők is úgy hiszik, hogy ezek után jogukban áll az IRODALMI EREDETI-ről bármit is mondani...

A Názáreti Jézust néz(t)em Zeffirellitől. Tegnap éjszaka kezdtem, elaludtam rajta, de nem azért, mert unalmas volt, csak nagyon fáradt voltam. Most folytatom. Egyszerre úgyis túl hosszú. :-)) De akárhányszor meg tudom nézni.

az intercom novemberi megjelenési listáját. zamatos. :)

Lehet hogy azért, mert A Három testőr nem kötelező olvasmány? :-)

Igen, megjött az eszük, és az eredetileg is "flúgos, de mienk" sagát nem gyengítik tovább.

:)

Ja, akkor ez most vita volt? :))

A 2. pontról eszembe jutott a közismert anekdota Sztálin és a filmművészet kapcsolatáról. Remélem, nem veszed magadra, ha közzéteszem. Szóval a generalisszimusz filmművészeti ügyekben is osztogatta tanácsait. Első lépésként megkérdezte az illetékest, hogy mennyi filmet készítenek éventea Szovjetúnióban? Mondtak neki egy számot. Utána megkérdezte, hogy ezekből mennyi a sikerültnek, értékesnek mondható. Értelemszerűen jóval kevesebb számot hallott válaszként. Természetesen rögvest parancsba adta, hogy ezentúl akkor csak az értékes filmeket kell leforgatni... :))

nekem tényleg úgy rémlik, hogy a sheen féle változat nagyjából követi az eredeti sztorit, de már régen láttam, úgyhogy ebben (is) hanyagolnám - vagy legalábbis felfüggeszteném - a vitát:)

én sem azt írtam, hogy betű szerint kéne az eredetit követni - ráadásul ez az elvárásom abszolút másodlagos -, főleg mert az eredetihez való túlzott ragaszkodás is vezethet gyenge eredményhez - ld. dűne minisorozat. a lényeg a 2. pont volt: legyen jó. ha így sikerül, sok mindent meg lehet bocsátani:)

Hát szerintem a Sheen és tsai-féle változat is túlságosan nagyvonalakban követi az eredeti történetet: jószerivel annyi köze van a kész filmnek Dumas művéhez, hogy a szereplők neve megegyezik. A Lester-féle film (Richard Chamberlainnel) sokkal hűségesebb az eredeti sztorihoz, miközben azt jó ízléssel "modernizálta", humorral, iróniával színezte.

Én egy adaptáció esetében soha nem ragaszkodom ahhoz, hogy betűről betűre kövessék az írott művet. Szerintem az irodalmi alap szellemiségét kéne megőrizni, s ehhez hozzátenni valami pluszt. Jó példa erre (számomra) Visconti Thomas Mann-adaptációja, a HALÁL VELENCÉBEN. Ugyanakkor szerintem az is elfogadható, ha valaki csupán "nyesegeti" az anyagot, s csak egyfajta értelmezést, a mű egyik síkját veszi figyelembe, de azt következetesen: Jean-Jacques Annaud A RÓZSA NEVE című filmje erre a megközelítésmódra igen jó és nívós példa.

hát, nem tudom... a muskétás című "remekmű" tudomásom szerint bukta volt (méltán - én személy szerint végig sem bírtam nézni). a sheen és tsai féle változat pedig nagyjából követi a dumas-i történetet, a korábbi, chamberlain és tsai féle feldolgozással együtt. vilivel kapcsolatban már inkább igazad lehet, viszont az ő műveit meg annyiszor dolgozzák fel, hogy abba belefér egy-két baleset is:)
nálam egyébként mindettől függetlenül egy feldolgozásnak alapvetően két dolognak kéne megfelelni: 1. nagyjából kövesse az eredeti sztorit, és a fontosabb 2. legyen jó. az olasz puf-nak egyiket sem nagyon sikerült teljesíteni...

Na jó, de erre csak mi vagyunk ilyen érzékenyek, a külhoniak (az új adaptáció alapvetően nekik készült) valószínűleg nem annyira. Szerintem például Shakespeare ringlispílként forogna a sírjában, ha tudná, hogy klasszikusait hogyan "modernizálják", de nagy kedvencem, a Dumas-féle A HÁROM TESTŐR egyes modern változatai is túl vannak a jó ízlés határain, már ami az alkotói szabadságot illeti. Érdekes módon azonban ezeket a "modern", "fiatalos" adaptációkat nálunk sem fogadta akkora elutasítás a közönség részéről, mint amekkora jogos lenne...

ma azt olvastam, hogy leszedik a feliratokat, és anélkül megy tovább a sorozat

Night of the living death 1990

Tony Shalhoub

Emmy díjátadó 2005

Bár az alkotói szabadság szép dolog, de én nagyon drukkoltam Horváth Ádámnak, az ország egyik legtisztességesebb filmesének, aki Molnár Ferenc örököse, hogy sikeres legyen a tiltakozása ez ellen az olasz szenny ellen! Sajnos a Szomszédok sorozat, és Hofi Géza tévéműsorainak direktora csak Molnár színpadi művei felett rendelkezik, és így kénytelen volt végignézni hogyan bánnak el nagyapja világhírű regényével. Horváth Ádámra mostanság hazai vizeken is rájár a rúd. Az előbb említett Szomszédok sorozat, valami irtózatosan borzasztó interaktív korcs szemetét tálalja, a fiatalokat eképpen megfogni szándékozó identitászavarral küzdő közszolgálati csatorna! Nem tudom, egy sorozatot nézve miért érdekes az, hogy mennyibe került akkor egy gombóc fagyi, amikor a történet játszódik, és ezt miért kell a képernyőre kiírni a film sugárzása közben! Akit nem érdekel a sorozat, ami egyébként önmagában nem bűn, hiszen nem a csúcsok csúcsa, viszont a mienk, és egy igazi kordokumentum (széljegyzetekkel összefirkált képernyő nélkül is!) az ezután sem nézi, akit meg érdekelt volna, az meg emiatt a reformálás miatt nem nézi!
Horváth Ádám a jogtulajdonosa a sorozatnak, az ő engedélye nélkül lépte meg ezt a zseniális húzást a magyar tévé! Az egyik legkitartóbb alkalmazottjának tett be ezzel az amúgy is dilettáns vezetésű királyi adó!

F1 Brazil nagydíj.