
Gyilkos hajsza/The Following
Ha valaki érez még úgy, mint én, miszerint a 24 S8 fináléja óta keresi azt a sorozatot, ami felérhet Jack Bauer kalandjaihoz, nos, annak jó hírem van. A Gyilkos hajsza majdnem felér. Legalábbis lendületben, izgalomban, kiszámíthatatlanságban. Talán karakterekben is, azok színességében mindenképp… Ennél mélyebben viszont nem érdemes belemenni, mert a 24 számomra véglegesen a trón tetejére telepedett, s azt csak egy új 24 taszíthatja le onnan…
Ahogy a Gyilkos Hajsza (továbbiakban GYH) kezdődik, az kegyetlen jó: a Sweet dreams metálosított gitárdallamaira börtönből megszökő sorozatgyilkos kiváló felütés, a pilot végtelenül feszült és rendesen megdöbbentő is egyben. A sorozatgyilkos Joe Caroll (James Purefoy, aki Marcus Antonius volt Rómában) ördögi tervet eszel ki legnagyobb ellenfele, Ryan Hardy (Kevin Bacon) FBI ügynök ellen, aki börtönbe jutatta őt 14 lány meggyilkolásáért. Minden cselekedetnek súlya van, minden mindennel összefügg, Caroll mosolya mögött egy lángelme tűnik fel: Hardy pedig, mint egy kiégett, alkoholista FBI-ügynök csak kénytelen-kelletlen veszi fel a harcot a bűnözővel szemben. A gyilkos hajszát…
Mert bizony Caroll ténykedésének egyre több ártatlan ember esik áldozatul, az események előrehalad tával egyre csavarosabb és megdöbbentőbb lesz a sztori. Már önmagában Hardy figurája megidézi a 24-et - annak is harmadik évadát, mikor Jack volt maga alatt -, hisz Hardy hasonlóan öntörvényű, szabályokat kikerülő figura, de a kiszámíthatatlan fordulatok, a váratlan halálesetek csak ráerősítenek erre az érzésre. Ismét – végre!!! – egy olyan sorozat, ahol nem lehet kitalálni, mi fog történni, ahol nem tudhatod, ki marad életben az epizódok végére. A két főhősön kívül bárki meghalhat, s az írók nem szégyellik kihasználni ezt a tudatot: cliffhangerekkel, időszakosan bizonytalanságban hagyott nézőkkel. Feszültsége és fordulatai miatt méltó társa lehet a 24-nek, a CTU szerepét átvéve az FBI, a terroristák helyét pedig a sorozatgyilkos. És a követői…
Ugyanis menet közben GYH-nak van egy érdekes bővítménye: Carollnak rengeteg beteg követője akadt, akik E.A. Poe költészetén át, Caroll örökségét követik kinn a nagyvilágban. A GYH egy idő után egy baromi nagy pszichopata gyilkosszemle lesz, ennek minden előnyével és hátrányával. Előnye az iszonyat sokszínűség, a rengeteg szálon mozgatott rengeteg érdekes karakter. Kimondottan jó – s beteg lelkük ellenére talán még néha szeretető – figurák sokasága, Emmával, Jacobbal az élen. Hátránya – s egyben az egész sorozat legnagyobb hibája -, hogy egy idő után hiteltelenné válik az egész, a Caroll által évekkel előbb leszervezett események a sztori fokozatos tágításával egyre inkább valószerűtlenné válnak. Ahogy jönnek be a képbe az új követők, ahogy bővül a szekta, úgy válik az egész történet kissé életszerűt lenné és túlkomplikálttá… S miközben az események továbbra is hemzsegnek a meglepetésektől, ott motoszkál a néző fejében, hogy „Hát ezt meg hogy lehetett??”
Minden sorozat lelke a történeten kívül a karakterek. Nos, azokra lehet itt végképp a legkevesebb panasz. A rossz oldalon számtalan érdekes figura van, némelyiknél idő is jut arra, hogy megtudjuk, miért lett gyilkos, a csúcs természetesen egyértelműen Caroll, aki szinte már Hannibal Lecteri magasságokat ér el a végére. A másik oldal, az FBI tagjai nem kevésbé érdekes alakok, Parker vagy Weston szerintem önmagában elbírna egy sorozatot, de Claire, Caroll exe a maga különleges viszonyával, illetve fia, Joey is remekül megírt karakter. A bőrükbe bújt színészek nagyon jók, mégis kimagasodik a mezőnyből Purefoy és Bacon. Ahogyan kell is. Nem véletlen Kevin Bacon díja – de igazából én Purefoyt (is) díjaztam volna
Tetszett, hogy sem a szerelmi szálat, sem a zsaru szenvedését nem vitték túlzásba, ezzel nem törték meg a sorozat lendületét. Tetszettek a többé-kevésbé hiteles akciójelenetek, s ha az FBI illetve a többi hatóság kevésbé lett volna néha töketlen, tényleg egy életszagú sorozat lehetne. Bár, ha őszinte akarok lenni Jack Bauer kalandjai sem voltak mentesek a túlzásoktól… annál több meg itt sincs… Ehh, de nem akarok őszinte lenni. A The following – ami címnek a kinti követőkkel teljesen más a valós jelentése, mint azt a magyar címe utalhat -, hasonlóan kiváló szórakozás, mint a 24. De nem jobb.
Az RTL-en most vetítik, talán még ki is adják itthon.
85%