The Collection

Az előző részről két éve írtam (az előzményben elolvasható), ami a Gyűjtő nevű sorozatgyilkos módszerét mutatta be egy peches besurranó tolvaj szemszögéből. Ennek lényege annyi, hogy a Gyűjtő kiválasztja valamilyen embercsoport egy tagját, a környezetüket (ház, iroda, munkahely, stb.) házibarkács módszerekkel átalakítja gyilkos csapdává, a többieket esetenként válogatott kínzások közepette megöli, a kiszemeltet pedig hazaviszi a "gyűjteményébe". A The Collector még másodszorra nézve is izgalmas és feszült volt, részben a sötét házban osonás és a kiszámíthatatlan csapdák miatt, részben mert a tolvaj magánéleti problémái is remek motivációt jelentettek, hogy miért ne húzzon el a házból az első gyanús reccsenésre.
A kvázi folytatás The Collection az első részt sajnos csak nyomokban tartalmazza, és ettől nem változott előnyére. Ezúttal a Gyűjtő az egyetemista Elenát szemeli ki egy diszkó vendégseregletéből, csakhogy a lánnyal rossz lóra tesz, lévén Elena egyetlen gyereke egy dúsgazdag férfinak, a végletekig lojális biztonsági főnökük pedig valami ex-kommandós, aki semmi perc alatt összeránt egy állig felfegyverzett zsoldos osztagot, hogy a Gyűjtő nyomára bukkanjanak. Ebben az előző rész túlélője lesz a segítségükre, így rövidesen otthoni terepen próbálják levadászni a gyilkost... de legalábbis túlélni a csapdáit.
A lopakodás és a csapdában vergődés izgalma a múlté, ehelyett a The Collection egy bomlott elme elvarázsolt halálkastélyába tett kirándulás és az időnként röhejes hentesmunka ábrázolása. Ettől persze még lehetne érdekes, de nekem nem volt az, főleg mert az esetenkénti stílusváltások (például amikor a néző pár percre egy hentelős zombifilmben találja magát) a kelleténél gyakrabban zökkentettek ki az amúgy is szinte teljesen érdektelen szereplők vágóhídi sétájából. Ráadásul az egész gyűjteményesdi értelmetlensége is egyre jobban megmutatkozik, hiszen egy gyűjtő nyilván megbecsüli a gyűjteményének darabjait, itt viszont egy kivételével ennek nem nagyon láttam jelét.
61%