"Ez A legsötétebb óra a maga inváziós kiindulópontjával nem sokban különbözik mondjuk a Cloverfieldtől. Mindkettőben egy maréknyi ember próbál a kialakult káoszban eljutni A-ból B-be. A különbség az, hogy ebben a filmben látni is lehet a cselekményt. :)"
Előrebocsátom, hogy mindkét filmet elég régen láttam, szóval nem friss élményekről fogok itt beszámolni, de lényegében a közös pont ki is fújt annyiban, amennyit TM leírt.
A legsötétebb óra egy végletekig buta film, csavaroktól mentes, sablonos, unalmas, hosszú, iszonyatosan gagyin kinéző "főgonosszal", vagy gonoszokkal, érdektelenül semleges karakterekkel, faék egyszerűségű történetvezetéssel, és szar atmoszférával.
A Cloverfield pont azért jó, mert alig tudunk valamit. Sokkal inkább a cselekmény közepébe helyezi nézőt, hogy a szereplőkkel együtt izgulhasson, menekülhessen, velük fedezze fel és derítse ki, hogy mi a fasz is folyik éppen. Az egész film sötét és nyomasztó, ahogy ezt elképzelném a való életben is. Tele van az egész elképzelhető karakterekkel, remek részekkel (pl a csatornában(?) mászkálás valami eszméletlen jó és parás volt. A legsötétebb órában meg igazából csak elénk csesznek mindent, hogy nesze, nézzed, de igazából semmi sem történik, nincs ami megfogja az embert. Kihalt terek, gagyi bujkálós jelenetek, túlélőcsoport (ahogy minden ilyen filmben, hejj de meglepő) meg valami csontvázfejű sárgán villogó genyákkal.
Én nem tudom, lehet velem volt a baj, de a Cloverfield rögtön beszippantott a maga veszélyes, baljós és vészterhes világába, a másik meg csak úgy volt. Egy eredeti húzást, vagy ötletet nem tudnék felemlíteni a filmből. De ezeken felül a színészek pocsékak voltak, a fényképezés szintén, a színekkel sem játszottak olyan jól, mint a Lóheremezőben, az egész túl steril, kiszámítható és emiatt jellegtelen lett.
