
The Walking Dead S3
Aztaqrva…
Tömören és velősen ez fejezi ki legjobban a harmadik évadhoz való viszonyomat. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy a személyes sorozat-toplistám állandóan változó harmadik helyén jelenleg a Walking Dead tanyázik. Az első és a második helyezett pozíciója örökösnek tűnik, a 24 és az Odaát személyében, de a dobogó harmadik foka állandóan változik, épp, melyik sorozat képes elvarázsolni. Hát most a Sétáló Halottak tette meg…
Brutális. Brutálisan jó volt. Ahol a második évadot abbahagyták, onnan folytatták: váratlanabbnál váratlanabb halálesetek, igazi emberi drámák váltakoznak a posztapokaliptikus környezetben kószáló zombikkal. Iszonyat hangulatos az egész, kiegészülve olyan karakterekkel, amikről minden film/sorozat álmodhatna…
Kezdjük az elején: a második évad végén ugyebár előtűnt egy csuklyás alak, aki két levágott kezű és állkapcsú élőhalottat vezetett láncon, s remekül bánt a szamuráj karddal, ő lesz Michonne, az egyik új figura. Rick és csapata pedig egy biztonságosnak tűnő helyet látott a távolban: igen, ide jutunk ebben az évadban, egy börtönbe. Ahogy oda bejutnak, az szokásosan zseniális, nem kevésbé, amik majd benn történnek. Engem az előzetes infók kicsi megvezettek, azt hittem, a börtönben fognak majd a területért hadakozni a másik új főszereplővel, de aztán máshogy alakult a történet… Előnyére. Előkerül egy tipikus amerikai kisváros, aminek idilli képe, a Kormányzó nyájas mosolya mögött meghúzódó őrület és titok különleges varázst adott azoknak az eseményeknek is, amik nem Rick és csapata körül forogtak. Michonne bekerülése ebbe a képbe remek csavar volt – egyébként is az ő „kitalálásáért” csillagos ötös jár az alkotóknak. Aztán ahogy haladnak előre az események, ahogy a két dudás egy csárdában törvényszerűsége alapján elkerülhetetlenné váljon a konfliktus, úgy válik egyre feszültebbé, izgalmasabbá az egész: és itt már réges rég nem a zombikkal való harcról van szó.
E tekintetben a Walking Dead szépen kinőtte magát. Újból az emberi kapcsolatok, barátság, bajtársiasság, szeretet, hűség fokmérője lett az évad - a másodikhoz hasonló drámai fordulatokkal. A kis csapat belső vitái jól modellezik a társadalmat, a közösség zárkózottsága pedig néha megdöbbentő. Ugyanakkor mi nem is tudjuk elképzeli, milyen lehetne egy olyan világ, amiben zombik milliói kószálnak az utcákon, nincs villany, víz, élelem, stb… Az életben maradás napi küzdelem, s mi mindent meg kell tenni érte… ez volt számomra a harmadik évad fő mondandója. Hol a határ, hol maradsz még ember abban az őrült világban??? Rick és a Kormányzó rivalizálása pedig magában hordozta azokat a lehetőségeket, amikben nap, mint nap lehet bizonyítani. Eszméletlen jó lett az egész, minden régi karakter zseniális, mint ahogy az újak is. A díszlet, a háttér, a hangulat meg egyszerűen fenomenális, a múltkori évad farmos, kicsit pozitív képet sugalló háttere helyett most egy lepusztult börtönben vagyunk – ami bizony remekül érzékelteti a világ pusztulását, s rátesz egy lapáttal az évad hangulatára.
Áradozhatnék még erről a 16 részről órákat, de nem teszem. Hibátlan az egész, ha nagyítóval keresek, akkor talán három apróságot össze tudok szedni, ami kicsit zavart: az egyik Andrea naivsága, aztán Rick látomásai, no meg a Judith szál mellőzése (spoilermentesen csak így tudom megfogalmazni). De ezek is inkább csak apró fejcsóválást eredményeztek, mint valós bosszúságot, fátylat rájuk..
Nem is kérdés, hogy várom a negyedik évadot.
95 %