Totál szívás S2
Komolyan mondom, én ennyire szélsőséges sorozatot még nem láttam. Végletek közt mozog az egész, mint egy jól felhúzott ingaóra: zseniálisnál zseniálisabb események között olyan szinten dögunalmas részek, hogy alig lehet pörgetés nélkül nézni… az első rész 7 epizódja után ráadásul most 13 van, aminek egy része számomra felesleges volt.
Pedig a második évadoknál már nagyjából tudja is az ember, mire számíthat. Ismeri a szereplőket, nagyjából az is megvan, hogy kihez húz a szíve, s nagyjából azt is tudja, kitől mire számíthat. Ebből kifolyólag az évad indítása, az első három rész maga a tökély. Az első kettő plusz egy rész Tucoval, az idegbeteg mexikói drogdílerrel bármelyik sorozat csúcspontja lehetne. A tolószékes öreg, az események kiszámíthatatlansága, maga Tuco karaktere milliónyi élvezetet rejt, amit bármelyik sorozatjunkie értékelhet. Sajna a parádés kezdés után erős visszaesés jön, a következő pár epizód többnyire szenvedés. Pontosabban az epizódok kiváló pillanatai mellett nagyon sok üresjárat van…
És ezt sajnos nem oldják föl az újonnan behozott karakterek sem. Saul, az ördög ügyvédje, illetve Jane, a tetkós csaj, illetve Gus, a gyorséttermes kétségkívül remek figura, sőt az idő előrehaladtával megkérdőjelezhetetlenül létfontosságú karakterek, de Walt és Skyler viszonya minden tartalékot felemészt. Annyira béna ez a hazudozósdi, annyira irritáló ez a családi cukormáz, annyira idegesítő és hiteltelen Walt titkolózása, hogy néha bizony az idegeimre ment. Egyszerűen vártam már, hogy robbanjon ki a nagy balhé, derüljön ki már családon belül is, mit csinál apuka, mert ez kezd rétestészta jelleget ölteni. Az meg, hogy valami félmegoldást odadobtak nekünk koncnak a végére, nem igazán győzött meg. Ugyanakkor azt is értem és érzem, hogy a drogos vonal mellé egyenrangúvá felhozott – s egyben a háttérbe szorított rákos vonal mellé– családi vonal drámaiságára próbáltak rámenni. Próbálták azt az életszerű helyzetet modellezni, hogy ha egy családban gond van, ki, meddig huny szemet a másik hazugsága felett, ki meddig tart ki. A szándékot értékelem, de jelen esetben sokat elvett a fő szál élvezhetőségéből – Walt drogbirodalmának kiépüléséből és összeomlásából…
Ugyanakkor üde színfoltként még ekkor is vannak egészen megdöbbentő alakok és részek. Gondolok itt mindenekelőtt a drogos párra, akikhez elmegy Jesse, de a hely sem piskóta, ahonnan Jesse-t össze kell szedni. Ezek a képek egyszerűen brutálisak, kőkemény narkós epizódok, az érem sötét oldala. Nagyon élesen és jól szembeállítva a másik oldal csillogásával – Walt üzletével. Az üzlettel, ami a sorozat végére válik igazán keménnyé és naggyá Gus bevonásával, valamint az egyik legsokkolóbb jelenettel, amit eddig e sorozat produkált Jesse albérletében. Ott, akkor, olyan „aztaqrva” érzésem volt… Kíváncsi vagyok, ez az esemény majd a későbbiekben mennyiben fogja a két főszereplő viszonyát befolyásolni.
A legvégét viszont nem igazán értem, mint ahogy az ehhez kötődő több epizódban, főcím előtti képsorokat sem. Na de majd a harmadik évadból megértem. Mert hogy folytatni kell, az tuti.
0
