Ki mit néz most?

Serenity

Az első egy óra annyira nyögvenyelős volt, hogy majdnem abbahagytam. Később se lett sokkal jobb a film, de legalább pergősebb lett. Én semmi lelkesítőt vagy kiemelkedőt nem találtam ebben a moziban, ha nem láttam volna, akkor se hagyok ki semmit.
10-ből max 5 pont.


Valhalla Rising
(spoileres)

Másodszori megnézésre egészen új dolgokat vettem észre benne és kevésbé volt fárasztó, mint elsőre. Bár akkor se tartottam rossz filmnek. Értem a filmet csak nem tudom, hogy mi volt vele a rendező szándéka? A főszereplő maga a félszemű Odin, a skandináv isten, aki lejön a földre emberi alakban, de emberfeletti képességekkel, találkozik a vad pogányokkal, majd a ugyanolyan vad keresztényekkel akikkel eljut Amerikába, majd az ottani indiánok által visszajuttatja (megöleti) magát a Valhallába. Ennyi a sztori. Erre rájőve értelmet nyer sok mindent. Másodszorra vettem csak észre, hogy a vörösben úszó jelenetek valójában azt mutatták meg, ahogy a főhős a jövőbe tekint. Na de a lényeg: mi volt ennek végül az üzenete? Odin annyira megelégelte az embereket, hogy inkább kivonul ebből a világból? Vagy mi? Mert most hiába találja ki ezt a néző, hogy ki is a főszereplő, de ebben mi az üzenet? Valami meg kellett volna fogalmazni úgy érzem. Vagy lehet, hogy ezt majd csak harmadik megtekintésre fogom megérteni? Ki tudja :)

Kösz! :) Még meglátom. A Lasse Hallström filmről biztosan fogok írni. :)

Sam Fisher másodállást vállalt. Csak nehogy amolyan "splinter cell-esen" intézze az esetlegesen kamerázókat. :)

Nem olyan vészes, volt már alkalmam hasonló biztonsági intézkedéses vetítésen részt venni. Fekete ruhában lassan, diszkréten sétáltak végig 2-3 alkalommal a film alatt a terem két szélén húzódó lépcsőn. Szinte észre sem lehetett venni őket.

Az túl mainstream pontpontpont

Vagy csak simán megállítják a filmet és felkapcsolják a villanyokat...

Elképzelem, ahogy a film közben véletlenszerű időpontokban teljes testes motozást hajtanak végre random nézőkön, 30 perceként pedig egy drogkereső kutyás csoport vizsgálja végig szisztematikusan a sorokat.

Kamerát mindenesetre ne vigyél... :)

http://cinemacity.hu/posMessage?pmg=NEWS_HU&pmi=12

Kíváncsian várom a véleményed, de leginkább a moziélmény beszámolódat, mert azokon sokkal jobban szoktam szórakozni. :)

Bedupláztam (asszem így kell ezen az oldalon ragzani) A burokot és a Támadás a Fehér Ház ellent és másodszorra is remekül szórakoztam rajtuk. Holnap Vasember, bár igazából még nem vagyok ráhangolódva, a rikkancsipart is sikerült elkerülnöm, úgyhogy igazi "első látásra" élmény lesz! :)

én most sem látok.

Ajánlom az Aranyszem, A világ nem elég, A holnap markában vagy a Halj meg máskor című filmeket. :)

Sosem láttam még piercinget ezen a helyen.

Egy veszedelmes viszony

Hihetetlen, amit a dán filmgyártás elért az utóbbi években. Az elmúlt 20 évben egy olyan elképesztően tehetséges filmes generáció ért be, amire méltán
lehet büszke Dánia és rajtuk keresztül az európai filmgyártás, melynek a zászlóshajói lettek. Egyszerűen olyan tehetséges rendezőik, színészeik, forgatókönyvíróik vannak, hogy ámulhat a világ. Ráadásul a producerek is láthatólag támogatják a dán alkotók törekvéseit. Trier, Refn, Vinterberg, Jensen stb. Dánia filmiparát egy olyan jelentős tényezővé tették Európában, hogy úgy gondolom, hogy nem túlzás azt állítani, hogy ahogy beszélünk az oalsz film nagy korszakairól (pl.: neorealizmusól), vagy a francia és német újhullámról előbb utóbb széleskörűen elismert lesz egy dán korszak is, amibe nem csak a dogma fog beletartozni, hanem úgy minden, amit az elmúlt 20-25 évben alkottak.
Irigyelhetjük mi ezt az öt és félmilliós országot, mert világszínvonalúak.
Az utóbbi hetekben-hónapokban végigmentem Refn dániai munkásságán, megnéztem A vadászatot és most jött az Egy veszedelmes viszony (A Royal Affair). Korábbról persze elmerültem már Trier és Jensen filmjeiben is, és még sorolhatnám. A rendező ezúttal egy Nikolaj Arcel nevű dán filmes, akit korábban nem ismertem.
Nos ez a film ezúttal azt bizonyítja be, hogy ha manapság egy érzékeny, komoly, kosztümös, minőségi történelmi drámát akarunk látni, akkor is vessük szemünket Dánia felé. Irigylem őket ezekért a filmekért, komolyan mondom. Saját történelmükről tudtak készíteni egy olyan filmet, amit a világon bárhol átérezhetnek és megérthetnek. Valahogy nekünk is így kéne feldolgoznunk a magyar történelmet, minőségileg is és szemlétmódban is.

Most jön a harmadik Shrek és talán az Író és kamuhős 3. évad évadot is elkezdem végre.

Géppisztolyos prédikátor:Sam Childers véleményére lennék kíváncsi, hogy sikerült-e bármit is átadni az ő élményeiből.Rendben van, hogy ez a dolog megáll a saját lábán és próbál hitelesen bemutatni valamit, de nyilván egy rendezőnek figyelembe kell vennie bizonyos elvárásokat, amik alapvetően átírják a történetet.
Ültem előtte és nem tudtam, hogy mennyire engedhetem közel magamhoz a látottakat.Aztán azon kaptam magam, hogy ezt nem tudom befolyásolni.:)
Elgondolkodtató és félelmetes egyszerre, még véletlenül sincs mű békekoncert jellege, mint amire számítottam.Viszont képtelen vagyok arra, hogy filmként tekintsek rá, lóg a levegőben az egész.A színészek sem járultak igazán hozzá, hogy döntésre jussak.Éppen annyit adtak ki magukból, ami ehhez kellett.
Általában furcsán nézek azokra a figurákra, akik csak a belső békéjük helyreállítása miatt tesznek meg valamit, de itt ebből sincs gond.Lényegtelennek tűnnek a miértek...
A téma komolysága kizárja, hogy én ezt bármilyen oldalról megítéljem...
Csak annak örülök, hogy egyszer átküldtem magamon ezt az anyagot.

Shaft:Imádom, mert valamiért az Austin Powers-re emlékeztetnek a csajozós részek.:)
Az is vicces egy idő után, hogy bármelyik mondathoz hozzátehető a mothefucka kifejezés.Függetlenül a hangulattól, nem kell hozzá indulatosnak lenni, szimpla baráti beszélgetésben is tízszer előfordul.
Kár belekötni, annyira elszállt, rasszista és laza, hogy mindenképp a hatása alá kerülök.
Ez a ráléptél a tyúkszememre, én meg elcsaplak autóval mentalitás egyszer egy évben bejön.
Pillanatok alatt átalakul vásári játékká az üldözés, ha úgy tetszik nigger vadászattá...a biztonság kedvéért mindenkinek két lövés jár.:)
Borzasztóak a színészi alakítások, mégis jó ez a film.Hihetetlen.

Gyorsabb a halálnál:Érdekes megoldás, hogy menet közben felépítenek az ijedt kislányból egy férfiasan viselkedő nőt, akinek hőssé kell válnia.Többször összetörik és elbizonytalanítják, talán a színésznő sem a legalkalmasabb a feladatra, de valahogy mégis megoldja azt.
A bibi ott van, hogy az idióta zoomolgatás és a nevetséges párbajozás kioltják az értékelhető klasszikus western megoldásokat.
Fantasztikus társak sorakoznak fel a főszereplő mellé, a képek is magukért beszélnek, de váratlanul ért, hogy ez csak egy vígjáték.Nem ez maradt meg korábbról, többször elnevettem magam...Valami nagyon fura keveréket sikerült itt összehozni.
Erre aludnom kell egyet.:)

Most jön a Shaft, de sajnos a Gerard Butler-es újdonságra már nem marad időm...

Halálos hajsza:Számomra is emlékezetessé az a házaspár teszi a filmet, ha ők nincsenek akkor ez bizony egy közepesen jó rohangálós, bosszúállós történet lenne.
Szerencsére ott vannak és felkavarják az ember gyomrát pár perc alatt.Nem tudom hányszor láttam azt a jelenetet, de még mindig felzaklat.
A keménykedés és a lövöldözés viszont már alapnak számít, hozzászoktam, nem is várom azokat az ütközeteket annyira.
Tetszik a film brutalitása, de most inkább próbáltam másra koncentrálni.
Azt vettem észre, hogy a főszereplők szenvedélyes megnyilvánulásai folyamatosan egyre negatívabb irányba terelődnek, indokolatlanná téve a befejezést.Mintha elvált szülők marakodnának egymással a vége felé.
Továbbá néhány fenyegetésen kívül igazán nincs érintve Joey oldala.Magával törődik és a sráccal, de a háttérben maradó két szereplőt kivonják a forgalomból.Így is erős a drámai vonal, de lehetett volna még jobb, ha ezt rendesen kitalálják.
Így is félelmetesen magas fordulatszámon pörögnek az események, emiatt nagyon élvezetes, csak korábban ezeket a zavaró elemeket figyelmen kívül tudtam hagyni.Nem gyengült a film az évek alatt, csak most már nem nyűgözött le annyira, mint elsőre.
(Kár, hogy nincs meg jobb minőségben.)

Akinek van szíve az itt meghatódik.
Meg ott az öreg bácsi karaktere, akit majdhogynem félhülyeként kezelnek, mert még emlékszik milyen volt gyermeknek lenni, hiába öregedett meg.
Meg a Peter Pan, az örök gyermek, aki felnőtt és elfelejtette, milyen volt gyereknek lenni, játszani, küzdeni és meg kell tanulnia újra gyereknek lenni, hogy jó apa lehessen.
Rengeteg rész van a filmben, amit nagyon szeretek.

Akinek van szíve az itt meghatódik.
Meg ott az öreg bácsi karaktere, akit majdhogynem félhülyeként kezelnek, mert még emlékszik milyen volt gyermeknek lenni, hiába öregedett meg.
Meg a Peter Pan, az örök gyermek, aki felnőtt és elfelejtette, milyen volt gyereknek lenni, játszani, küzdeni és meg kell tanulnia újra gyereknek lenni, hogy jó apa lehessen.
Rengeteg rész van a filmben, amit nagyon szeretek.

Amikor a kis néger gyerek a pici kezeivel próbálja szétsimítani a felnőtt Robin Williams ráncait, hogy a barázdák mögött ráismerjen egykori játszópajtásának vonásaira, s mindezalatt John Williams csodálatos muzsikája szól... A szívem mindannyiszor belefacsarodik.

"Azt ígérted, sohasem fogsz felnőni"

http://www.youtube.com/watch?v=6s8ZEFUSYAI

Gyönyörű!

Na igen számomra is a (bukásként elkönyvelt) Hook a csúcs adaptáció a témában. Pont azért, mert gyerekként is szerettem a kalandosságát, a szép díszleteket, a színészeket, a történetet a zenét stb. és minél idősebb lettem annál jobban kezdtem átérezni a felnőtté válás problémáit. Bizonyos értelemben amúgy Spielberg egyik legszomorúbb filmje. Legalábbis számomra.

Amúgy a Pén Péter rajzfilm tényleg nagyon szelíd disneys mércével mérve is, ebben ha jól emlékszem nincsenek ijesztő, drogos jelenetek :)

Az utolsó mondatod nagyon találó, szellemes.

Pán Péter:Annyira belém ivódott a Hook vagy akár a 2003-as film, azok minden erőszakossága és felnőtteknek szánt mondanivalója, hogy ez csökkenti az eredeti mese élvezetét.Tudom, hogy ez hülyeség, de túl barátságos itt a környezet.Hiába mondanak vagy tesznek bármilyen gonoszságot, az egész sokkal inkább bolondozásnak tűnik, mint később bármiben.
Szimpla és nem érint meg igazán.Inkább csak azt érzem, hogy ezt is letudtam megint, beleillik a disney-s sorba a polcon, de nem érdemes vele foglalkozni.
Egy dologban emelkedik ki a többiek közül, az pedig Tinkerbelle figurája.Itt találták el legjobban azt, amit képzelek erről a segítőről.
Az összkép sem rossz, csak úgy látszik, hogy kinőttem ebből az egészből...