Árulók
A múltkori Trezor után nézelődtem egy kicsit, hogy van-e olyan Köbli-film, amit még nem láttam, és úgy akadtam rá erre. A szűken egy órás film a Guszev-ügyet dolgozza fel kicsit drámai, kicsit politikai krimis formában, és aki már látott ilyen filmet, azt a kamaradarab-jellegű hangulat és a tévés költségvetés sem fogja talán visszatartani. A sztori ugyanis megint izgalmas feldolgozása egy érdekes, valós sztorinak, ezúttal a II. világháború utánról.
Akkoriban a szovjetek fosztogatásai és a Kommunista Párt egyre erőszakosabb hatalomátvételi kísérletei miatt jól jött a vezetésnek minden olyan információ, ami segített enyhíteni a feszültségeket. Ennek része volt az a levéltári-irodalmi kutatómunka is, ami az orosz és a magyar nép, a munkás-paraszt osztály közös sorsát, mélyben gyökerező szövetségét volt hivatott bemutatni, és aminek kapóra jött az egyik újság főszerkesztőjeként dolgozó Illés Béla, valamint az általa dokumentált, levéltári iratok másolatával igazolt történet Guszev századosról. Eszerint a 1848-49 szabadságharcban a cári sereggel Magyarországra érkező Guszev szembefordult feletteseivel, éltetve a magyar szabadságharcot a zsarnoki arisztokrata Habsburgok ellen, amely tettéért kivégezték. A történet felkapott lett, sok mű, tanulmány idézte, része lett az oktatott történelemnek, Guszev hősiességéről pedig közterek, utcák elnevezésével, emléktáblák állításával emlékezett meg a "hálás" utókor.
A sztori jó, a "hasznosságról" szóló példabeszédekkel és a még épphogy szárba szökkenő besúgások megidézésével sokat elmesél a korszakról magáról is. Ilyen film nekem bármikor jöhet.
8/10