Ki mit néz most?

Kicsit lassabban haladok, mert beiktattam két újdonságot is a menetrendbe...

Életeken át:Egyértelműen a rendező legjobbja.
Nincs benne csavar, tudod, hogy mi jön, de amikor végre megtörténik az igazán fáj.Ezt most jó értelemben mondom.
Ilyen érdekes kezdést és befejezést még talán nem is láttam párban.Általában egy jó filmben is csak az egyik van meg.
Azt sajnálom, hogy ez csak most működött ilyen remekül és még egyszer nem fogom ennyire élvezni.
Az egyetlen(igazából nem) hibája az, hogy ide szerintem nem illett annyira a tipikus női főszereplős megoldás.Vagyis az, hogy mindenképpen bele kell keverni a szexualitást a történetbe.Az aberrált ellenség is ugyanúgy viselkedik a főszereplő közelében, mint minden férfi a vásznon.Tudom, hogy ez a lényünk része és kikerülhetetlen, de jó lett volna egy olyan erős nőt látni, aki inkább csak kacérkodik, de nem lép meg bizonyos dolgokat.Mintha szándékosan gyengítenék ezt a karaktert, pedig semmi szükség rá.
Túl sok lenne a nézőnek enélkül a film? Nem bírnánk elviselni, ha tényleg csak elsöpörné az útból a szemetet...
Na, mindegy ez a film végig érdekes maradt, tetszett.

Minden héten háború:Mióta jobban értem a játékot, valahogy megszűnt a "á ez sima sportfilm" legyintés, ami jellemző volt rám régebben.Megváltozott a hozzáállásom, mélysége lett ennek a történetnek is, pedig számolatlanul jönnek a klisés jelenetek.
Tisztában vagyok vele, hogy a drogok, a prostik és az orvosi szobában sírás kihagyhatatlan elemek, de miattuk nem tudtam megfelelően kezelni az ilyen jellegű filmeket.Most is próbáltam kizárni őket, mert ezek az apróságok csak elterelik a figyelmemet a heroikus küzdelemről és a munkáról.
Minden edzésről és meccsről mutatott képet valahogy így próbáltak feloldani.Szerencsére itt a nézőt is lelkesítő félidei szónoklatok és a fantasztikus megoldások bemutatása kapott nagyobb hangsúlyt.Szeretem benne azokat a beszédes pillantásokat és indulatos megnyilvánulásokat.Pontosan olyan, mint bármelyik társa, de ahogy telnek a percek, csak arra tudok gondolni hogy ezt nem rendezői fejjel készítették.Hatásosak a képek, jó az összeállítás, de ez inkább valamiféle ajándék a fogékonyabbaknak egy igazi sportszerető embertől.
Nem kérdés, hogy még párszor előszedem.

Rendőrakadémia:Gyenge film, de része az életemnek.Tagadhatatlanul sok hibája van és kicsit eljárt felette az idő, de én szeretem.A többi epizód nem is érdekel, csak ez még sokáig maradjon rajta a lemezen...

Zathura - Az űrfogócska:Az elején a kölykök halálát kívántam, mert annyira idegesítőek voltak.De szép lassan, ahogy felvettem a tempót, kezdtem megérteni az üzenetet.Pontosabban elgondolkoztam azon, hogy a családomban hogyan bánunk egymással.Nyilván nem tudtam végig a megfelelő szemüvegen keresztül nézni, és minden baromságon mosolyogni, de kiszűrtem belőle a használható részeket.A látványnak köszönhetően könnyedén át lehet lendülni a fárasztóbb szakaszokon.(Van belőle bőven.)
De összességében rendben van, és ezt nagyon kevés fiataloknak szánt élőszereplős film mondhatja el magáról.

Ismétlés

Bár szeretem az animéket, általában kevés újonnan induló sorozat tud meggyőzni, valahogy mindig visszatérek a régi, nagy kedvencekhez, viszont a nemrég debütáló Attack on Titan jött, látott s győzött, az első két részével megvett magának s rögtön beszippantott a morbid világába. Kedvcsinálónak itt az előzetes: http://www.youtube.com/watch?v=znvVz-V-4Oc

Il cartio

Szanaszét fikázza mindenki ezt a filmet, de szerintem teljesen korrekt, szórakoztató krimi-thriller. Argento teljesen mellőzi a régi barokkos eklektikusságát és álomszerű rendezését, nincsenek különleges fények és fahrtok. A film egy modern giallo akar lenni, ahol hangsúlyos szerepet kapnak a modern technikai eszközök: számítógépek, internet, online póker, telefonok, tévék, webcamera stb. Argento egy új generációnak akarta adaptálni a giallot, mint műfajt, ezért a képi világ is a mai modern olasz közönségfilmeket illetve népszerű sorozatokat idéz inkább, mint a régebbi Argento filmeket. Emiatt igazából egyáltalán kiemelkedő film, mivel nincs benne semmi különleges. Talán még a tévéfilmekhez is közelebb áll, mint a mozifilmekhez. A film nem olyan véres vagy szadista, mint a legtöbb Argento, a véres jelenetek képen kívül történnek.
Szóval szerintem egy teljesen vállalható, izgalmas modern giallo, amit nem lehet egy lapon említeni a műfaj nagyjaival, de még csak a népszerűbb darabjaival sem, viszont szerintem szórakoztató és pörgős filmecske. Érdemes megnézni. Nekem tetszett. 10-ből 6 pontot adnék rá.

Daylight - Alagút a halálba:Egy béna nevű közhelyekkel kommunikáló mentős, akinek minden elveszett ember után hagymát kellett pucolnia.Csak a helyszín miatt működik.

Féktelenül 2.:A MythBusters írói kitettek magukért, Michael Bay a könnyeivel küszködött a premieren.Ennyi robbanást egy nap alatt még sosem láttam.:)
Minden megvolt benne, ami egy tipikus második részhez kell.Tényleg semmi bajom vele, csak ha a főszereplők közös jeleneteit néztem, érzelmes zenével aláfestve, akkor az első részben látottak hatással voltak rám.Most meg mintha bennem vágták volna el a piros vezetéket, marhára hidegen hagyott, hogy élnek-e vagy megsülnek-e ezek a szimpatikus idegenek a csónakban.

Mindkét filmmel kapcsolatban egyetértünk. Illetve a The Mastert nem néztem végig, számomra ugyanis nagyon körön kívüli élménybe fulladt, de elismerem mindenki munkáját benne. Majd egyszer, jobban ráhangolódott állapotban újra közelítek felé.

Szeretők, utazók:Alpári megnyilvánulások egész sora, összetéveszthetetlen stílusa miatt azonban mégis szerethető végeredménnyel.Legtöbbször azt sem tudtam, hogy eltakarjam a szemem vagy fuldokolva nevessek...most nagyon eltalálta azt a vékony határvonalat, amit ilyen érdeklődésű emberektől egy vígjátékban képes vagyok befogadni.Kigúnyolta a szereplőit, teljes kiforgatta őket és a feladatukból adódó helyzeteket.Már az elején ráéreztem erre és végig remekül mulattam.
A rendező megrázta magát és szállított nekünk egy 90-es éveket idéző őrült vígjátékot.

The Master:Először is nagy taps a színészeknek, mert ezt tényleg odatették.Minden apró rezdülést lehetett érezni.A finomságok tetszettek a legjobban, gondolok itt a  testtartásra és beszédstílusra, jó érzékkel beiktatott szünetekre.

Nyilván mindenki másképp közelít a témához, de nekem nem a vallás volt a lényeg ebben.És nem is az a rásütött igazság, hogy minden elveszett ember csak egy üres vászon, amivel bármit lehet kezdeni...Épp ellenkezőleg!
Szóval, én csak arra koncentráltam, hogy hiába próbáltak elbújni, biztonságot és válaszokat keresni, valahogy semmi sem törölhette ki az alap természetüket.
Megfelelési kényszerből elkövethetsz bármit, hogy tartozz valahová, de a változásnak belülről kell jönnie, mindenféle külső segítség nélkül.
A szereplők fostak szembenézni a valósággal, kapaszkodókat kerestek, hogy ebben ki járt sikerrel azt döntse el más...
Be lehetett volna ezt mutatni bármilyen korban és eszközzel, de örülök, hogy ilyen formában tették mindezt.Még ha ez a csoportosulás számomra nem is volt túl érdekes.
Egyszerű volt befogadni, mintha csak valami családi videót néznék, ahol ismerem a felbukkanó személyeket.
Érdekes élmény volt, és elismerem, hogy tényleg jó döntést hoztak a pláza mozik kihagyásával.Ez nem odavaló.

Csak bátran! :))))

Idehaza nincsenek ilyen közösségek, mint a Harcosok klubjában, úgyhogy a problémát magadnak kell föloldanod.:)

Még nem, de ez a mocsok komolyan feldühített.

Ezeknek az írásoknak meg én örülök.

Már az elején gáz, amikor Jovovich Kaptár módra csúszik a folyosón. Ami azt illeti, van az az állapot amit elérve szórakoztató tud lenni az ilyen film is, de alapból ez nehezen érhető el.

És megtetted???? :-DDD

A három testőr(2011):Gyűlöltem elejétől a végéig.Soha nem akartam még ennyire kidobni a kukába egy dvd-t.

Ma láttam a moziban egy új takarítónőt, egyébként a megszokott pénztárosok és büfések ténferegtek a pultok mögött.Vendégek nem jelentek meg.

Eleven testek:A belső vívódás és az egészen újszerű zombis poénok(ez nem Zombieland koppintás) kifejezetten élvezetessé teszik.
Mondjuk nem sokmindent magyaráznak meg, de igazából nincs is szükség rá.
A fokozatosan előtérbe kerülő érzelmek pár másodpercre okoznak csak zavart, annyira jók külön a színészek, hogy tök természetesnek hat a kapcsolatuk.Semmi kivetnivaló sincs benne, ugyan a kémia nem annyira erős, de kb. 10 perc után romantikus független filmként lehet nézni.Tetszett, hogy hagytak még kijátszható kártyákat, olyan finoman van megoldva az egész, hogy egyszer sem lendül át csak hentelésbe vagy nyálverésbe.Hibátlan móka.

Feledés:Ettől kaptam meg azt, amit a Prometheus-nak kellett volna elhoznia.Vagyis egy olyan millió lényegtelen kérdést hátrahagyó sci-fi-t, amely minden hibája ellenére a székbe szegez.Lényegtelen, mert ha el tud varázsolni, akkor nem érdekelnek a válaszok.Itt ez történt.
Lehet, hogy ez is csicsásan van becsomagolva és még előre kinyomtatott üdvözlőkártya(néha nagyon furcsák voltak a szövegek)) is van hozzá, de az üzenet és a helyzet pofonegyszerű.
Szeretem, hogy az előzetes után maga a film sem vallott szégyent.Bejöttek a tipjeim, egyedül Andrea Riseborough érintettségével kapcsolatban tudtak meglepni.Azt hittem, hogy a főszereplő körül forgó játékban ő nem lesz egyenrangú partner...
Nem tökéletes, de megérdemli a nézők figyelmét és majd egy különlegesebb kiadást.Az első film idén, aminél egyértelműen a blu-ray-t fogom választani, ha lesz rá lehetőségem.

Nagyjából én is így voltam vele. Szeretem a Gyűrűk Urát, a regényt is olvastam többször, de nem nevezném magamat rajongónak. A trilógiát kb. 3-szor láttam, elvagyok a filmekkel, de nincs benne mondjuk az all-time TOP10-emben. A hobbitot pedig egy szintén jó filmnek tartok, ami ugyan egy fokkal elmarad nálam a GYU-filmek leggyengébbjétől (Szövetség), de még így is egy átlagon felüli szórakoztató mozi, amit még majd szeretnék párszor megtekinteni.

Jó olvasni egy olyan nem-rajongó véleményét, aki többségében elégedett ezzel a filmmel. Becsülendő! :)

Nightmare Beach

Támadt egy merész ötletem, gondoltam meglesem, mit tud ez az Umberto Lenzi, akitől eddig egy förtelmes (Cannibal Ferox) és egy egész jó (Hét vérfoltos orchidea) filmet láttam. Bár ne tettem volna...
Nos, ha valaki egyszer kíváncsi arra, hogy mit NE tegyen, ha egy jó kis slashert akar készíteni, akkor az nézze meg ezt a filmet! :)
Rém gyenge sztori, kukába való forgatókönyv, nagyon gáz effektek (már a halál pillanata előtt látszik, hogy bábbá változik a színész), rossz vágások, vérciki zene, de a legdurvább, hogy a színészek EGYSZER SEM találják el, hogyan kéne egy adott szituációban úgy viselkedni, hogy ne azt érezzük: Úristen, ezekhez képest a BK szereplői profi művészek!
Azért ha haverokkal, sörözés közben nézzük, tuti végigröhögjük az egészet, szóval arra mindenképpen ajánlott! Minden más esetben csak saját felelősségre!

A hobbit - Váratlan utazás:Mintha meghallgatták volna az imáimat, végre úgy mutatnak be egy hosszú vándorlást, hogy az számomra is érdekes legyen.Az első részben elkövetett összes hibát kijavították az előzmény filmnél.Volt tempója a kalandnak, és nem csak hömpölygött a semmibe a történet.
A szereplők neveit és a helyszíneket továbbra sem tudom megjegyezni vagy felismerni, de legalább most úgy éreztem, hogy a részese voltam valaminek.
Nagyjából egy szinten mozog a két toronnyal, a végén volt benne pár jelenet, amit kifejezetten untam, de összességében jól szórakoztam.Megérte polcra tenni...

Nem lehet betelni azzal, ahogy RDJ és a film kölcsönösen megmentik egymást.
Most a második rész is a lejátszóba kerül.

Arahan:Imádom az ilyen mester és tanítványról szóló filmeket.Látni a fejlődést, hogy megérik a végső küzdelemre a főszereplő, abban van valami felemelő.Még akkor is, ha alapvetően ez inkább paródia.
Mert végig özönlenek a poénok, csetlik-botlik ez az idióta rendőr.Az élteti, hogy egy lány közelében lehessen és végre az erejét is tudja megfelelően használni.Van itt minden, egy halom oktató gondoskodik arról, hogy sokféle stílusba bepillantást nyerjünk.Rengetegszer átmehetne az egész valami film+-os gagyiba, de annyira hamar meg lehet szeretni a jó oldalon harcolókat, hogy tudomást sem vesz az ember a blődségekről és effektekről.Úgy tudtam nézni, mintha ez lenne a kategóriája legjobbja.Baromira élveztem, mert mindenből arányosan kaptam, nem volt üresjárat vagy olyan apróság, amibe érdemes lenne belekötni.

Fék nélkül:Azt vártam, hogy a látvány csak kiszolgál egy fontosabb dolgot, és ez a rendező el is akar mesélni nekem valamit.De sajnos erről szó sincs.Eszeveszett tempót diktálnak, nagyon jól oldják meg az egyik oldalról a filmet, csak borzasztó ürességet éreztem a játékidő nagy része alatt.
Nem pazarolták el a tehetséges színészeket, még azt sem lehet mondani, hogy bugyutaságokat adnának a szájukba.Egyszerűen csak két percig nem tud érdekes lenni ez a történet.Néztem ki a fejemből és vártam a fordulatot, ami soha nem jön el.Ennek is megvan a szépsége, de annyira másra készültem, hogy ez most nem esett jól...

Homeland S2

Napra pontosan majdnem egy évvel ezelőtt láttam a Homeland első évadát, ami ugyan akkor maradéktalanul nem varázsolt el, de – különösen az utolsó epizód eseményei tükrében – annyira mindenképp jónak tartottam, hogy belevágjak a második felvonásba. Még akkor is, ha időközben több helyről hallottam, hogy veszített a színvonalból meg miegymás…

Nos, az a helyzet, hogy ez nekem jobban tetszett, mint az első. Egyedül talán a harmadik rész volt az, ami nem jött be, ott, az a szerencsétlenkedés a szabóval, az egész eseménysorozat izzadtságszagú és bosszantó volt. De a többi!!!! Az nagyon jó volt. Ugyebár ott kezdünk, hogy Brody elismert képviselő, sőt alelnökjelölt, Claire pedig gyógyulgat az elektrosokkból. Közben egy rejtélyes informátor miatt újra terepre kerül, ami közben ismét hozza régi önmagát. Ezzel az első két epizód kiváló kis aktuálpolitikai feszült akciódráma lett, ami után minden ujjunkat megnyalhatjuk. A már említett harmadik epizódra borítsunk fátylat, mert aztán utána egészen zseniális dolgok, váratlanabbnál váratlanabb fordulatok történnek: most először éreztem egyébként a 24 jótékony hatását is. A lezárt, megoldott probléma csak egy nagyobb egész része, a hajsza Abu Nazir után pedig sok-sok remek és megdöbbentő eseménnyel kecsegtet…

Más lett bizony ez az évad, mint az első. Az S1 karakterközpontú drámája háttérbe szorul, hisz Claire és később Brody is tiszta lappal játszik: elég korán kiderül néhány dolog, így jóval több idő jut egy terroristás sorozattá formálni az évadot. A részenkénti feszültséget sikerült szinten tartani, olyannyira, hogy néha a hideg veríték esete is fenn állhat. Ahogy jutnak előre a nyomozásban, ahogy fény derül néhány kulcsfigura szerepére, az nekem nagyon bejött. Saul mellett ebben Quinn jár az élen, de Estes és Roya szerepe sem piskóta. Jól összerakott, érdekes, fordulatos a fő szál – amit pedig nagyszerűen egészítenek ki a családi drámák. A szerelmi ötszög (ötödik a két gyerek) ezúttal életszerű és logikus, Dana külön szála pedig a kegyetlen: mert kegyetlenül valós is lehet.

Kétely. Ez volt az első évad legfőbb mozgatórugója, ami szerintem oly kultuszstátuszba emelte a nyitányt. Engem ugyanakkor sokszor bosszantott Brody töketlenkedése, az évad végi állásfoglalása megváltás volt. Itt viszont pont fordítva indítunk, tudjuk, ki is ő, viszont jó néhány nyugtalanító esemény után a végére számomra ott lebeg a kérdőjel… Zseniális, ahogy ez fel van építve – még akkor is, ha ez csupán csak becsapás, és én kombinálom túl.  A finálé drámai lezárása ugyanakkor iszonyat sok kérdést is felvet a folytatást illetően. A CIA-n belüli tégla vagy Brody kettőssége felé indulnak tovább??  Szeptemberben kiderül.

A Homeland még nem tölti ki a Jack Bauer által hagyott űrt, de egyre inkább 24esedik. Ez számomra garancia a harmadik évadra tekintve, a más megismert – és életben maradt – figurák mellé pedig biztosan sikerül becsempészni új, érdekes karaktereket. Claire és Brody adott, a színészek pedig már összeforrtak a szereppel annyira, hogy bennük nem csalódhatunk. Már csak egy jó forgatókönyv kell.

Ráadásul az RTL II leadja az S1-et, így talán DVD megjelenés is várható.


85%

Földi űrutazás

Amikor először láttam Peter Hyams (olyan remek kis mozik rendezője, mint a Gyilkos bolygó és A bestia) 1977-es összeesküvéses filmjét, valamelyik ma már nem is létező kábeltévén, lemaradtam az elejéről. Nagyjából ott kapcsolódtam bele, hogy a Marsra való leszállás zajlott mialatt a kamera lassan távolodott megmutatva, hogy a bolygó valójában egy jól felépített díszlet. Ezzel az ikonikus képpel a film egyből magával ragadott és úgy is maradt meg bennem, mint egy igazi klasszikus. Nemrég újranézve - ezúttal elejétől a végéig - már nem ütött akkorát a Földi űrutazás. Az alapötlet erős, de a történet néhol döcög és már felfigyeltem a nem is kevés kisebb-nagyobb logikátlanságra. Például, hogy az űrközpontban a feleségek párbeszédet folytatnak az elvileg a marson tartózkodó űrhajós férjeikkel, ami a hang késése miatt úgy tudom teljes képtelenség.

A sztori két szálon halad. Az egyikben az átverésre kényszerített, majd a hallgatás érdekében holttá nyilvánított űrhajósok menekülését követjük nyomon a sivatagban, a másikban egy újságíró (Elliott Gould mókásra hangolt alakításában) egy technikus barátja eltűnéséből megsejti az igazságot és nyomozásba kezd. Mind a menekülésben, mind a nyomozásban akadnak ostoba részek. Az egyik űrhajós egy hegy kikerülése helyett annak megmászásába kezd, az újságírót pedig elég amatőr módon próbálják többször is kivonni a forgalomból. A filmet - legalábbis első nézésre feltétlen - elviszi az alapötlet, a két egymáshoz lassan közeledő történetszál izgalmassága és a lenyűgöző üldözési jelenet a végén, amiben két helikopter és egy permetezőgép kergetőzik a kanyonok között. A kiváló operatőri- és kaszkadőrmunka, valamint, hogy az egészet láthatóan élesben vették fel, páratlan képsorokat eredményez. Csak a főszereplőkről készült vetített hátteres közeliek törik meg pillanatokra a varázst.

A film végén Telly Savalas tűnik fel a nagyszájú permetező pilóta szerepében, nem kevés humort adva a záráshoz. Az utolsó jelenet is garantáltan megmarad az emlékezetben. Nagyon laza, nagyon ki van találva, csak kár, hogy a rendező nem bízottt a hatásában, ezért a fokozás jegyében addig lassítja míg végül kissé nevetségessé nem válik. A Földi űrutazás tehát nem teljesen állta ki az idő próbáját, de, aki még nem látta, és szereti a  70-es évek összeesküvéses filmjeit, annak azért érdemes pótolnia.

70%

Véletlenül a kezembe akadt egy ajándék füzetecske: A Hihetetlen Pókember - Polgárháború 2. része, most kedvet kaptam valami szuperhősös filmhez.
A Vasember-t kéne újra megnéznem, bár nem tetszett különösebben a moziban leadott új előzetese.

Az utolsó műszak:Minden nap végződhetne a legrosszabb forgatókönyv szerint, ezért ehhez a munkához nem kicsit kell zakkantnak lenni.Főleg Jake Gyllenhaal tekintetéből lehetett kiolvasni ezeket a jeleket, a társa a rengeteg megpróbáltatás ellenére jobban viselte a hétköznapokat.Felém is ő szállította a humort, de úgy nézett ki, hogy ő maga is ennek köszönhetően éli túl a munkanapokat.
Biztos teli van túlzásokkal, és nem mindig hitelesek a reakciók, de én közelebb akartam kerülni a szereplőkhöz.Úgy voltam a stílussal, a kamerakezeléssel és a többi aprósággal, mint az Ámok esetében.Elfogadtam, hogy ehhez a világhoz hozzátartoznak bizonyos dolgok.Rövid időre ugyan, de megértettem ezeket az embereket, akik egyébként a puszta jelenlétükkel idegesíteni szoktak.
Rengeteg szakma képviselőivel szemben előítéleteim vannak, ehhez és ehhez ilyennek kell lenni, meg biztos azért csinálja mert ez és ez történt vele korábban.
Ők is csak kiadják a frusztrációjukat a helyzetüknek köszönhetően, de közben olyan mélyen belesüppedhet a szarba, hogy onnan már ne lehessen visszatérni.
Szándékosan bajba keverik magukat, de közben apró lépéseket téve gyógyítják vagy szinten tartják a lelküket.Adrenalin-függőség, hatalomvágy, elhivatottság és őrület...úgy kell nekik ez, mint másnak a levegő.
Túl nagy árat fizetnek az eredményekhez képest.
Az összes pacsizásnál, vidám pillanatnál azt éreztem, hogy egymást is átverik egy picit..Muszáj elterelni a néző és a saját figyelmüket a mocsokról, mert nincs ember, aki ezt ömlesztve kibírná.
Ha egyfelől nézem, akkor ez bizony nagyon műnek hathat, de szerencsére a készítők által beleölt energia és az én hozzáállásom is kifizetődött.
Az utóbbi évek egyik legjobb filmjét sikerült polcra tenni fapados kivitelben.

A rítus:A félelmetes főszereplőt belehelyezték egy olyan világba, amiben lubickolhat.Tisztességes iparosmunka meglepetések nélkül.Örülök, hogy láttam, nincs vele semmi gond.

Még nem láttam.
A új Superman néz ki ilyen szempontból másnak, meg a korábbi filmjei közül talán a Kétely.