Ki mit néz most?

Az Útonban végre mást játszott AA, igaz csak egy kis szerepe volt.

Az utolsó csavar:Egyre jobban értem, hogy mit lehet szeretni ezen a játékon...
De a legjobban még így is az apa és lánya közti furcsa viszonyra koncentráltam.Lehet bármilyen háttér, a sajátos nyelvük és ez a feloldhatatlannak tűnő feszültség teszi csöppet érdekessé a filmet.
A romantikus szál nem igazán hihető, inkább csak a csipkelődés és a perbeszédek tempója miatt élvezetesek ezek a jelenetek.Ugyanolyan tölteléknek valók, mint maguk a meccsek.
A színészekkel és a történet kiszámíthatóságával nincs különösebb probléma.
Tagadhatatlan, hogy Justin Timberlake egyre ügyesebben oldja meg a filmjeit, de még mindig őt éreztem a gyenge pontnak.A többiek rutinosan megoldották, egyedül csak az foglalkoztatott ezzel kapcsolatban, főleg Amy Adams-et nézve, hogy meddig képes még ezt a kislányos bájjal rendelkező, de picit defektes karaktert hozni...eszméletlen, hogy nem öregszik ez a nő.Az egész megjelenése annyira sugárzó, felpezsdíti a filmet, 30-40 percig mosolyt csal az arcodra, aztán van egy elpityeredős pillanata, amikor átérzed a fájdalmát.Minden filmjében ugyanolyan, de mégis imádom.
Rossz lett volna kihagyni, bár egyetlen percnyi eredetiség sincs benne.Clint papa még mindig érti a dolgát.

most pedig jön az utolsó műszak + csavar

:)
biztos így van.
a sorrend sajnos adva volt, bár szerintem így is jól sikerült ez a nap. nem fáj semmim, egyik sem volt kidobott pénz.

Mr. U. mozinemajánlóját olvasták... :)))))))

Lehet, hogy ha külön-külön nézted volna őket, akkor jobban tetszett volna némelyik.

Tökéletes hang:Kissé lagymatag volt a szünetekben, de a dalok többsége tetszett.Jöhet dvd-n!
G.I. Joe - Megtorlás:Az összes beszélgetést kínos csend követte.Hiába rángatták veszettül a kamerát, esküszöm, hogy én minden szörnyűséget láttam.Pihenésnek jó volt, de nem akarnám újra megnézni.
Támadás a Fehér Ház ellen:Pont ez kellett nekem!Meglepett a durvasága, és az is, hogy mennyire ócskának tűntek a számítógépes trükkök.Visszahozott valamit a Johnny-filmek legjavából, megállás nélkül hullottak az emberek, de valahogy nem éreztem a tétjét a dolognak.Na, mindegy ez is jöhet akciósan...
Az óriásölő:Úgy éreztem, hogy ez szarrá van vágva, de mégsem pörgött fel igazán egyik jelenetnél sem.Tényleg rendben volt a látvány, semmi sem zökkentett ki csak valahogy mindenben olyan visszafogott volt.
Dől a moné:Gyenge tévéfilm jellegű, de tény, hogy sokat lehet nevetni rajta.Jól passzoltak egymáshoz az angol és az amerikai őrültek.A leghétköznapibb helyzeteket is kiforgatták.Fingom sincs, hogy kell-e majd itthonra, de kedvezményes napon haverokkal együtt mozizáshoz jó választásnak tűnik.

Nathalie második élete:Nem akarom, hogy vége legyen, mert olyan jó ott lenni velük...már megint.Pontosan ezt gondoltam a befejezésnél, mert annyira részemmé vált az, amit láttam.Kezdtem elhinni, hogy nem egy filmet nézek, hanem hús-vér embereket, akik csak egymás óvatos megközelítésével próbálkoznak.Ezer és egy ilyen kísérletet néztem már végig, de most mégis az összes apró előrelépést a bőrömön éreztem.Nem kell 3d meg szagos tv, csak ilyen szereplők és stílus, ami megkönnyíti, hogy beleadd magad te is.Velük akartam mosolyogni vagy sírni, egy pillanatra nem éreztem, hogy ki lennék zárva.Sőt, ha létezik lélek-feltöltő történet, akkor ez az.Franciás, egy bizonyos ponttól akadálymentes és túl könnyed, de ha csak egy embernek is erőt ad a változtatáshoz, akkor már megérte elkészíteni.
Végre valami, ami valóban örömöt okozott...

Fear city (1984)

Rendkívül hangulatos, dögös, izgalmas thriller Abel Ferrarától 1984-ből, ami egy ritka jó évjárat volt (Terminator, Rémálom az elm utcában, Volt egyszer egy Amerika, Dűne, Karate kölyök). Árad a filmből a 80as évek New Yorkjának (filmes) életérzése. Szemetes, gőzölgő, sötét utcák, kurvák, stricik, kemény zsaruk, és veszélyes éjszakai élet.

A DVD kiadók üzletpolitikáját időnként egyáltalán nem értem. Mikor még létezett a Caesar kiadó, kiadott 3 Ferrara filmet (Filmszakadás, A temetés, Menekülés a pokolból) csak azt nem értem, miért ezt a három alig ismert, Ferrara leszállóágából való filmet hozta ki, miért nem mondjuk azt a három brutálisan jó filmjét (Ms. 45, Fear city, Kínai lány), amik miatt méltán nevezték annak idején a new yorki filmművészet egyik legizgalmasabb és legkreatívabb rendezőjének.

A vadászat (Jagten)

Vinterberg hosszú idő után újra meggyomrozott. A Születésnap című remeke a dogma filmek legjobbja volt, ott a gyomros hirtelen jött nagy erővel. Ebben a filmben viszont végig görcsbe rándul az ember gyomra. Tudjuk a történetet, ezért már az elején is előre félünk, hogy mi vár erre az emberre egy gyermek hazugsága és a felnőttek hiszékenysége, agresszivitása és csordaszelleme miatt. Tanulságos történet. a színészek zseniálisan, ahogy a rendező zene nélküli, realista rendezése is. Szomorú és dühítő film, az új filmek között hónapok óta nem láttam olyan erőset, mint amilyen ez volt.
A Születésnapot és a Vadászatot mindenképpen kötelező lenne kiadni nálunk DVD-n.

Álom luxuskivitelben
(Szerepel a kívánságlistámon a blu-ray változata, de nem tudom eldönteni, hogy tényleg kell-e ez nekem.A következő néhány napban újra megnézek pár filmet emiatt.A "nagy kékség" fedőnevű akció keretében bevizsgálom a:Lesz ez még így se, Fantasztikus labirintus, Éjféli expressz, Értelem és érzelem, Amerikai pszichó, Gattaca sort...)

Rémségek háza

Tipikusan az a film, ami nem azért nem tetszett, mert rossz film lenne, hanem mert egy elpuskázott film. Ott van benne a spiritusz csak éppen nem jön elő. A filmet Craven azzal szúrta el, hogy egy olyan fura hibridet készített, ami egyszerre rendelkezik egy ijesztő, beteges ötletekre épülő horror jellemzőivel és egy gyermekded gyerekfilm tulajdonságaival is. És ez utóbbi sajnos lehúzza az egész filmet. Ez az egész kilakoltatósdi szál, néhány gyermekded poén, sőt talán maga a főszereplő sem kellett volna bele és akkor egy tényleg jó horrorfilm lehetett volna. De így nem sikerült túl jól.


Naplopók

Tetszett. Szeretem ezeket a korai Linklater filmeket, amik egészen új színt hoztak az amerikai filmek közé. Igazi hangulatfilmek, amik vastagon az életről szólnak.

Ház az erdő mélyén:Tehetséges emberek Michael Bay horror-kiállítását rendezték meg...szórakoztató és látványos, de valahogy nem tudom a helyére tenni ezt.A Slither műveltebb embereknek szánt verziója egyszerre akar minden lenni.
Rossz hangulatban kapott el, mert azt éreztem az összes próbálkozásnál, mintha vaktölténnyel lövöldöztek volna.Egymást oltották ki nálam a külön-külön működőképesnek látszó elemek.
Az odáig rendben van, hogy tisztelgek egy műfaj előtt, de kicsit gúnyolódni is akarok és még elgondolkodtatni a nézőmet.
A végén megkönnyebbültem, mert kezdett olyan lenni az egész, mint azok a tömegverekedésekről készült videók.A földön csak kapja valaki a rúgásokat és az ütéseket és a szerencsétlen nem tud mit tenni...
Most ez furcsa lesz, de a Skyfall-nál éreztem utoljára, hogy annyira nincs stílusa a kavalkád miatt, hogy elkezdtem sajnálni a szereplőket és a rendezőt, amiért ennyire meg van kötve a kezük.Ezt is bele kell tenni meg azt is, ezért a film átalakul valami átlapozható ezeréves magazinná, amit a fodrászatokba szoktak kitenni.
Látom bennük a lehetőséget és azt is, hogy át tudom állítani magam hozzájuk, de elsőre fejbe vágtak.

Köszi. A séta a múltban-t láttam régebben, és a mai napig nem értem, hogy miért ez a címe. Anno azt hittem ez valami időutazós film...

:)

Hát amúgy ez már újrázás, de úgyis tudom, hogy tudod, hogy tudom.... :)

Utolsó 5-öt meg se nézed? Így nem fogod érteni a folytatást. ;-)

Game of Thrones-maratont tartok. 2 nap alatt 7 rész eddig, de még hátravan 8, szóval nyomatom, hogy az új évad indulására újra felkészült legyek a sok család sok-sok tagjából! :)

A Szerelmünk lapjaihoz: Nicholas Sparks gyakorlatilag minden regénye ill. a belőlük készült filmváltozat ezt az élményt nyújtja (értsd: egy kaptafára készült az összes), mínusz Ryan Gosling / Rachel McAdams, úgyhogy ezekkel lenne érdemes próbálkoznod: http://www.imdb.com/name/nm0817023/?ref_=sr_3

Benvenuti al Sud

2010-es olasz vígjáték egy francia vígjáték alapján. akik látták mindkettőt, azok szerint ez viccesebb.
Nagyon tetszett! Vicces és kedves film, egy férfiról, akit egy észak-olasz postából egy Nápoly környéki kis falu postájára helyeznek. Mondanom sem kell, hogy Olaszország Európa egyik legelőítéletesebb országa, akik nem csak a külföldiekkel szemben előítéletesek (lásd: Terraferma), hanem bizony a saját népükkel is. Ugyanis Olaszországban a mai óriási ellentét van az észak- és a délolaszok között. Olyannyira, hogy van például Olaszországban egy szélsőjobbos párt (Lega Nord), ami egynesen azzal kampányol, hogy szakadjon ketté Olaszország. Ennek oka, hogy az észak olasz régi az ország iparilag legfejlettebb régiója, és sokan gondolják, hogy a dél csak hátráltatja őket.
A lényeg az, hogy ez a film is, hasonlóan a Trancsírákhoz, erőteljesen a sztereotípiákra épít. Milyen kép is él az észak olaszokban a délről? A maffia minden behálózó hatalma, veszélyes utcák, járványok, mert nincs szemétszállítás és higiénia, olyan hőség, hogy nem lehet megmaradni, nem lehet érteni amit beszélnek stb.
A főhőst 2 évre helyezik át, amitől olyannyira kétségbe esik, hogy golyóálló mellénnyel és poroltóval indul útnak. Mikor megérkezik óhatatlanul megkezdődnek a félreértések és vicces képsorok, hogy aztán rájöjjön, mennyire más és jobb ez a világ, mint amit elképzelt. Persze vannak bonyodalmak és megható pillanatok, ahogy ezekben a könnyed komédiákban lenni szokott, de ezért is jó ezeket nézni. Szóval nagyon élveztem a filmet. A baj csak az, hogy a mai magyar filmforgalmazás jó szokásához híven, ezt se hozta be hozzánk, így kénytelen voltam olasz hanggal, angol felirattal nézni. Az öröm ebben is megvolt, hogy megértettem a filmet, de ettől számomra még zavaró a tény, hogy már megint egy jó európai (olasz) film az utóbbi időkből, amit nem hoznak be. Ami nagyon szomorú, hogy ha már a jó európai közönségfilmeket se hozzák be, amiket minden korosztály élvezhetne, mert se káromkodás, se erőszak, se szex nincs benne, de van egy élvezetes, cseppet sem unalmas film, akkor nem kell csodálkozni, hogy Magyarországon "sikeresen" leszoktatják az embereket az európai filmekről. Pedig volt idő, amikor egy európai színész vagy rendező, nem sokkal számított kisebb sztárnak nálunk is, mint egy amerikai. Szóval, aki teheti mindenképp nézze meg.

A kígyó és a szivárvány
Jó sokára jutottam el addig, hogy ezt a Wes Craven filmet is megnézzek és nagyon jól szórakoztam rajta. Szerintem ez nem is horrorfilm, hanem egy sötét hangulatú, néhol ijesztő kaland film. Izgalmas, pergős, és nagyon érdekes.  

Dagon
Egyszer elment. Stuart Gordontól többet vártam a régebbi Lovecraft filmjei után (Re-animator, From Beyond). Voltak benne jó részek, és helyenként elég jó is tud lenne, de nekem pár dolog kilógott a fimből, kezdve a főszereplő sráccal, aki valahogy nagyon nem illett a történetbe. Megmondom őszintén, ha az egész sztori mondjuk ugyanabban a korban játszódott volna, mint amikor Lovecraft megírta (nincs laptop, autó, narancsszínű pulcsi...) jobb lehetett volna. A Re-animatornál és a From beyondnál működött a modernizálás, itt annyira talán nem. Mondjuk a három közül ez próbál leginkább hűségesnek maradni az alapanyaghoz (és akkor egészen jó is), de végeredményben inkább ez a "nem volt rossz" kategória, de semmi több.  


Szerelmünk lapjai
Nagyon tetszett. Ritkán nézek romantikus filmet, mert sajnos a többség tartalmatlan limonádé, sablon poénokkal és eseményekkel megspékelve, de ez nagyon szép és érzelemgazdag film volt. Engem is meghatott. Ha valaki tud ilyeneket ajánlani szívesen veszem.

Nekem is tetszett az Óz :)Személy szerint szerintem jobb,mint az Alice in Wonderland

Tegnap néztük meg az Egy hét Marilynnel című filmet. Érdekes volt a történet. Főleg ha tényleg igaz volt.

"Talán még a Könnyek Anyja sem kukábavaló, de messze elmarad az előző két résztől (és ebben a fos képarányú magyar DVD is szerepet játszik)."

Valóban elmarad az előző részektől jócskán, de van benne valami szórakoztató őrület, amiért nem tartom olyan rossznak. A képarány tényleg nagyon rossz, a múzeumi jelenetben nagyon látszik, ahogy az egyik szereplő fekszik a padlón és alulról átszúrják egy lándzsával, ami a száján jön ki. Na ott nagyon látszik mit jelent az eredeti képarány megcsonkítása.

A beszámolód csak megerősített abban, amit egyébként is gondoltam a Drakuláról a trailer alapján. Argento bizony néha nagyon melléfog, lásd az említett Az Operaház Fantomját, ami tulajdonképp egyszeri szórakozásnak el is megy, amennyiben nem vesszük figyelembe a rendező személyét, de egyébként kínszenvedés.

Az Álmatlanult én is nagyon szeretem, sőt szerintem talán az egyetlen említésre méltó filmje a kétezres évekből. Megvan benne a nélkülözhetetlen Argento hangulat, a misztikum, és jó színészek.

Talán még a Könnyek Anyja sem kukábavaló, de messze elmarad az előző két résztől (és ebben a fos képarányú magyar DVD is szerepet játszik).

Drakula 3D

A trailer valami rettenetesen ócska filmet ígért, ezért úgy ültem le, hogy semmilyen elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban. Így sikerült elég elfogulatlanul, elvárásoktól mentesen nekiülnöm, próbálva keresni az értékelhető pontokat.

A film elég szabadon értelmezi a regényt, szinte teljesen új történetet kapunk, bár a karakterek és a kor nagyjából maradt. Egy ideje eléggé kiölték Drakula karakteréből az alakváltó képességet itt visszahozták. Ennek egy legfurább példája mikor hatalmas imádkozó sáskává változik! (Igen, komolyan) erre mondják talán, hogy acid trip?

Nos ezt a filmet csak Dario Argento miatt vártam. Bár hosszú ideje nincs éppen a helyzet magaslatán, én mégis ugyanúgy várom mindig az új filmjeit, mint Cronenbergnek vagy Lynchnek, hogy hátha na most... De nem... Ez a filmje tényleg rossz. Olyan rossz, mint amilyen rossz volt Az operaház fantomja (ami szerintem a legrosszabb filmje volt eddig). Szóval azok a filmjei, amiket gyengének ítélnek sokan (pl.: Giallo) legalább szórakoztatóak és korrekten megvannak csinálva, de ez a két filmje borzalmas. Azon is elgondolkoztam, hogy lehet ezt a Drakula filmet nem is ő rendezte, csak a nevét adta hozzá, mert teljes mértékben hiányzik minden olyan rendezői sajátosság a filmből, ami minden korábbi alkotására jellemző volt. Ez lenne a könnyű megoldás. A másik az, hogy tényleg ő rendezte és ilyen látványosan leszarta az egészet, de kellett a pénz. Én elhiszem, hogy a 87-es Operával lezárult pályafutásának korszakalkotó része, de azért szerintem az utána készített filmjei is megütöttek egy mércét, és a maguk újfajta módján szórakoztatóak és jól megcsináltak voltak. Szerintem a Trauma, a Nonhosonno és A könnyek anyja teljesen jó filmek (a Nonhosonno főleg) és az utóbbi időben A Stendhal szindrómát is kezdem egyre többre tartani, bár régen utáltam. Ennek az volt az oka, hogy Argento egy teljesen más filmet készített, mint amit megszokhattunk tőle, itt semmi szépség, titok vagy elegancia nincs, itt mocskosan akar rátelepedni a nézőre, hogy kisebbfajta traumát okozzon neki. A Ti piace Hitchcock? egy korrekt Tv film, se nem több se nem kevesebb. A Jennifer című Masters of Horror rész pedig a sorozat legkiemelkedőbb darabja Miike Imprintje mellett. A Giallo egy elszúrt film, pedig néhány változtatással az is feltornázhatta volna magát egy korrekt filmé, mert nem a rendezéssel volt ott a baj, hanem a forgatókönyv egyes elemeivel (pl.:túl egyszerűen ér véget, semmi giallos nincs benne, jobban ki kellett volna domborítani az egyes szereplők jellemét pl.: rámenni a gyilkos és a nyomozó hasonlóságaira stb.). És akkor itt van ez.
A képi világ gyatra. Ez nagyrészt abból fakad, hogy a digitális kamera, amivel a filmet felvették teljesen TV filmes hatást kelt és ez nálam helyből rossz pont egy mozifilmnél. Pont ezért utálom a digitális kamerát és a képi világát. Tv filmes és jellegtelen. Gondolom olcsóbb volt + talán a 3D miatt jobban kezelhető egy digitális felvétel. Csak ilyen technikával egy Luciano Tovoli se tud nagyon brillírozni (főleg ha nem is akar), pedig egykor olyan filmekben volt operatőr, mint a Sóhajok, a Tenebre, a Titusz vagy a Jaguár.
A zene szintén hagy maga után kívánni valót. Ezt sem értem, mert Claudio Simonetti is olyan filmek zenéjében működött közre, mint a Nonhosonno, az Opera, Démonok, Tenebre, Sóhajok (mint Goblin tag), és a Deep Red (mint Goblin tag). Emlékezetes zenék. Itt meg olyan zenét készített, aminek hangzásvilága az 50-es évek übergagyi UFO-s filmjeit idézi. Ezek a taktusok szintén a film rovására mennek.
A rendezés teljesen személytelen. Argento semmi olyan eszközzel nem él, amiért szerettük. Se hosszú, sejtelmes fahrtok, se cseles beállítások, se titokzatos hangulat. Mintha csak egy iparos munkát végzett volna a Hallmark horrorfilmes alcsatornájának.
A számítógépes effektek gyatrák. Jobban kivannak dolgozva, mint amiket félkész állapotban a trailerben lehetett látni, de ettől még amatőrök. Gondolom a költségvetésébe ennyi fért bele. Viszont ebben az esetben inkább mellőzni kéne a CGI-t és elővenni azokat a régi, jó öreg maszk- és trükkmestereket, akik a horrorfilmek fénykorában alkottak.
A színészek jellegtelenek, de ellensúlyozásukra van néhány szép kebel ;)