Ki mit néz most?

Örülök, hogy végre másnak is tetszett az Óz! A Képszakadást én sem tartom sokra.

Csak a remake ebből is.De az tetszett nagyon.

Képszakadás:Jobb, mint az X és másnaposok zwei, de egy kölcsönzésnél vagy 990-es unaloműzésnél többet nem ér.
Született gengszterek:A parókát leszámítva semmi idegesítő nincs benne.Meglepően jól szórakoztam rajta, pedig tök kidolgozatlan és tulajdonképpen unalmas is.Valahogy mégis megáll a lábán a film.Ha épp nem az öregek bolondoztak, akkor a lányokat lehetett bambulni.Ez megérte az árát.
Óz, a hatalmas:Egyértelműen a napom fénypontja.
Franco tábornok úgy elkapta ezt a figurát, hogy öröm volt nézni.
A látványt és a szövegeket, mintha csak valami mesekönyvből nyúlták volna, de ezzel is remekül elvoltam.Várom a folytatást!

I spit on your grave megvolt?

Kedvet kaptam hozzá én is.
Eszembe jutott,hogy mennyi régi alkotás kimaradt eddig.
A House of waxot és a Last house of the left*-et is pótolni fogom.

Biztos a polcra fog kerülni! Az, hogy nálunk nem jelent meg már meg sem lepődöm... Szerencsére máshol azért megjelent, szóval be lehet szerezni.

Örülök, hogy tetszett :)

Én is megnéztem a hills have eyes-t. Milliószor jobban tetszik, mint a remake. Azt sem tartom-tartottam rossz filmnek, de az eredeti fantasztikus, minden percét élveztem. Így kell filmet készíteni. Sok mai film a "film" elnevezést sem érdemli meg. És azok a zenék.. Imádom!!! Ma már sajnos képtelenek ilyen fantasztikus, egyszerű, ugyanakkor hatásos filmzenéket létrehozni, nagy kár, mert ezerszer jobbak. John Carpenter is nagy mestere ennek.

A jogvédőket a teljes filmek nem zavarják, legalábbis a YouTube-on nem. Úgy látszik, hogy csak a letöltős oldalak számítanak károsnak.

Ki hitte volna, fent van a teljes hills have eyes a youtubon... No comment... Még ma meg is nézem.

A mocsárlényt kerüld is el messziről! Egy elképesztően gagyi szar minden szempontból. A rémálom az elm utcábannal egy fantasztikus filmet alkotott, ja meg a sikollyal, mondjuk ez esetben elsősorban az elsővel. De ez a mocsárlény... egy erősen zs kategóriás film, senki meg nem mondaná róla, hogy a rémálom rendezője készítette. Amilyen tökéletes volt az, olyan szar ez.
A The Hills Have Eyes nekem is eddig kimaradt, de az írásod után erősen megjött hozzá a kedvem.

The Late Late Show with Craig Ferguson - Vera Farmiga(3/25/2013)
http://youtu.be/ZUb3nL7hnUM

Majd akkor valahogy megoldom, hogy láthassam ;)

The Hills Have Eyes (1977)

Kimondottan tetszett a film. Még a megtekintése előtt tartottam tőle, hogy talán picit lassabb lesz, mint amire vágynék, de szerencsére nem. Nagyon intenzív, izgalmas film! Még úgy is, hogy a remaket láttam előbb, ami jóval nagyobb költségvetésből, nagyobb technikai apparátussal készült és ami sokkal erőszakosabb és sokkolóbb kíván lenni. Furcsa mód az eredeti Sziklák szeme nem tartalmaz olyan szadista képsorokat, mint a remake, viszont ugyanazt a hatást képes elérni, az éjszakai jeleneteknél pedig kimondottan félelmetesebb. Wes Craven ekkor még igazán elemében volt. Indított egy kiváló elsőfilmmel (Az utolsó ház balra) , majd jött a Sziklák szeme és fő műve a Rémálom az Elm utcában (1984). Köztük pedig csinált néhány kisebb jelentőségű filmet, amiket nem láttam (Deadly Blessing, Stranger in Our House, Pokoli klub, Mocsárlény).
Erősen ajánlott darab. Mondanám, mint sok más filmhez is, hogy szomorú, hogy sosem jelent meg nálunk DVD-n.


Holy Motors
Nem volt türelmem végignézni. Értem én, hogy a film a francia szürrealista hagyományokra épít, de ezen kívül semmi tartalmat nem adott, ameddig láttam. Ha valami értelmet ad a film vége az egésznek, akkor azt írja meg kérem aki látta, de nem vagyok most ráhangolódva az ilyen kissé erőltetetten művészinek tűnő filmekre.

Pontosan! Meg is jelent nálunk 10 DVD-n a sorozat első 4 évadja, de csapnivaló minőségben. Nagy színészek játszanak benne,  ( pl: Martin Balsam, és ha Fulcit is szereted, akkor nem lehet előtted ismeretlen Florinda Bolkan neve. :) ) epizódszerepeket is. Nagyon híres volt a maga idejében, de mikor pár év csúszással elért ide nálunk is hatalmas siker volt. Erre persze rátesz Morricone zenéje is vagy két lapáttal. Emlékszem Corrado Cattani halála után el sem tudtam képzelni, hogy folytatják. Végül 10 évadot ért meg. Eddig.

Sajnos ez a sorozat kimaradt még nekem, pedig érdekelne, nemrég tudtam meg, hogy Damiano Damiani volt a sorozat egyik alkotója.

Valóban, nagyon lehangoló és kőkemény az a film. Az Isten városa könnyed szórakozás hozzá képest. Meg kell mondjam nekem a Polip is nagyon tetszett. Még a Mezzogiorno-s részek is. Sőt a L ultimo segreto talán jobban is mint a Placido-s részek. Hangulatos kis sorozat volt.

Most éppen az M1-en HD minőségben a Leslie Mándoki és barátai koncertet és igaz hogy az előbb még baromira álmos voltam de most hirtelen magamhoz tértem mert ilyen minőségben még nem láttam TV adást. Azt kell mondanom hogy vetekszik a képminőség a David Foster & Friends BD-ével pedig az sem piskóta. Na jó, azért kellett hozzá egy olyan jó TV is mint a Pana TX-P50ST50. :)

"Argentora reagálva pedig az Opera nekem is tetszett, de bevallom őszintén nem sok eredetiséget látok benne."

Valóban, az Opera nem mutat újat, hiszen fellelhetőek benne Argento kedvenc témái: a gyermekkori trauma, a sérült lelkű gyilkos, a művészet stb.
De szerintem ez nem baj, mert nagyon nagy élmény a film. A film végi "hollószárnyú" kameramozgás pedig legendás.


Az olasz maffia reális bemutatása kapcsán ajánlom a Gomorrát (2008). Elképesztően lehangoló film, és habár játékfilm, nagyon erős dokumentarista stílusa van. Roberto Savianot, az író, azóta is védőőrizet alatt van, mert a Camorrának nem tetszett, hogy a film alapjául szolgáló könyvében kiteregette egy csomó ügyüket. Pár éve valamelyik (talán Mokép?) megjelenési tervezetben szerepelt, hogy megjelenik DVD-n. Azóta is várat magára.

Nekem is a Keresztapa jutott eszembe. De a Sebhelyesarcú, Casino mind ilyen. A Volt egyszer egy Amerika pedig maga a romantika. Az olasz maffia egyértelmű módszerei sokat csonkultak a Keresztapában, hisz nem csak lőfegyvert használnak. Sőt, ők azok akik elég durva módszereket alkalmaznak. Igaz egy Radovan féle kibelezés nem mutatott volna jól abban a filmben és abban az időben. Független filmbe ez jobban belefér.
Argentora reagálva pedig az Opera nekem is tetszett, de bevallom őszintén nem sok eredetiséget látok benne. De Argento érdemeit nem lehet vitatni, forgatókönyvíróként a Volt egyszer egy vadnyugatban is részt vett, ami a filmtörténelem egyik legjobb filmje, ha nem a legjobb...
Nélküle az olasz filmgyártás is kevesebb lenne.

"Olyan messzemenően mutatja be a gengszteréletet, az alvilág mocskát, amit talán még senki nem csinált így meg. Az amerikai gengszter zsánerfilmekben mindig van valami romantika, valami vékony szál, ami azért megmagyarázza, ezek az emberek nem rosszak, csak így sikerült az életük. "


Milyen igaz! Kedvenc példám erre a Keresztapa (amit egyébként imádok), ami úgy mutatja be Michael Corleonét, mint egy áldozatot, aki a szeretet miatt vállalta magára a bűnt. Az első részben az apját akarja megvédeni, ezért keveredik bele, később meg a családját akarja védeni (ezért is számol le az ellenségeivel). Ez egy nagyon komoly, szinte shakespeare-i drámát hordoz magában csak szerintem a valóságban az amerikai-olasz maffiáról ez a kép nem reális. A filmben megjelenő módszerek azok reálisak (a szívesség alapú viszonyrendszer stb.), csak a karakterek azok, amik ugye inkább romantizáltak.

Ezt én is így gondolom. Újranézve a trilógiát, az a furcsa érzés kavargott bennem, hogy nem is tudnék rangsort felállítani köztük. Ilyen még nem fordult elő velem folytatásos filmekkel kapcsolatban. ( Talán azért mert végül is ezek nem összecsapott fércfolytatások, hanem egy kerek történet fejezetei. ) Miszerint nézésük közben, épp aktuális film volt a legjobb a három közül.
Olyan messzemenően mutatja be a gengszteréletet, az alvilág mocskát, amit talán még senki nem csinált így meg. Az amerikai gengszter zsánerfilmekben mindig van valami romantika, valami vékony szál, ami azért megmagyarázza, ezek az emberek nem rosszak, csak így sikerült az életük. De itt ilyen nincs. Mégis együtt lehet érezni velük, pedig tudjuk, hogy amit tesznek az rossz, és elfogadhatatlan. Plusz, még valamire rájöttem míg néztem, egyetlen pozitív ( vagy ha jobban tetszik: ártatlan ) karakter sincs egyik filmben sem. Még Tonny mostohaöccse Valdemar jövője is előre van vetítve. Ebben a trilógiában senki sem ártatlan, de van aki kevésbé bűnös, mint a többiek. Azt hiszem egy az egyben az életet mutatja be. Hisz az életben sincs vasaltingű pisztolyhős, aki a megingathatatlanság mintaképe lehetne. Igazat mondó és igaztalanságot nem tűrő filmek ezek. Leplezetlen valóság. Senki nem akar ilyenné válni és mégis mind ilyenek vagyunk.
Nyomasztó. Zseniális. Igaz.
Talán hozzánk is elér egyszer.

Opera

Dario Argento utolsó remekműve. Technikailag ez a legkiforrottabb filmje: a kameramunka és a rendezés zseniális. Az egész filmet belengi az Argentora jellemző álomszerű hangulat, amit imádok. Nála pont ez a lényeg, hogy a filmjei leginkább a sötét tündérmesék hangulatával bírnak, akkor is, ha nincs bennük semmi misztikus, természetfeletti elem. Vagyis a narratíva és a logika háttérbe szorul, de ezek nem is fontosak, ha Argento filmet néz az ember. Ezeket élvezni és érezni kell. A történetben egyfajta önreflexió is található (a rendező személye), és illeszkedik a korábbi filmjeinek sorába.
Argentot egyébként minden idők legnagyobb horrorrendezőjének tartom, nem véletlenül. 1970-ben beköszönt A kristálytollú madár című remekművel, majd következett egy 17 évig tartó időszak, amikor gyártotta a jobbnál jobb filmeket. Bár az állatos giallo korszakának másik két filmjét, csak "szimplán" jónak tartom, a 75-s Deep Red (ami már egy komoly mestermű) után az Operáig, olyan sorozatot produkált, amit azóta se sikerült senkinek. És nem csak rendezőként, hanem íróként, producerként is bábáskodott olyan nagyszerű filmek felett, mint a Démonok vagy Soavitól a La Chiesa és a La Setta.
Később már vegyes filmjeinek színvonala, a rettenetesen rossztól (Az operaház fantomja) a nagyon jóig (Nonhosonno) terjed a skála. Én komázom a Traumát és a Two Evil Eyes általa rendezett szegmensét, de a Jennifer címe Master of Horror epizódot is.
Egy szó, mint száz az Opera az utolsó remekműve, és mindenki nézze meg, aki vevő az olasz horrorfilmekre.


Maniac (1980)
Hitchcock Pszichojának parafrázisaként is felfogható, és ilyen értelemben nekem jobban tetszett, mint De Palma Gyilkossághoz öltözve című filmje. Itt is egy anya által megnyomorított pszichopatát látunk, aki ugyanúgy szánalomra méltó, mint Norman Bates. (A folytatásokban szereplő) Batessel ellentétben egy pillanatra se lehet megkedvelni csak szánni. Ahhoz túl kegyetlen, túl ocsmány a fickó. És a készítők se akarják egy pillanatra se, hogy bárki is megkedveljen egy sorozatgyilkost. Viszont ennek ellenére a történet mély szomorúságot képes kiváltani az emberből, mert ez a gyerekként megnyomorított kegyetlen mániákus nem élvezetből teszi, amit tesz (sok filmes sorozatgyilkoshoz hasonlóan), hanem tényleg beteg. Az anyját öli meg újra is újra az áldozataiban. Tipikus grindhouse ízű film, a régi, mocskos nyolcvanas évekbeli New Yorkban. Csak felnőtteknek és nem csak Tom Savini ultra brutális effektjei miatt.

Köszi. Elképesztő mennyi minden van ebben a három filmben. És még mennyi minden van, amit már nem mutat.

Ted
Nincs Helsing - ez a film nézhetetlen, kb. 30 perc után abbahagytam.
Egyenesen át
Constantine

Elvált nők klubja:Ijesztő, de közben mosolygásra is késztet, ahogy egy nő a földbe döngöli a férfit.Megunhatatlan.

Terminátor:Fantomas is elszégyellné magát, ha ilyen maszkot kéne felvennie.:)
Egyébként meg tök váratlanul ért, hogy mennyire izgalmas ez a film.Semmire nem emlékeztem belőle, nekem mindig inkább a második rész tetszett ebből a sorozatból.

Beverly Hills-i zsaru 2.:Ugyanaz az élmény, mint korábban, pedig most láttam először eredeti nyelven.Könnyed szórakozás egy érinthetetlen és jópofa főszereplővel.

Frászkarika:Ennél jobb módja nincs annak, hogy meglovagold az éppen aktuális trendet.Fokozatosan megszerettem ezt a piszok egyszerű filmet.

E.T.:Eddig akárhányszor próbálkoztam vele mindig idegesített a vernyákolás, nem találtam rajta fogást, érthetetlen volt számomra, hogy ez mitől meghatározó és népszerű.Most meg majdnem megkönnyeztem egy jelenetét, picit el is varázsolt ez a történet.Úgy látszik, hogy csak az időzítés volt rossz fiatalabb koromban.Örülök, hogy most már én is értem és érzem ezt.