Ki mit néz most?

Bronson

Na a Refn napok utolsó filmje. Ez viszont számomra rettenetes. Végig sem néztem. Monoton, nettó bohóckodás az egész. Ráadásul alig szól valamiről. Az egész cselekmény annyi, amennyi a trailerben is látható, csak ezt elnyújtották másfél órára.
Szerintem ezt a rendező sem vette komolyan.

"Refn a Bronson (2008) munkálatait is csak azért vállalta be eredetileg, hogy az anyagi bevételekből majd kivásárolhassa a már betervezett következő projektje (Valhalla – A vikingek felemelkedése / Valhalla Rising, 2009) egyik producerét, hogy önállóan dolgozhasson a filmen."
(forrás: filmtett.ro)

Akkor ezért lehet ilyen a film.

Tom Hardy viszont valami elképesztő alakítást csinál. Szinte székbeszögező, hogy ez a srác ekkora színész tud lenni. Csak hát egy zseniális alakítás önmagában nem tesz jóvá egy filmet.

Squirm (piócás)

http://www.youtube.com/watch?v=KyTpkR2cwLo

Night of the Hell Hamsters (hörcsögös)

KÜLSŐ LINK

Day of the Animals (mindenféle állatos)

KÜLSŐ LINK

Wild Beasts (sokféle vadállatos)

KÜLSŐ LINK

Amiket Jason Todd leírt, azok mind ajánlatosak, de itt van még pár:

Razorback (Pokolszülött 1984): óriás vaddisznós film Ausztráliából. Szerintem nagyon jól sikerült. Van egyfajta világvége hangulata a tájnak.
Piranha (1978): klasszikus állatos horror a szörnyecskék rendezőjétől. Én picit unalmasnak találom, de sokan szeretik. A második részét James Cameron rendezte :)
Rajzás (1978): gyilkos méhek
Denevérek (Bats 1999): agresszív denevérek. Nem emlékszem már rá.

Aztán vannak a kígyós filmek: Anakonda, Piton, Venom (ebben együtt játszik Klaus Kinski és Oliver Reed)stb.
Emlékszem olyanra is, hogy Komodo: ez ilyen óriásgyíkos
Frogs (1972): ez meg békás
Volt még egy olyan óriáskrokodilos film is, hogy Vérszörf (2000). Sajnos ezt kb akkor láttam először és utoljára, mikor kijött videon, és csak az óriáskrokodil maradt meg benne. A neten viszont nagyon lehúzzák.

A gyilkos csigás film a Slugs (1988) :)Ez leginkább buli filmnek jó a haverokkal. Lehet benne látni csigákat hegyes fogakkal ;)

Shakma (1990): A világ legagresszívabb majma ámokfutást rendez egy toronyházban, ahol a kutatók éppen szerepjátékoznak.
Itt van egy trailer: http://www.youtube.com/watch?v=D2tnp4QCKtk

Ezek közül én legjobban talán a Razorback-et, a Venomot, és a Shakmát ajánlanám. Az Anakondát gondolom láttad.

Vagy a Cujo.

Grizzly, Állatok napja, A fenevad ( szintén aligátoros film és nagyon jó ),Patkányok, ebből ha jól emlékszem remake is készült. De van csigás is...

Tudnál ajánlani még klasszikus állatos horrort a 80-as,90-es vagy a 2000-es évek eljéről.
Hátha valami kimaradt nekem.
Az Alligátorra nem emlékeztem bár lehet,hogy láttam annak idején.
Patkányosból nem tudom,hogy van-e még jó,de a Willard az egyik legjobb.
Krokisból a Szörny(Lake Placid) az egyik legjobb. Nem csak a trükkök frankók,hanem a karaktrerek is szórakoztatóak még a mai napig is.
Pókosból az Arachnofóbia,a Mérges Pókok(Eight Legged Freaks) és az Infestation tetszett,bár utóbbi kettő horrorvígjáték.

Na, ha újranéztem visszatérünk erre. :)
Frank-et ő dobja fel, ez kiderül talán pont a 2. részben.
Amúgy valóban igaz amit írtál és kicsit félreértettelek, mert az hittem a kisgyerek alatt az öccsét ( mostohaöccsét) érted. Elfelejtettem, hogy született gyereke. De ez a momentum teljesen párhuzamba állítható a Trainspottinggal. Valószínű Renf szereti a filmet. :)

"Úgy emlékszem a szeretethiány, az elismerésre vágyás és a féltékenység az öccse miatti hármas kombó volt a kiváltó ok."

Ez mind igaz, de szerintem nem önzőségből tette, hanem a film végére már nem bírta elviselni azt, ahogy az apja megalázza. Szerintem az elismerésre vágyás és a szeretethiány minden gyermekben megvan, akivel nem törődik az apja. Lényegében miatta lett ilyen elcseszett élete. Az apjától sose kapott szeretet, megértést, de még egy jó szót se, de cserébe megkapta tőle a bűnözői életformát. Ennek ellenére is vágyik az elismerésre és, hogy közelebb kerüljön tőle, de még azt is nagy ívben leszarja, hogy Tonnynak gyereke lett (akinek ekkor látványosan hiányzik néhány atyai tanács). Nem szólt neki senki, hogy anyja 9 hónapja meghalt és ez is megviseli. Tetejében a film végén ez az apa elvárná tőle, hogy érte gyilkossá váljon, különben az adósává válna. És akkor jön még, ahogy a halott anyját gyalázza a faterja, akit még meggyászolni se volt módja. Gondolom ezek mind hozzájárultak, hogy végre megelégelje a dolgot. Szerintem akkor állt ki magáért először az egész film alatt. A végén pedig felcsillan a remény, hogy kiszakad innen, valahol messze, bár ezt már nem látjuk. Ha van is boldognak ígérkező vég, azt mi már nem látjuk. De menekülése a babával ezt vetíti elő. Valami felébredt benne, amikor látta az ártatlan csöppséget, és nem akarta, hogy ebben a mocsokban nőjön fel (ahol az anya egy drogos, nem törődöm ribanc, a baráti kör meg vagy drogos vagy maffiózó, de leginkább mindkettő). Így akarja megmenteni attól, hogy úgy nőjön fel mint ő. Valahogy a szeretetnélküliségben felnőtt fiú, megpróbál megmenteni egy kis lényt. Nekem az egész filmből ez jött le, és mindehhez jött ez szomorú sehová se tartó állapot (ami majdnem minden Refn főhősnek a jellemzője).
Például érdekes volt, hogy nem tudtuk meg, hogy valójában ő dobta-e fel a barátját Franket vagy csak Frank vonta le ezt a begőzölt agyával következtetést. Bármi lehet. Azt se tudom ki volt az, aki az első rész végén beült fegyverrel a kocsiba? (talán a  konditermes tag? Nem tudom)

Kusse Kurt valóban egy gátlástalan, szemét narkódíler :)

Az a film szerintem sokkal művészibb, mint amilyennek mutatja magát. Nekem nem volt vele különösebb problémám. Amúgy Mads nekem is nagy kedvenc. Baromi jó színész.

Újra kell néznem, mert emlékeim szerint Mads önző szempont miatt számolt le apjával. Úgy emlékszem a szeretethiány, az elismerésre vágyás és a féltékenység az öccse miatti hármas kombó volt a kiváltó ok. De már rég láttam nem tudnék jobban belemenni. Tökéletesen igaz, hogy az első a legjobb, és amerikai filmeket kenterbe verő vagányságával simán lefitymálja a "cool" filmeket és karaktereket. Igazi európai keményfiú film, ami nem kerülhette el a remake-t. Én sem láttam egyik remaket sem, de én sem vágyom rá. Milo és Radovan karaktere is tuti kemény és ki is van bontva. Radovan menekülése a bűnből, ami lehetetlen, mert utánanyúlnak, olyan meglepő volt, ( mivel Frank nem lőtte agyon ) hogy pont ez a karakter akar kiszállni, aki a " bűnre termett ". Milo pedig valóban egész emberi módon van bemutatva a 3. részben. Szinte együttérzést vált ki az emberből, egy-egy jelenetben. Pedig ő volt a főgenya. Akit kicsit sem bírtam megkedvelni az Kusse Kurt volt. Igazi utálnivaló patkány.

Nem volt szándékos a kétszeri küldés :)

Egyébként a Valhalla Rising talán az egyetlen későbbi filmje, ami újat mutatott, viszont ez meg úgy megszopatja a nézőt, ahogy illik. Mai napig nem tudom, hogy jó-e vagy sem, de hogy nehéz végigülni az biztos.

Remakeket nem láttam, de nem is nagyon érdekelnek. Nem tudom elképzelni, hogy ezeknél jobbak lennének, vagy hozzátehetének. Egyébként legjobban a második rész fogott meg. Abban nagyon mély érzelmeket találtam, ahogy a főszereplő (a zseniális kedvencem Mads Mikkelsen)eljut a felszínes, buta suttyóskodástól addig, hogy végre leszámol saját, maffiozó apjával, akinek lényegében nagy szerepe volt abban, hogy ilyen élet jutott osztályrészéül, és a végén egy tesz egy utolsó, kétségbeesett kísérletet arra, hogy legalább egy kis emberkét megmentsem ettől a világtól. És ez a folyamat zseniális. Nem csinál a főhős olyan szájbarágós jellemfejlődést, mint amit az amerikai filmek hősei tesznek. Ezeknél sokkal árnyaltabb és reálisabb talajon marad. A vívódás, ami benne zajlik, azt csak érezzük, az egyre inkább elhatalmasodó szorongásán keresztül, ezek nincsenek kimondva, mert kinek is mondhatná el? Meg hogyan? Már Fassbidner hőseire emlékeztet, csak neki szavai sincsenek, amivel elmondhatná és igazából nincs senki aki megérthetné. Ez szerintem Refntől nemcsak a trilógia, hanem pályája legszomorúbb filmje, de a vége miatt valahol mégis érezzük, hogy néha a mocsokban is van remény.


Az első a trilógia legvagányabb filmje, igazi friss, független európai film. Árad belőle a tehetség.
A harmadik lényegében a szerb maffiafőnök egy napját mutatja be. Furcsa dolog, hogy egyébként a semennyire sem szerethető karakter, drogtól és idegességtől felspannolva csinál egy emberi húzást és a film végén ezt "takaríthatja" el :)

Ezek a filmek tipikusan azok, amiket bárhonnan nézünk megállják a helyüket. Művésziek, mint egy szerzői film, de élvezetesek, mint egy közönségfilm. Ritkák az ilyenek :)

És valóban. Ezeket kéne kiadni DVD-n, mert szerintem a rendező ezekben a filmekben mutatta meg igazán mit tud, később (így a Driveban is) inkább csak ismétli magát.

Remakeket nem láttam, de nem is nagyon érdekelnek. Nem tudom elképzelni, hogy ezeknél jobbak lennének, vagy hozzátehetének. Egyébként legjobban a második rész fogott meg. Abban nagyon mély érzelmeket találtam, ahogy a főszereplő (a zseniális kedvencem Mads Mikkelsen)eljut a felszínes, buta suttyóskodástól addig, hogy végre leszámol saját, maffiozó apjával, akinek lényegében nagy szerepe volt abban, hogy ilyen élet jutott osztályrészéül, és a végén egy tesz egy utolsó, kétségbeesett kísérletet arra, hogy legalább egy kis emberkét megmentsem ettől a világtól. És ez a folyamat zseniális. Nem csinál a főhős olyan szájbarágós jellemfejlődést, mint amit az amerikai filmek hősei tesznek. Ezeknél sokkal árnyaltabb és reálisabb talajon marad. A vívódás, ami benne zajlik, azt csak érezzük, az egyre inkább elhatalmasodó szorongásán keresztül, ezek nincsenek kimondva, mert kinek is mondhatná el? Meg hogyan? Már Fassbidner hőseire emlékeztet, csak neki szavai sincsenek, amivel elmondhatná és igazából nincs senki aki megérthetné. Ez szerintem Refntől nemcsak a trilógia, hanem pályája legszomorúbb filmje, de a vége miatt valahol mégis érezzük, hogy néha a mocsokban is van remény.


Az első a trilógia legvagányabb filmje, igazi friss, független európai film. Árad belőle a tehetség.
A harmadik lényegében a szerb maffiafőnök egy napját mutatja be. Furcsa dolog, hogy egyébként a semennyire sem szerethető karakter, drogtól és idegességtől felspannolva csinál egy emberi húzást és a film végén ezt "takaríthatja" el :)

Ezek a filmek tipikusan azok, amiket bárhonnan nézünk megállják a helyüket. Művésziek, mint egy szerzői film, de élvezetesek, mint egy közönségfilm. Ritkák az ilyenek :)

És valóban. Ezeket kéne kiadni DVD-n, mert szerintem a rendező ezekben a filmekben mutatta meg igazán mit tud, később (így a Driveban is) inkább csak ismétli magát.

Már két remake is készült belőle. Mindhárom rész nagyon jó és kerek egészt ad történetileg. Kedvem lett nekem is megnézni újra. Kiadhatná már valaki ezeket is. A Drive-ot mennyire hypolták, és közelébe sincs ezeknek a filmeknek.

Pusher 3

Nem volt rossz de az előző két rész sokkal jobb volt.
A film végi belezős, trancsírjelenet miatt viszont sikerült rosszat álmodnom.

Na ez érdekel engem is.Köszi az ajánlót.
Malcolm McDowell régi jó veterán csakúgy mint Lance Henriksen.

Egyik kedvenc horrorom tavalyról, nagyon tetszett.

Silent Night (2012)

Mostanában egyre kevesebb remake jut el a lejátszómig, még az is megeshet, hogy lassan felhagynak velük. Persze ez csak álnaivitás, de tény, hogy darabszámra egyre kevesebb készül, ami azért mindenképpen jó jel. Igaz, hogy a szezonból már jócskán kicsúsztam, de ezúttal az 1984-es Silent Night, Deadly Night újrájára szavaztam, amikor filmnézésre került sor. Anno elég nagy vihart kavart a film, hiszen a szeretet ünnepét nem ilyen aspektusból szokták mozgóképen megörökíteni, de modern világunkban már a gyilkoló télapó is csak egy a sok közül. Az alaptörténet ezúttal is egy gyermekkori traumára épül, de ezentúl a Silent Night nem sok hasonlóságot mutat elődjével. Karácsony napján egy észak-amerikai kisvárosban egy télapónak öltözött sorozatgyilkos tűnik fel, aki mindenkit megbüntet, aki bűnbe esik. Nyilván a lista elég hosszú, de nagy szerencsénkre igencsak kreatív télapóval van dolgunk, így egy remek gore-jelenetekkel tarkított másfél óra elé nézünk. A film (ahogy elődje is) ügyesen elkerüli a komédiába fordulást, pedig valljuk be őszintén az alaphelyzet adna teret ennek a vonalnak is. Itt azonban szó sincs erről, ha felbukkan az igazságosztó télapó, akkor ott kő kövön nem marad. A lángszórós jelenetek talán a legegyedibbek, de válogatott gyilkolási módszerekben nincs hiány. A seriffet egy igazi horrorikon (Malcolm McDowell) alakítja, de folyamatosan rossz nyomon jár. Szerencséjére azonban a helyettese (Jamie King) többet konyít a bűnüldözéshez, így nem lefutott a parti. Tisztességesen összerakott slasher, sok negatívumot nem tudok elmondani róla, a stílus szerelmeseinek kötelező látnivaló.

Érdemes. 10/7

Dead Space – Aftermath (2011)

Mivel folyamatos csúszásban vagyok a PS3 játékok megjelenéseivel szemben, eljött az idő, hogy behozzam egy újabb nagy lemaradásomat. Az EA által forgalmazott Dead Space c. túlélő-horror a 2008-as év egyik legkellemesebb meglepetése volt, mindezt úgy, hogy közben nagyon kellemetlen is volt. Kevés ilyen hatásos játékot toltam pléjsztésönön, borzasztóan nyomasztó és félelmetes küldetések egyvelege, gyengébb szívű gamereknek nem ajánlott darab. Szóval a játék elég sikeres volt, így készült hozzá egy animációs film, ami az előzményeket hivatott bemutatni. A Dead Space – Downfall korrekt alkotás, és mivel a termékkötés bejött, benne volt a pakliban, hogy lesz még ilyen. A Dead Space – Aftermath az első két videójátékot fűzi össze és az USG O’Bannon hajójának legénységét mutatja be. Mivel minden kapcsolat megszűnt az USG Ishimura és az Aegis VII kolónia lakóival az O’Bannon-ra hárul a feladat, hogy kiderítsék mi történt. A sztorit 4 túlélő interpretálásában ismerhetjük meg és rendhagyó módon mindegyik szegmens rajzolási stílusa eltérő, így olyan mintha 4-5 animációs film lenne egybegyúrva. Nem vagyok nagy szakértő, de kicsit úgy tűnt nekem, hogy a rajzolási stílus megpróbálja követni a túlélő karakter személyiségét/érzéseit. Sok újdonságot nem tartogat ez a rész sem, nagyjából ugyanaz játszódik le, mint az Ishimura legénységével, szóval van vér bőven. A sztori a Sprawl-ban végződik, ahol azokat az embereket tárolják, akik direkt kapcsolatba kerültek az idegenekkel. A záróképsor előrevetíti, hogy az első rész főhősének (Isaac Clarke) lesz még néhány meleg pillanata a folytatás során, de a trailer-t megnézve szerintem nekem is. Összességében erős önismétlést érzek és tekintve, hogy némelyik rész szerintem elég gyérül volt megrajzolva, nem ájultam el a látottaktól. A célját azonban beteljesítette, hiszen ráhangolódtam a játékra, úgyis most jelent meg a harmadik rész, legalább nem leszek annyira lemaradva.

Elmegy. 10/5

Na most ezt már nekem is látnom kell! :)

A hétvégén sikerült megtekintenem pár frissebb alkotást, ezekről nagyon röviden:

Hitchcock

Először arra gondoltam, habkönnyű. Ennél azért kicsit fajsúlyosabbra számítottam. Aztán eltelt pár óra és azt gondoltam, tök jó volt, hogy nem egy fajsúlyos, komoly alkotást kaptunk, hanem egy kis szeletet a forgatásból, a szereplők jelleméről, és magáról Hitch-ről és feleségével való viszonyáról. Talán leginkább a My Week with Marilyn után éreztem ilyet. Szóval nekem bejött ez a "felszínen kapirgáló" stílus. Nem lesz belőle időtálló klasszikus, de én szeretem és még párszor biztos megnézem majd.

The Hobbit

Grandiózus, akárcsak a Gyűrűk Ura, habár annál kissé tényleg "mesésebb", de azért gyerekek nem még így sem ajánlható. Nagyon jó volt visszatérni újra Középföldére és elkezdeni egy újabb kalandot, ezúttal a törpökkel a középpontban. Féltem, hogy nem lesz -e rétestészta, de minden perce lekötött, abszolút nem unatkoztam, de egy rendezői (akár fél órával hosszabb) változat lehet, már sok lenne neki. Ez így rendben volt, nagyon várom már a kaland folytatását.

Nekiálltam egy svéd-dán sorozatnak, a címe: A híd (Bron). Nagyon izgalmasnak tűnik, bár még csak az első részen vagyok túl, de szerintem nem fog sokáig tartani, amíg lehúzom ezt a 10 epizódot, amiből az első évad áll. Második évad egyelőre nincsen, Dylan haverom szerint teljesen le van zárva az első is, de majd terveznek újabb évadokat a későbbiekben.

The Pact

Köszönöm az ajánlót. Egy ideje szemeztem ezzel a filmmel, de nem volt semmi olyan, ami kiemelte volna a tömegből, amíg nem írtatok róla.

A véleményem nagyjából ugyanaz, hangulatos és fordulatos kis krimi-thriller-horror, és igen elől van az általam látott low-budget filmek között.

86%

Az utolsó esély:Kegyetlen jól felépített, igazi tökös zenékkel megtámogatott film.
Amiben mindent elkövettek azért, hogy érezzem a helyzet súlyát, néha kicsit túl is lőttek a célon.De megérte újranézni, mert láttam Viggo Mortensen-t beleszívni a cigarettájába.:)Utánozhatatlan pillanat.
Sokszor a hullajelöltek tekintetében és az ordibálásokban nem volt annyi erő, mint abban az egy mozdulatban.
Persze fontosak azok a pillanatok is, minden ismerős arc hozzájárult ahhoz, hogy a szokásosnál jobban érintve legyek az ügyben.Nem azt néztem, hogy ez már megint egy amerikai hősöket felvonultató maszlag, hanem simán csak aggódtam ezekért a bekattant szerencsétlenekért.Valahogy elhomályosította a lobogó zászlós felvételeket az a dráma, ami abban hajótestben zajlott.
Szeretem ezt a filmet.

Tegnap belevágtam a Pusher trilógiába. Este megnéztem az első, ma délelőtt meg a másodikat. És hamarosan jön a harmadik.

Nicolas Winding Refn talán legjobb filmjeiről van szó. A történet-megvalósítás-hangulat olyan, mintha a tipikus dán (dogma beütésű) filmeket kevernénk a modern, európai maffiafilmekkel és ennek köszönhetően nagyon életszagú filmeket kapunk, érdekes történettel és egy nem túl vidám környezettel. Nem véletlen, hogy a 80-as évektől Dánia filmipara Európa élvonalába tartozik. Nagyon minőségi és jó filmekről van szó. Ezeket gazdagítja Refn is Dániában készült filmjeivel (Pusher trilógia, Vérveszteség).

A trilógia leginkább a trógerkedő piti drogdílerek világában játszódik, akiket nálunk is nap mint nap látni. Ezek nem Scorsese vagy Coppola elegáns, öltönyös gengszterei, ezek a tipikus szabadidőben mászkáló, kopasz, tetkós drogdílerek az ő felszínes, aljas világukkal, ahol mindenki haver, meg span, amíg jól megy, de egy pillanat alatt kicsúszhat bárki alól a talaj, ha valami balul üt ki.
Az első rész egy ilyen eseménysorozatot mutat be, míg a második rész egy érzelmileg mélyebb film, amitől igazán szomorú lesz. Főleg, hogy elég jó képet fest le a közegről, ahol magának a főszereplőnek se volt sose alkalma kitörni környezetéből, mert sose ismert más.

Ilyenkor mindig sajnálom, hogy ilyen filmek miért nem jöttek ki nálunk.

Az erdei fantom:Úgy látszik, hogy ez az a műfaj, ami a legtöbb amatőrséget képes elviselni.:)
Semmi eredeti nincs benne, de érzed, hogy a szereplők, az amatőr esküvői videós, aki rögzítette ezt percről-percre nőnek fel a filmjükhöz.
Azt sajnálom, hogy pont a legjobb résznél hagyták abba.Pedig már egész "szép" beállításokat láttam, a zene sem a szokásos idegesítő taktusokból állt.
Azt nem mondom, hogy egy percig is féltem volna, de a végén növelték a csapásszámot és kicsit hevesebben vert a szívem.
Ha az egészre nem is, de az egyik csónakázós jelenetre még sokáig fogok emlékezni.
Köszönöm az ajánlást!

Ítéletnap, Lockout, Holló...

Nagyjából egyet is értünk. :)