Ki mit néz most?

Azt, amit leírtál - szerintem zseniális. Tegyük hozzá, a második része szimplán unalmas, a harmadikhoz meg még nem volt huzalmam.

Ház az erdő mélyén

A film tetszett, de ez a kiadás valami hihetetlen gagyi. A nyelvválasztás a menü előtt szörnyű (nem is tudom mikor láttam ilyet), a menü kinézete kritikán aluli, a film képminősége pedig olyan, mintha agyon lenne tömörítve. A felirat is elég érdekesen néz ki (kb. mint egy bénán körbevágott kép).

Jó volna, ha a ProVideo-nál a fejükhöz kapnának, mert ilyen kivitelért a 900 Ft is sok.

Az angol felirat, és az extrák hiánya pedig szégyen. Adták volna 2.990 Ft-ért, extrával, angol felirattal, és normális minőségben.

Tetsuo

Tudna valaki valamilyen támpontot adni, hogy ebben mit értékeljek? Kétszer kezdtem el nézni, egyszer se jutottam el a végéig. Alacsony költségvetésű, kísérleti film Japánból, de egyben rettenetesen fárasztó. Igazából egy történet nélküli avantgárd színházi előadás egy fasziról, aki egy gép-emberré változik. nagyjából ennyi. Fura képi és hanghatások, kevés beszéd stb.
Klippként jól működhetne, de elnyújtva 70 percre...

Fejvadászok (Headhunters/Hodejegerne, 2011)
R.: Morten Tyldum
F.: Aksel Hennie, Nikolaj Coster-Waldau és Synnøve Macody Lund

Ma valami nagyon izgalmas és fordulatos filmre vágytam, valami olyanra, ami végig a fotelhez szegez és egy pillanatra sem enged elkalandozni. A Fejvadászok pont ilyen mozi volt! Pörgős, akciódús, feszültségteljes, nem kiszámítható, csavaros kis thriller, és ami még igen nagy erénye, hogy nem amerikai, hanem norvég, jó kis skandináv hangulattal és tájakkal, remek színészekkel, szóval maximálisan meg vagyok elégedve vele. Rég láttam ilyen fasza filmet, na! :)

A történet: Roger fejvadászként dolgozik egy norvég cégnél, és ugyan bőven van mit a tejbe aprítania, azért kiegészíti keresetét egy kis mellékessel, hogy még jobban elkényeztethesse skandináv-jó-nő feleségét ilyen-olyan drága holmikkal. Szóval nappal fejvadász, éjjel pedig festményeket lop, de azt is úriember módjára teszi: az eredeti képek helyett mindig ott hagy egy másolatot, hogy ne tűnjön fel a dolog. Egész jól is megy neki ez a kettős élet, mígnem egy nap egy titokzatos férfi megjelenésével fenekestül felfordul egész addigi élete...

http://youtu.be/_cPHO0kKWA0

Az ígéret szép szó

Eddig kedveltem Kusturica filmjeit, bár neki sem csak csúcsfilmekből áll az életműve, de eddig érdemes volt Kusturicát nézni. Az első két filmje az Emlékszel Dolly Bellre? és a Papa szolgálati útra ment nagyon hangulatos és jó nosztalgia filmek Jugoszláviáról, tele érzelemmel. Nem tartoznak a kedvenceim közé, de érdemes volt őket megnézni és akár többször is meg lehet őket tekinteni. A Cigányok ideje és az Underground számomra remekművek. A Macska-jaj meg egy kult komédia. Az Élet egy csoda nem nagy szám, de nem bántam meg, hogy megnézzem. Az Arizóniai álmodozók viszont számomra élvezhetetlenül unalmas volt. Eddig ezt tartottam életművének legrosszabb filmjének. De tegnap elkezdtem nézni Az ígéret szép szót. Ez nem unalmas, viszont olyan blőd, mint egy olcsó vásári komédia. Káosz az egész film, tele öncélú alpárisággal, amik itt nagyrészt egyáltalán nem viccesek (például nem nagyon tudok nevetni azon, hogy néhány karakter csirkéket és teheneket hág meg...). Mintha Kusturica ilyen balkánra és népmesékre jellemző ötleteket: trabant-limuzin, kisfiú, aki elindul a nagyvárosba, bűnözők stb. egymásra dobált volna. A film 7 éve készült, azóta nem forgatott játékfilmet. Ezek után megértem.
Mondjuk Kusturicában azt sem érte, hogy mikor lehetősége lett volna a Híd a Drinán megfilmesítésére, ami egy tökéletes történet lett volna a fénykorában lévő Emírnek, akkor ment el inkább Amerikába Arizónai álmodozókat forgatni.

Hoppá! BAIT - A CSALI

Ez jófajta volt, ütős zenékkel:

http://www.youtube.com/watch?v=FW8589X3cls

Ez nagyon durvára sikeredett...

Bár az eredeti még várat magára (elvileg jobb, mint a remake), véleményem szerint ez is igencsak durvára sikeredett.

Köpök A Sírodra (felirattal):

http://www.youtube.com/watch?v=vgZOlolfmDU

The walking dead. -Season one.

Egyébként az iráni túszdráma kapcsán megemlítendő (ami a filmből nem derül ki), hogy a nagykövetség elfoglalása nem ilyen spontán volt, mint amilyennek a filmben hatott. Itt úgy mutatják be, mintha az egész a sakh kiadatásáért folyt volna, és a tűntetés váratlanul csapott volna át túszejtésbe. Holott én úgy tudom, hogy a követséget elfoglaló iszlamista egyetemisták előzőleg szavazást írtak ki a tagjaik között, hogy a Szovjet vagy az USA nagykövetségét foglalják el. Egy szavazattal az USA "nyert". Mondjuk az irániaknak szerencséjük volt, nem vagyok biztos benne, hogy a Szovjetunió sokat lacafacázott volna, hogy bevonuljon és elpicsázza Iránt egy ilyen akció után.

"... Ami egyértelműen kimaradhatott volna a filmből: az utolsó képsorok, a főhős mint igazi amerikai férj és családapa...."

Az ARGO-AKCIÓ utolsó képsorai voltak a legjobbak a Star Wars figurákkal... :-)

Igen, amikor néztem a filmet, nekem is beugrott, hogy erre az egész iráni túszdrámára viszonylag jól emlékszem a saját tizenéveimből. (Másodikos gimnazista voltam akkoriban.) Érdekes módon a magyar médiában Khomeini ajatollah (a mi gyermeki szóhasználatunkban: ajapihe) rosszfiúként futott akkoriban, afféle vallási fanatikusként, miközben Jasszer (aka: Javszer) Arafatot keblünkre öleltük.

A Moro-ügyre is jól emlékszem, sőt bármilyen furcsa, Pasolini-rajongásom is akkor kezdődött, amikor tizenegy éves koromban hallottam, hogy bemondják a halálhírét a hírekben. Hogy hogyan és miért halt meg, arról persze akkoriban fogalmam sem volt. (Ez azóta sem egyértelmű.) Talán azért nem voltak annyira sokkolóak a korabeli híradások, mert egyrészt kevesebb volt hozzájuk a kép- és filmanyag, másrészt nem bombasztikusan tálalták ezeket a dolgokat.

ELRABOLVA 2 SPOLIER!

Pont a két "legjobbat" hagytad ki a böszmeségek felsorolásából: a szupertürelmes albán emberrablókat és a nem-szitáválőtt taxit:).

Khomeini

Emlékszel még arra, amikor a Híradóban beszéltek az iráni túszokról? :) Nekem halványan még megvan, főként az, hogy gyerekfejjel csupán a rekordhosszúságú fogvatartáson ámultam, s próbáltam elképzelni, hogy az milyen. Komeini arca is erősen belém ivódott, nagyon gonosz embernek látszódott. Az iráni balhén kívül még a vietnámi háborúról mutogatott térképes híradások, vaklamint az Aldo Moro elleni merénylet sejlik még fel. Érdekes, hogy mindezt gyerekként tapasztaltam, akkoriban nem fújták fel annyira a korhatár-témát, s a külpolitikai eseményeket mindig megnéztem, mert a tévémaci olyan korán volt, hogy olyankor még nem bírtam aludni. :)

Nem most néztem, hanem tegnap este:

Az ARGO-AKCIÓ

Mint tudjuk, megtörtént eseményeket dolgoz fel a film, mégsem dokumentum jellegű, hanem egyértelműen filmszerű. És ez a legnagyobb dicséret, amit mondhatok róla. Ellentétben az amerikai történelmet didaktikusan, szájbarágósan és főleg unalmasan tárgyaló filmektől (lásd Oliver Stone, Spielberg vagy Kathryn Bigelow egynémely filmjét), Ben Afflecké a szó nemes értelmében vett mozi fordulatos cselekménnyel, megbízható színészekkel és meglepő politikai korrektséggel, amelybe beletartozik, hogy nem tiporja a sárba a másik oldalt, de nem dicsőíti émelyítően a saját hazáját sem. Mégis úgy gondolom, azt a határvonalat, amely az igényes tömegfilmet választja el a gondolatgazdag, formailag sem érdektelen filmművészettől, nem lépi át. Nem tudom, öt-tíz-húsz év múlva is olyan nagy filmnek látjuk-e majd, mint amilyennek a média és a lelkes rajongók jelenleg láttatják. Jómagamnak eszembe jutott, hogy anno láttam Affleck két másik filmjét is, de a „tetszett” érzésén kívül nemigen tudtam most részleteket felidézni belőlük. Félek, hogy az én fejemben idővel AZ ARGO-AKCIÓ is hasonló sorsra jut majd. Ami egyértelműen kimaradhatott volna a filmből: az utolsó képsorok, a főhős mint igazi amerikai férj és családapa. Ez ugyanis az amerikai filmek legidegesítőbb közhelye, hogy mindenáron magánemberként is be akarják mutatni a szereplőket, olyankor is, amikor erre nincs kifejezetten szükség. Szerintem itt se lett volna. 10/8

ELRABOLVA 2

(SPOILERVESZÉLY!!!)

Iskolapéldája annak, hogy sose szabad hagyni, hogy mások véleménye befolyásoljon bennünket egy film megítélésekor. Szinte csak rosszat olvastam erről a filmről, ehhez képest az én értékrendemben cseppet sem rosszabb az első résznél. Természetesen tele van valószerűtlen motívumokkal, de hát mondjunk csak egyet a nagy hírű akcióklasszikusok közül, melyekben kizárólag hihető dolgok esnek meg! Vicces, hogy a tapasztalt ügynök miért gondolja azt, hogy életveszélyben lévő lánya akkor van a legnagyobb biztonságban, ha egy szekrényben bújik el. Az is megmosolyogtató, hogy ha apuka hatalmas titkos kofferjában oly sok minden elfért, egy körzőnek miért nem tudtak helyet szorítani, azt miért egy cipőfűzőből kell improvizálni? Hogy apuka az indián nyomkeresők mintájára hangok alapján talál vissza a rejtekhelyre, az szintén igen vicces, mert a tájékozódási pontoknak választott hangok a valóságban aligha mondhatók jellegzetesen egyedieknek és állandóaknak. A lényeg azonban mégis az, hogy a cselekmény kellő tempóban pörög, és a hatvanéves (!) Liam Neeson egyáltalán nem látszik nyugdíjas akcióhősnek, ellentétben a realistának szintén nem nevezhető A FELÁLDOZHATÓK 2 néhány főszereplőjével. 10/7

Game of Werewolves (Vigyázat, vérfarkas! – 2011)

Ez a spanyol horror viszont rohadtul tetszett, sokkal jobb volt, mint amire előzetesen számítottam. Tomas egy nem túl aktív és teljesen sikermentes író, aki 15 év után visszautazik szülőfalujába, hogy kicsit visszarévedve a múltba elkészíthesse második könyvét. A helyiek egy kisebb ünnepségre is készülnek, de hamar kiderül, hogy Arga lakosságot egy komoly átok sújtja és természetesen ennek köze van Tomas-hoz is. Vagyis inkább Tomas vérvonalához. A farkasemberes horror-vígjáték viszonylag ritkaság mostanában, így kapásból nem is tudnám semmihez hasonlítani, de a legfontosabb az, hogy vicces. Tele van jól megkomponált jelenetekkel, egyedi és szerethető karakterekkel és azért néhány leszakított testrészt is láthatunk elvétve. A kis spanyol falu egy az egyben időutazás a Hammer-horrorok legszebb éveibe és a cigányátokkal sújtott lakók sem lógnak ki a sorból. Túl sok negatívumot nem tudnék felsorolni, talán csak annyi, hogy annyira nem sikerült megtalálni az arany középutat a horror és a vígjáték vonal között, így inkább komédiába hajlik a dolog, de annyi baj legyen. Összességében bátran ajánlom azoknak, akik egy kis komolytalanságra vágynak, tisztességesen összerakott darab.

Vicces. 10/8

The Dark Hour (A sötét óra - 2006)

Sajnos, ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a spanyol horrort, akkor az a csalódás lenne. Poszt-apokaliptikus horroroknál talán a legfontosabb részlet a feszültség felépítése, ahogy a zárt helyen a szereplőket (és persze a nézőt is) elönti a klausztrofóbia, paranoia és a reménytelenség érzése. Innen csak egy lépés az őrület és az állati szintre alacsonyodás, ösztönlényként a civilizáció hiányában pedig nem aggódunk sokat a morális kérdéseken. Nagy bánatomra itt ezekből szinte semmit sem láthattunk, de ami a legjobban fájt azaz unalom. Gyakorlatilag mindenféle izgalom nélkül ment le a film, ennek legfőbb oka a dramaturgia mellett a béna karakterépítésben keresendő. A történet szép lassan bontakozik ki, apró cseppekben kapjuk az információt egy nukleáris csapás vs. biovírusos fertőzést magában foglaló háborúról és az idegenekről, akik főszereplőink életére törnek. A földalatti létesítményben élő emberek száma folyamatosan csökken, míg végül úgy döntenek, hogy feladják jelenlegi pozíciójukat és a biztos halált választják. Több helyen olvastam, hogy milyen eredeti a történet, de számomra az egész egy teljes zűrzavar. Azt még el tudom fogadni, hogy az éles szituációkban minden szereplő folyamatosan hülyeségeket csinál, de a hideg órában jövő lények teljesen kilógnak mindenhonnan. Ilyesformán a film címe is melléfordítás. A befejezés valóban húz egyet rajta és lett is volna ebben potenciál, de ha valaki jól összerakott világvégés horrort akar a közelmúltból annak a The Divide-ot ajánlom inkább.

Nem éri meg. 10/5

American Horror Story – 2. évad (2012)

Mivel az első évad erős függést okozott gyakorlatilag azonnal belevetettük magunkat a következő adagba. A Kés/Alatt alkotói rendhagyó módját választották a széria felépítésének: a helyszín és a kerettörténet teljesen más, ugyanakkor a részek struktúrája és az alapkoncepció ugyanaz. Sok arc ismerős lehet az első évadból, de teljesen más karaktereket alakítanak. A helyszín egy még klasszikusabb horror-színtér, mint a korábbi kísértetház, ezúttal a Briarcliff elmegyógyintézet lakóinak életébe tekinthetünk be a ’60-as évek közepén. Az intézményt a katolikus egyház üzemelteti, de a tudomány is képviselteti magát néhány doktor személyében. A bevált recepten nem sokat változtattak a készítők, így továbbra is időben aktívabb a történet, helyszínileg kevésbé, azonban a jelen és a múlt mellett itt már nagyon fontos szerepet kap a jövő is. Az egyes részek továbbra is antológiaként funkcionálnak, így nyerünk betekintést a karakterek jellemébe és cselekedeteik/döntéseik okaiba. Nehéz lenne összefoglalni a 13 epizód cselekményét röviden, de gyakorlatilag minden horror-rajongó találhat magának csemegét. Van itt ultra-brutális sorozatgyilkos, démoni megszállás, nekrofília, szadista kísérletek embereken, nemi erőszak és földönkívüliek. Sajnos ez utóbbi nálam el is vitte az egész szériát, mert szerintem a sokat markol, de keveset fog csapdájába estek ezzel a történetvonallal az írók. Nagyon erősen indít ez az évad is, gyakorlatilag 6-7 rész alatt annyi minden történik, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Azonban, ahogy az első évadnál, itt is érezhető a visszaesés, mivel a hátralevő részek, különösen az utolsó néhány teljesen más dramaturgiát mutat, mint a korábbiak. Némelyik történet jóval hamarabb záródik le, mint ideális lenne, a fő sztoriszál pedig indokolatlanul belassul. Félreértés ne essék, ez még így is egy remek sorozat, csak azért sajnálom ezeket a dolgokat, mivel így nem lett tökéletes ez az évad. A zene szuper, a szereplők továbbra is remekül alakítanak és a hangulat is kellően bizarr. Az American Horror Story továbbra is az egyik legjobb, legeredetibb horrorsorozat, várjuk a folytatást!

Ütős. 10/8

Gyorsjelentés:

Paranormal activity 4 80%
Az Argo-akció 80%

A tegnapi Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából tartott tévézésemnek eredménye:

Drága besúgott barátaim - 3/10
Szokásos álművészeskedős, merengős, kétértelmű, fél igazságokkal teli szokásos  magyar film, szokásos bennfentes szereplőkkel.

Soha, sehol, senkinek - 10/10
Mellbevágó, torokszorító, felkavaró, hiteles film. Erősen ajánlott kategória.

Sajnos, biztos, hogy az utóbbit látták kevesebben.:(

A hét vége filmes termése:

Vadállatok 45%
Hotel Transylvánia 70%
Fékezhetetlen 70%
Madagaszkár 3 60%
A végzet napja 80%

Utóbbi két hét filmjei számokban (többnyire időpazarlás volt):

21 jump street 10/6
Hippi-túra 10/2
Couples retreat 10/4
Here comes the boom 10/2
Firefly + Serenity 10/9 + 10/10

Elrabolva 2.:Sokáig nem akartam megvenni, de aztán rájöttem, hogy amit hibának tartok, az az első rész miatt van.Magasra tették a lécet és nem tudták átugrani, de teli a polcom ilyen folytatásokkal.Miért pont ez maradjon ki?
Gyors vágások...nem gond legalább kevesebbet látok belőle.
Borzasztó színészi játék...ez korábban sem erről szólt.
A töménytelen mennyiségű hülyeség meg valahogy még szórakoztató is.
Fogod a fejed, de közben nincs miért.
Annyira amatőr az ellenség, hogy a kissé formán kívüli Liam Neeson-tól pont elfogadható ez a teljesítmény.
Maga a bosszú sem egy átgondolt valami, és ez itt nagyon buta módon jött ki, de nem is vártam el, hogy a kabátja bepiszkolásán túl valaki ártson a főszereplőnek.Megállíthatatlan volt.
Arra tudtam csak gondolni a végén, hogy kéne nekem egy vezetési oktató cd az ő hangjával.:)
Ennyi, maga a film már másodszor ment át úgy a szervezetemen, hogy meg se éreztem.Közepesnél is gyengébb, de legalább fogyasztható marhulás.