Ki mit néz most?

Péntek 13 7.

A bizonyos téren üdítő hatodik rész után a sorozat ismét visszamerül egy mély mocsárba. A történet rendkívül sablonos és kiszámítható. Az ötödik mellett ez a legjellegtelenebb, legfeleslegesebb rész, egy merő sablon. Semmi váratlanság, semmi feszültség. Egy merő nulla. A vége pedig akkora baromság, hogy az már fáj. SPOILER: a 15 éve halott apuka egyszer csak kiugrik a tóból és lehúzza Jasont mélybe, arcán láthatólag semmilyen nyomot nem hagyott a vízihullaság. Azt mondjuk nem értem, hogy egy hullát, amelyik a stégről esett bele a tóba miért nem tudtak kiszedni a búvárok...
Az ötödik után (amiben szintén nincs egyetlen értékelhető momentum) erre mondtam először, hogy abszolút kár volt elkészíteni. Unalmasan rossz film.

Péntek 13 8.
Hát ez is eléggé gáz rész. Azzal próbálták megtörni a Kristály-tó sablonosságát, hogy az egész történetét egy hajóra tették. Sajnos a film szinte önmaga paródiájába fordul, pedig nem akar az lenni. Egyetlen hangulatos része a filmnek a manhattani rész, amikor láthatjuk azt a fajta koszos, mocskos, csatornagőzös, neonfényes New Yorkot, ami csak a nyolcvanas évek filmjeire volt jellemző (Ms.45, The Exterminator, Braindead stb). Ha valaki tud még ilyen filmeket ajánlani szóljon :) Ettől függetlenül ez a film sz*r. Mekkora baromság már, hogy Jason megfogja az izzó lávakövet, beledöfnek a szemébe, megcsapja az áram, lelövik és egy hang se hagyja el a torkát. De a végén mikor a csaj leönti valami mérgező folyadékban úgy üvölt a fájdalomtól, mint még soha. Ja és, hogy egy fertőtlenítő folyadéktól miért változik gyerekké? Rejtély...
Ja és, hogy a p*csába nőhetett fel Jason a parton, miközben a saját gyerekszelleme továbbra is ott rohadt a tóban? ...

Péntek 13 9.
Teljesen nézhetetlen. Egyszer sem bírtam végignézni. A sorozat totális mélypontja.


Egy makulátlan elme örök ragyogása
Mondanám, hogy lehetne az alcíme: Az Emlékmás kimaradt jelenetei, miközben Mementoként törlik vissza az emlékeit. De nem volt rossz. Egyszer meglehet nézni. Nagyon jó képi ötletek vannak benne.

The Man with the Iron Fists

Ezt a fost! RZA ex-Wu-Tang Clan tag, aki derűs perceket okozott a Californication ötödik szezonjában, elérkezettnek látta az időt és felkészültnek érezte önmagát arra, hogy filmes berkekben teljesen ismeretlen haverjai: produced by Quentin Tarantino és screenplay by Eli Roth segítségével elkészítse saját kis grindhouse home-videóját. A végeredmény egy totálisan blőd, érzelemmentes és kusza látványorgia lett, egy olyan semmitmondó sztorival, amit a 70-es évek óta jópárszor rágott meg és böfögött fel nem egy Shaw Brothers mozi. Van itt minden: damilon reptetett harcosok, örömlányok, örihari klánok között, és még Piotr "Kolosszus" Raszputyin titkolt uncsitesója is tiszteletlenségét teszi.
Az egész film érdektelen, egymásra dobált képek halmaza. Értem én, hogy RZA tiszteli a kínai harcművészeti filmeket és a buddhizmust, épp ezért hadd ne kelljen már héjnigövatdöfak féle rapet hallgatnom, miközben kínaiak nyomatják a tigris és darut egymás ellen...és ez minden egyes harcjelenetnél így van: kezdődik a verekedés, megszólal egy keménykedő rap. Megjegyzem, személy szerint nagyon kedvelem ezt a fajta muzsikát, de megvan neki a maga helye és ideje pl. a New Jack City-ben, vagy a 8 mérföldben, de semmiképp sem jelen filmben.
Hogy valami jót is írjak: néhány szépen koreografált akciójelenetet így is kapunk. Az értelmiséget Russel Crowe és Lucy Liu képviselik, ők ketten messze a legnézhetőbbek a filmben. Dicséretes, ahogy kínkeservesen próbálnak életet lehelni a szarul megírt karaktereikbe. Néhány helyen pedig, ahol épp nem RZA aktuális slágere dübörög, egészen kellemes dallamokat hallhatunk a score-ból.
Végsősoron tehát számomra a The Man with the Iron Fists egyszernézős darab. A stáblistát pedig mindenki nézze végig, aki szereti, ha egy filmben olyan ciki dolgot is láthat, ami miatt nézőként ég a pofája...(a készítők helyett).

Valóban nagyon fasza film, jók a karakterek, tapintható a feszültség és még a szavatossága is hosszútávú, ennek fényében rejtély, hogy a második rész miért lett olyan, amilyen.

Nekem jobban bejöttek ezek a filmek, mint a Fűrészek.

Tegnap este végre elkezdhettem nézni a House befejező évadot.(kicsit sokat vártam az első 2013-as csomagommal:)
Biztos csak a hosszú kihagyás miatt, de visszajöttek azok az apróságok, ami miatt az elején megszerettem ezt a sorozatot.A Charlie angyalai-fantázia valahogy új lendületet adott az egésznek.Baromira élveztem ezt a pár epizódot.Minden nap végig fogok pörgetni egy lemezt...

The Collector (2009)

Annak ellenére, hogy a DVD szinte a megjelenés napjától a polcomon állt, most jutottam el addig, hogy bepótoljam a lemaradásomat. Marcus Dunstan rendező/író eredetileg Fűrész előzményfilmnek szánta ezt a sztorit, de nem járt sikerrel. Nagy bánatában elkészítette Jigsaw nélkül az azóta már egy folytatást is megélt (The Collection, 2012) történetét, aminek személy szerint én nagyon örülök. Nem vártam ilyen erős darabot az egyébként nem túl acélos forgatókönyvírótól (főbb munkái: Saw IV-VII, Feast trilógia, Piranha 3DD), de szerencsére néha kellemes meglepetések is érik az embert. Börtönviselt főszereplőnk a Chase-család házának felújításán dolgozik, de ex-feleségének sürgősen pénzre van szüksége, így éjszaka visszamegy kiüríteni a széfet. Finoman fogalmazva is rohadt nagy pechje van, mivel egy jóval komolyabb bűnöző is célba vette a családot. Arkin becsülettel megteszi, amit érdemes ebben a szituációban, de szépen lassan kirajzolódik számára, hogy jobb, ha mindent hátrahagyva menekül. Azonban a kislányával egyidős Hannah maradásra készteti. A történet ez alapján igencsak a tizenkettő egy tucat kategória, de a pszichopata remekül eltalált karaktere megmenti a filmet. A kis térben játszodó történetben rengeteg ötletes csapda van, a gyilkosságok nagyon véresek és durvák és ami a legfontosabb a film izgalmas. Arkin remekül kerülgeti a Collector-t minközben mindenkit megpróbál megmenti. A hajsza közben az is kiderül, hogy egy túlélőnek lennie kell, aki majd a dobozban végzi. Mindent összevetve nem egy világot megváltó darab, de amit vállal azt igen tisztességesen teljesíti. Aki kedveli a Fűrész első részét, esetleg egy karakteresebb slasher főgonoszra vágyik nyugodtan tegyen próbát vele, megéri! Kíváncsian várom a folytatást.

Frankó. 10/8

Chernobyl Diaries (Ideglelés Csernobilban – 2012)

Bevallom őszintén én is a marketing-gépezet csapdájába estem ezzel a filmmel. Oren Peli neve és a roppant félrevezető magyar cím mind arra utalt, hogy egy újabb áldokumentarista/kézikamerás horrorral lesz dolgom. A sztorit elméletileg a Paranormal Activity írója jegyzi, de mivel producerként is jelen van, erős a gyanúm, hogy ezúttal csak a nevét adta a darabhoz. Ugyan a dramaturgia kísértetiesen hasonlít az azóta sorozattá duzzasztott PA-hez, a film nem ahhoz a szub-zsánerhez tartozik, és talán pont ebben rejlik a legnagyobb gyengesége. Az alapsztori, akár a Hostel-é is lehetne: amerikai fiatalok európai körutazása, melynek egyik állomása Kijev, ahol Chris bátyja lakik. Paul remek ötlettel áll elő: a mostanában igen népszerű katasztrófa-turizmus jegyében látogassanak el Csernobilba, a túrához természetesen megbízható idegenvezetőt is tud szerezni. Uri tökéletesnek tűnő vállakozást vezet és mivel többször megjárta már az utat mindenki biztonságban érzi magát. Pripjaty városában közel 50 ezer ember élt az atomerőmű katasztrófájakor, jellemzően a dolgozók és családjaik, akiknek 2-3 perc alatt kellett elhagyniuk otthonaikat. Főszereplőink pedig betekintést nyerhetnek egy modernkori szellemvárosba, de csak miután beosonnak egy titkos úton. A történések ismeretében talán jobb lett volna, ha hallgatnak a katonákra és visszafordulnak. Előbb valaki megrongálja az autót, beesteledik, kutyák támadnak rájuk és mind eközben folyamatos sugárzásnak vannak kitéve. Egy komolyabb támadás után lassan realizálódik bennük, hogy igazán nagy gondban vannak, így bevetik a legtutibb tervet. Szétválnak és egyre közelebb rohannak a sugárzó reaktorhoz. A totális agy-hiány még csak nem is a film leggyengébb pontja, a legnagyobb gond az, hogy az egész script kiált a kézikamera után. Sokkal jobban beleélhettük volna magunkat a történetbe, ráadásul ez a megoldás jótékonyan elfedi a stílus olyan hiányosságait, amik itt fájóan szemetszúróak. Nincs karakterépítés, a színészek rosszak, vontatott történetvezetés és bántó dramaturgia. Mindezek ellenére (és talán a földrajzi közelség miatt is) azt mondom, hogy a sztoriban van potenciál, kellően félelmetes helyszíneket találtak és azért a végére kikerekedik egy elfogadható történet. Nagy fájdalom nem ér, ha megnézed, de csak lazán, visszafogott elvárásokkal.

Közepes. 10/5

Halálkanyar

Most láttam először és nagyon jól szórakoztam. Oliver Stone itt még simán az a fajta kísérletező, merész és izgalmas filmes volt, amiért megszerettük. Ezúttal a fanyar humorát is megcsillantja előttünk.

Megérdemelne egy szinkronos újra kiadást a DVD. Ugyanúgy, ahogy a zseniális JFK is.

Hotel Transylvania:Elkövetsz egy hibát, és aztán mindent megteszel, hogy helyrehozd azt.Ennyi.Szimpla nevelő szándékú történet, ami most éppen szörnyes fényezést kapott.
Egy dologban hozott újat most a második megtekintés dvd-ről, az pedig Adam Sandler kifogástalan játéka.Nem is tudom, hogy voltam-e már ilyen elégedett a produkciójával...Úgy látszik, ha nem látom őt, akkor jobban élvezem a humorosabb oldalát.Mert itt maximálisan beleadja magát.
De az összképet nézve sincs ok a panaszra, arányosan vannak elosztva a poénok, az idegesítő karaktereket ebből a történetből kihagyták.
Olyan szálra sem emlékszem, amit untam volna vagy amivel túl sok ideig foglalkoznának.Ki akartak belőle hozni valamit, és ez nálam célba talált.
Úgy tűnik nem olyan bonyolult élvezhető mesét készíteni...

Derült égből szerelem:Valódi érzelmi megnyilvánulások híján inkább csak lepereg hatástalanul.Pontosabban peregne, ha nem darált volna be ez a stúdiótermék.
Szabályosan szégyellem, hogy valamit elindított bennem a film.
Pedig minden mű hatású, ráadásul csak pár másodpernyi újdonságot fedez fel az ember a nézése közben.Az is csak egy lerázási módszer, amit eddig még nem láttam máshol.:)
Valami mégis eladta nekem ezt a filmet, azt hiszem a nyomott hangulat, ami végigkíséri az egészet.Még a mosolygós pillanatokban sem tudtam fellélegezni, meg egyébként is távol marad tőlem az összes szereplő, ezért furcsán álltam minden máshoz is.
A lényeg az, hogy annyira erőszakosan tolták ezt megható maszlagot az arcomba, hogy a végén már kezdtem megadni magam.
Kutyagumit nem ér ez a mozi, de rohadjon meg elismerem a vereséget!

Elárulva:Teljesen fellelkesítettek az elején, hogy aztán jól a képembe vágják a nevetségesen béna lezárást.
Jó a tempó, mondom ez az fickó tud akciót rendezni, megvannak a sablon karakterek.Tényleg minden elfogadhatónak tűnik, egy-két autós jelenetnél még a számat is elfelejtettem becsukni.
Aztán kezdett egyre jobban idegesíteni a kisfiúkból álló focicsapatra emlékeztető rendőr-csorda.Egy helyre odafutottak, hogy jól átverjék őket, és ez ment 90 percen keresztül.Sajnálni kezdtem a színészeket, ami valljuk be, hogy nagyon nincs rendben.
Tehát technikailag, stílusában semmi gond nincs ezzel, csak elkezd menthetetlenül széthullani.
Egyrészt nincs forgatókönyv, a főszereplő lánya, a "nyomozó" és az ellenség is csapnivalóan rosszak.Ez túl sok egyszerre.
Élvezhető, még azt is megkockáztatom, hogy egy bizonyos pontig újranézhető, de ezt nem érte meg teljes áron megvenni.Film+ szintű cucc.

Álcák csapdája:A Columbo-s történetvezetés ellenére egészen kellemesre sikerült ez a filmecske.
Ráadásul újra elkezdtem játszani a Hitman-sorozattal, ezért a gyilkosságok kivitelezése miatt alapból magasabbról indul az értékelés.Így is közepes persze, de egy percig nem bánom, hogy a rengeteg lehúzó kritika ellenére én is tettem egy próbát vele.
Tagadhatatlanul döcög, és bármennyire próbálták nekem zenével is eladni a megfelelő hangulatot, valahogy a színészek hozzáállása átragadt rám is.Azt éreztem, hogy semmivel nem kell foglalkoznom, csak hátradőltem és nem fordítottam energiát a hibák és zavaró tényezők megfigyelésére.
Nincs benne hullámzás, semmi olyan, amire az ember felkapná a fejét.
Eltelik másfél óra, érzed, hogy végig tűz közelében vannak a szereplők, és ez most bőven elég volt.

Apartment 143, avagy "Paranormal Activity + Grave Encounters + Temetetlen múlt = ?"



Alan, a két gyerekét egyedül nevelő apa egy "szellemvadász" stábot hív segítségül, amikor a lakásban, ahova nemrég költöztek, különös és riasztó események kezdik borzolni az idegeiket: repkedő tárgyak, gyanús zajok, telefoncsörgés, elmozduló képek, stb. Ráadásul ezek a jelenségek úgy tűnik, kísértik a családot, hiszen már az előző házukból is ezek miatt költöztek el, remélve, hogy egy új helyen megnyugvást találnak. A szellemvadászok alig szerelik össze a kamerákat és az egyéb berendezéseket, amikor egyfelől ízelítőt kapnak abból, mivel néz szembe a család, másrészt arra is fény derül, hogy nem csak a "természetfeletti" miatt feszültek. Már csak az a kérdés, mi van nagyobb hatással az eseményekre: a jelen vagy a múlt?

Ha a tényleges stáb nem akart volna tucatnyi kütyüvel riogatni, nem estek volna időnként -főleg a fináléban- túlzásokba, és egy kicsit dolgoznak még a forgatókönyvön meg a párbeszédeken, akkor ez tényleg egy baromi jó kis filmecske lett volna... így csak szimplán tetszett. A sztori alapjai ötletesek, van egy-két kellemesen friss újítás, meglepetés, és a lakás, ahol a film 99%-a játszódik, elég hangulatos. De ezt a falon meg plafonon mászó fekete hajú, hálóinges szellembanyát igazán elfelejthetné már a horrorfilmes szcéna...

82%

A zárójeles filmeket sem láttad? A Gyilkos túra nem horror, John Boorman izgalmas filmje. Az első 74-es Texasit is ajánlom, nagyon izgalmas film, erőszakos is, de igazából nem mutatnak se vért, se beleket.

Lehet nektek van igazatok, mert én meg nem szoktam horrort nézni.

Nekem is a déli redneck jutott eszembe róla. Szerintem is az elmaradott dél van a középbe állítva, az említett filmek miatt is, bár a fiatalok lehet, hogy csupán csak városiak.
Pont akartam kérdezni, láttad-e a Gyilkos túrát, de ezek szerint igen. :)

"Azt viszont megkérdezem, hogy ez a déli - északi dolog honnan jött le neked?
A tájszólásból, akcentusból esetleg?"

Én ezt onnan gondoltam, hogy minden hasonló tematikájú filmben (Gyilkos túra, Halálos kitérő, A texasi láncfűrészes mészárlás) északról jönnek a fiatalok és a mély délen találkoznak a szegény, degenerált, agresszív népséggel. Gondolom, ha déliek lennének nem lennének tele ennyi sztereotípiával a déliekkel szemben. A Dél-t meg a táj és csóróság alapján gondoltam. Dolgozik bennem a filmek által felállított sztereotípia :)

Lehet, hogy tévedek és neked van igazad és simán csak városi - vidéki sztereotipizálásról van szó.

A szőke csajszira rögtön rákerestem, Katrina Bowden , mivel nagyon "tehetséges" és nagyon meglepődtem, hogy már játszott nagyobb filmben is, mint pl. Amerikai pite A találkozóban.

Ezt a Bowdent szívesen húzkodnám.:)

http://almostinstantly.files.wordpress.com/2012/04/katrina-bowden-suri-from-30-rock-1.jpg?w=696

A film nekem is nagyon tetszett.
Azt viszont megkérdezem, hogy ez a déli - északi dolog honnan jött le neked?
A tájszólásból, akcentusból esetleg?
Én szinkronnal néztem, meg amúgy sem vennék észre ilyen finomságot.
Nem jártam még Amerikában, de én az egész cselekményt valami északi részre tenném, akár Kanada határvidékére.
Nekem csak szimplán városi- vidéki csatározásnak tűnt a dolog, égtájak nélkül.

Trancsírák

Nagyon jó volt. Egyedül néztem és többször hangosan felnevettem. Így kell ezt. A film ügyesen épít a sztereotípiákra, amit jellemzően az északi, városi fiatalok táplálnak a déli vidékiek iránt. A déliek ebben a filmben áldozatok, az északiak pedig az agresszorok, ami saját ostobaságuk vált ki. A film úgy forgatja ki a sztereotípiában rejlő lehetőségeket, hogy egyébként az olyan remekművekre is utal, mint A texasi láncfűrészes mészárlás vagy a Gyilkos túra, amik nagyban hozzájárultak a déliekről kialakult "bugris" képhez.

A férfiak az erőszakkal érik el, amit akarnak, a nők pedig a csábítással. Szerintem Peckinpah ügyesen rávilágít erre. Egyébként maga mesélte egy interjúban, hogy többször élt együtt kurvákkal úgy, hogy azokat nem szexuális tárgynak tartotta, hanem emberi lénynek. Azt is mondta, hogy az őszinte nőket szereti, és hogy azt tapasztalta, az őszinte nők közül sok kurva.

Imádom ezt az embert!

A Délutáni puskalövések szép, a Dundee őrnagy meg kicsit félresikerült, de szerintem egyik sem igazi Peckinpah-film. A Vad bandában van meg először az a kiégettség és költőiség, azok az erőszakos karakterek, azok a peckinpah-i lassítások, amik a mester filmjeire annyira jellemzőek. Ezeket a jellemzőket pedig A pap, a kurtizán... szerintem ügyesen fordítja ki: komolyság helyett humor, kegyetlen rablók helyett egy esetlen flótás, lassítások helyett gyorsítások. Szerintem jó kis film ez, bár nekem se tartozik a nagy kedvenceim közé.

Gyerekek, Duna TV: A 78-as körzet, első rész, most!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nekem is az ugrott be. De a Hozzátok el.... -ben is van egy hasonló jelenet Kristoffersonnal. Igaz, az a nő valóban szajha. :)

Érdekes ez a szajhába hajló feleségkép, a Szalamkutyák hírhedt megerőszakolós jelenete is sejtet valami hasonlót. Minden idők egyik legdühítőbb jelenete az. :) Mert látszik, hogy élvezi.

Na majd akkor újranézem valamelyik nap lehet most máshogy hatna. Arra emlékszem, hogy mikor megjött a Peckinpah doboz ezt hagytam utoljára. Ámultam és bámultam a Vad bandán és a Pat Garretten, nagyon élveztem a Dundee őrnagyot, bár a Délutáni puskalövések nem volt számomra ezek után olyan nagy szám, de a film vége végül  megmentette a filmet. Ezekhez képest nekem A pap, a kurtizán... idétlen volt.