Ki mit néz most?

" eredeti PSYCHO bevezető cselekménye „hosszan tartó altatás” lenne. Megvan annak is a maga feszültsége, nem beszélve a mesterien megoldott suspense jelenetekről:"

Az altatást, nem abban az értelemben írtam, hogy unalmas lenne, hanem abban, hogy a rendező elkezd egy történetet, amiből nem következne az ami történik. A nézőt "elaltatja", hogy tán nem is thrillert lát, hanem egy szokványos krimit és akkor jön a váltás. Ettől lesz a  zuhanyjelenet és a főszereplőnek ígérkező nő halála erős. Mint mikor a boxoló elaltatja az ellenfelét aztán odacsap.

Vannak ilyen filmek, amiben az egyik pillanatban kedves, aranyos a nő, majd minden előrelátható jel nélkül fúriává változik. Az utolsó előtti mondatod viszont olyan szépen leírja a történést, hogy el is bizonytalanítottál. Újra nézem valamelyik nap a filmet.

Ne már, A pap, a kurtizán... az egyik legszebb film, amit láttam. Amikor a végén a komédia észrevétlenül megy át tragédiába úgy, hogy az egyik pillanatban még mosolyogtál, a következőben meg már könny szökik a szemedbe, na azt tanítani kéne!

A szökésben is megvan az öreg jellegzetes világa, kiválóak a színészek, és vannak benne nagyszerű epizódok: az őrjítő börtön-rész az elején, a fürdős jelenet vagy a bankrablás előtti beszélgetés. Ettől függetlenül ez a film nekem is csalódás egy kicsit, mert végül mégse lett több egy sima akciófilmnél.

Peckinpah nekem se mindig jön be, AZ OSTERMAN HÉTVÉGE például elképesztően agyonbonyolított és unalmas film, de nekem tetszett A SZÖKÉS. Amelyet egyébként eredetileg Peter Bogdanovich rendezett volna.

Egyetértek Veled, hogy a PSYCHO 2 igenis jól sikerült folytatás, főleg egy ilyen hatalmas klasszikus árnyékában, mint Hitchcocké. Azzal már nem értek egyet, hogy az eredeti PSYCHO bevezető cselekménye „hosszan tartó altatás” lenne. Megvan annak is a maga feszültsége, nem beszélve a mesterien megoldott suspense jelenetekről: a főnök váratlan megjelenése a zebrán, a rendőr arca a kocsiablakban stb., stb. Ami fölött szerintem eljárt az idő, az a befejezés, ami túlságosan és tudálékosan túlmagyarázott. Akkoriban valószínűleg szükség volt erre a részletes magyarázatra, ma már szerintem kevesebb is elég lenne, sőt a pszichológiai magyarázat nélkül is érthető lenne a film.

Nemrég egyébként megkaptam a haveromtól a magyar Filmvilág 1960-as és 1961-es évfolyamát. Tanulságos és mulatságos olvasgatni, hogy miket írtak a filmtörténet nagy klasszikusairól, amikor azok még friss újdonságok voltak – persze javarészt nem nálunk. Hitchcock és a PSYCHO is többször megkapta a magáét, valahol valamikor majd szerét is ejtem, hogy nosztalgikus sajtószemlét tartsak.

"Bár az említett Szökés is tetszett, tagadhatatlanul lassú és a " szerelmi " szálat kissé kuszának éreztem."

És még ott van az egész filmen végighúzódó mellékszál, amikor a lelőtt bankrablótárs terrorizálja az orvost és feleségét (akiből elő is jön az igazi ribanc). Aztán az egész szál befejezése, hogy a fickó megjelenik a helyszínen, lecsapják, lő egyet majd lelövik. Ennek ismeretében utólag elég feleslegesnek éreztem ezt a szálat.

A pap, a kurtizán és a magányos hős nekem nagyon tetszett. Nekem a felsoroltak közül szintén a Szalmakutyák és a Hozzátok el... a favorit. Bár az említett Szökés is tetszett, tagadhatatlanul lassú és a " szerelmi " szálat kissé kuszának éreztem. A Vaskereszt az ami számomra kicsit kilóg a filmjei közül.

A Psycho pedig az a sorozat, aminek minden része tetszett. Még a remake is. Szerintem jól fogsz szórakozni.

A szökés (The Getaway)

Nagyon szeretem Sam Peckinpah stílusát és a jó filmjeit (Vad banda, Pat Garret..., Dundee őrnagy, Hozzátok el nekem..., Az osterman weekend és minden idők egyik legjobb és legizgalmasabb filmje az eredeti Szalmakutyák). Igazi rendező volt, aki költője volt az akciójeleneteknek.
De ez a filmje nem jött be. Nagyon lassú és sok helyen unalomba fullad. A film utolsó 10 perce olyan, amilyennek lennie kellett volna a filmnek. Véleményem szerint A pap, a kurtizán és a magányos hős mellett ez Peckinpah leggyengébb filmj, az általam látottak között (ezek száma 12). Még a mindenki által szidott The Killer Elite is szórakoztatóbb volt.  


Psycho 2

Én ezt még csak múlt héten láttam és azt kell mondjam, hogy tetszett. Richard Franklin jó munkát végzett. Bizonyos értelemben szórakoztatóbb és egyes elemeiben jobb, mint az első rész. Az első rész egy klasszikus, minden idők egyik legismertebb filmje. Azonban úgy érzem, hogy néhány jelenetét túlhaladta az idő. Hitchcock annak idején húzott egy merészet és egy teljesen más történetet kezdett elmesélni a film első 30-40 percében, majd vált merészet. Na az eredeti film innen lesz érdekes és izgalmas. Annak idején működhetett ez a hosszan tartó altatás, azonban sokadszori megnézésre már indokolatlanul lassítja a filmet. Ha ma forgatná szerintem másképp csinálni.  
A második rész ezt elkerüli. Ez már Norman Batesről szól. Vajon meggyógyult? Vagy őrült maradt? Ki hívogatja? A sztori végig érdekes és a végéig nem ül le. Sőt a film végső jelenete irtó erős.
Ha az erős jeleneteket nézzük akkor azokkal az első film jobban operál. Ott nem sok van benne, de a pincejelenet überelhetetlen.
Szóval szerintem megérte elkészíteni ezt a folytatást, mert volt benne patron.
Ma megnézem a Tv-ben a harmadikat, kíváncsi leszek, hogy tudja-e tartani a színvonalat.

Az egész akció során könnyed vásári mulatságnak állítják be a németek kijátszását.
Gondoltam magamban, ha Hansék a reggeli őrjárat alatt tényleg nem vették észre az időzítős virslifőzőket, akkor meg is érdemlik, amit kapnak.
Egyszerre látványos és izgalmas, a sztárok miatt valahogy a bugyutaságokkal együtt is működik.
A részletek kidolgozására egy csöpp energiát sem fordítanak, de szórakoztató annyira a film, hogy elnézzem az akcentust, a lazaságot és a szokásos komoly sérülésektől mentes végkifejletet.Kisebb koromban magasról tojtam erre, de jó is volt...
Kosztümös lövöldözős limonádévá olvadt az évek múlásával ez a mozi, de hiba lett volna nem a polcra tenni ebből egy példányt.

Szerelem tengere:Mindent elhiszek Al Pacino-nak, de azt pont nem, hogy egy ilyen nő így rámozduljon.Ennyire nem jó színész még ő sem.:)Valahogy Woody Allen-féle esetlen karakternek láttam őt, és nem értettem a dolognak ezt a részét.
Szerencsére korábban is és most is csak Ellen Barkin-ban akartam gyönyörködni.
Érdekes, hogy ennek a mozinak megítélésében nem változtam akkorát.
Csorgó nyálú kölök lesz belőlem, ha ő feltűnik a színen.
Egyébként maga a történet is elég érdekes, csak a furcsán könnyed lezárásért kár.Viszont legtöbbször nem is a színészek miatt néztem furcsán a képernyőre, hanem a zenei kíséret zökkentett ki néhányszor.Illik a jelenetekhez, de túl sokat akar hozzátenni az egészhez.Orrba-szájba nyomták a szaxofont függetlenül attól, hogy megkövetelte-e, amit éppen látok vagy sem.
Na, mindegy is.Én már megint megkaptam, amiért jöttem, a többi nem számít..:)

Bárcsak vki bevállalná itthon... :-(

Jól bírod! :)

Most gyün a Kémek a sasfészekben.

1540 és annyi:Hiába szeretek egy dalt, ha azt órákon át kell folyamatosan hallgatnom, akkor először megunom, majd meg is utálom.Ez történt itt is.
Jópofán indítanak, aztán csak nem találták a megfelelő tempót, 6 órás mini-sorozatnak tűnik a film, de közben meg nem is történik túl sok minden...
A legnagyobb baj viszont az, hogy hátradőltek a színészek, nem alakításokat láttam, hanem az Apatow-bábszínház legújabb előadását.
Abban bíztak, hogy ez a sokszínű sztori és meztelenkedés majd eladja magát.
Kedves, szerethető emberekből a drámázás valami olyan visszataszítóan mű dolgot vált ki, hogy rossz volt a moziszékben ülni.(Előbb-utóbb muszáj lesz beíratni a lányokat is valamilyen színész gyorstalpalóra, mert olyasmit vártak el tőlük, ami láthatóan meghaladja a képességeiket.)
Már a "Ki nevet a végén?"-nél is látszott, hogy az érzelmesebb területeken kalandozáshoz édeskevés ez az állandó banda, amivel a legtöbb filmjüket megoldják.
A téma alapján ebből nem egy ilyen mindent belekeverős lelketlen maszlagot kellett volna kapnom, de sajnos ez lett az eredmény.

Gengszterosztag:Tíz körömmel kapaszkodni egy stílusba, és közben figyelni arra, hogy a színészeid csak hülyeségeket mondjanak, ehhez kell ám a tehetség!
Elcseszték az arányokat, ráadásul minden percért kár, amit beszédre pazaroltak el...komolyan néha szánalmasnak találtam egy alapvetően menő filmet.A legfelkavaróbb jeleneteket is tönkre tudták vágni az előtte és utána lévő minőségi szórakoztatással.Egyszer sírni támad kedved, máskor meg csak tátod a szádat, hogy ez milyen eszelős jó lehetett volna.
Az én pénzem is elégett abban a tűzben...

Walking Dead S2

Egy sorozat második évadára már máshogy ül le az ember… Már vannak bizonyos elvárásai, vannak elképzelései arra, hogy mire számíthat. Ismeri és – jó esetben – szereti a karaktereket, így az alkotóknak könnyebb dolguk van. Rendesen belecsaphatnak a lecsóba (esetünkben a ketchupbe).

Nos, a Sétálók második évada pontosan azt hozta, amit vártam. Bizonyos szempontból még jóval többet is – igaz, bizonyos szempontból vissza is lépett. Mit visszalépett: állt ez egy helyben. A korábbi road movie ugyanis megállapodott, az egész évad gyakorlatilag egy helyszínen, egy farmon játszódik. Ezt így hallva bizony unalmasnak tűnhet, de szerencsére nem az. Mert a fokozatosan fenntartott zombiktól való félelem feszültsége mellett új dolgok jelentek meg: igazi, súlyos feszültségek a karakterek közt. Végig éreztem benn Darabont kezét, kicsit olyan volt, mint a Köd: egy kis zárt populáció pszichés vizsgálata, ki hogyan boldogul stresszhelyzetben. Ki a vezető, ki nem. Ki meddig képes elmenni saját céljai érdekében – így a Walking Dead második évada már majdnem inkább drámai sorozat, mint horror. Persze azért az marad az elsődleges, de érezhetően más hangulata is lett az évadnak.

A pilot, az egy órás bevezető rész brutális. Izgalmas, látványos, nagyon jó, s egyben nagyon megdöbbentő. Már rögtön az első részben kapunk egy olyan jelenetet, ami bármelyik „komoly” horrorfilmbe is elmenne – a boncoláskor a hideg futkosott a hátamon. Aztán ugye a baleset, meg az eltűnés ezek után alapvetően meghatározta a következő epizódok eseményeit, a letelepedés a farmon, annak minden hozadékával együtt pedig remek alap a jellemkutatásra. Rick, mint főszereplő mellé teljesen felnő Shane, a titok – amit már szinte vártam, hogy kiderüljön – sem titok már többé. Valahol az egész évad, de különösen második fele kettejük rivalizálása: úgy, hogy a rossz fiú, Shane tettei sem biztos, hogy mindig elítélendőek. A kocsmában viszont Rick is kemény dolgokat tesz – olyan az egész évad, mint egy „ki csinál vadabb dolgokat vetélkedő”. Sophia keresése egy idő után baromi idegesítő (minden Shane mellett szól), viszont a történetszál lezárása minden rossz érzést elfeledtet. Zseniális. A kis love storyk is jót tettek a mozinak, érdekes, hogy a 18-as besorolásba belefér egy kettészakadó zombi test látványa, de egy kivillanó cicié már nem. Erre mondják, hogy családbarát??? :-)

A finálé meg, értem ezen az utolsó két-három részt, egyszerűen parádés. Ha eddig nem kaptunk volna elég drámát, hát most vödörszámra osztják, az alkotók meg mertek lépni olyanokat, amin képes voltam meglepődni. A rivalizálások kiteljesednek, a karakterek másik arcukat is képesek mutatni – külön tetszett Hershell eszement lövöldözése, ahhoz képest, a milyen végig volt az évadban. Az utolsó epizód meg egy kibaszott jó darálás, több száz zombival, egy érdekes csavarral, no meg a sejtelmességgel. Nagyon jó. A karakterek (és színészeik) kegyetlen jók, Rick mellett azonban nekem továbbra is Daryl a kedvencem.

Nagyon bejött nekem ez az évad is: továbbra is beilleszthető lenne Romero életművébe, ugyanakkor most már valódi mélysége is van a figuráknak. A Sétálók meg csak hullnak, azért vannak. Nagyon jól megcsinált élőhalottak, a maszkmesterekre ismét egy rossz szavunk sem lehet, mint ahogy az egész film látványvilágára sem. Mintha egy több órás zombifilm peregne szemünk előtt. Egy percig sem éreztem a TV ízt rajta…


A német BD érdekessége az, hogy az angol hang volt rajt a DD és a német a DTS HD. Nem először... Van akkora piacuk, hogy saját maguknak gyártanak kiadásokat. A kép pazar, a hang is, s ráadásul van kb két órányi extra hozzá. Tényleg kíváncsi vagyok, valaki lát-e itthon fantáziát az utóbbi idők egyik legjobb sorozatának megjelentetésében..

Paranormal Activity IV (2012)

Ha a 15 ezer dollárból készült filmed közel 200 milliót kaszál a mozipénztáraknál, akkor erősen elkezdesz agyalni a folytatáson. Legyen trilógia, fut át az agyadon, az mostanában úgyis menő! Nagy megdöbbenésedre a három mozi összbevétele 580 millió dollárnál mozog (DVD/BD kiadások nélkül), miközben 10 millából megálltak a gyártási költségek. Akárhogy is nézem ez bombabiznisz és nyilván nem ölöd meg az aranytojást tojó tyúkot, pedig néha a csúcson kéne abbahagyni. Az ál-dokumentarista horrorfilmek térnyerése az utóbbi években gyakorlatilag a Paranormal Activity-szériának volt köszönhető, hiszen ilyen megtérülési rátákat még húzó blockbusterekkel sem lehet produkálni. Most már halloween közelében nem az új Fűrész-részt várja az amerikai nép, hanem az aktuális PA epizódot. Erős a gyanúm, hogy ebben az évben kicsit visszább esik majd a lelkesedés, hacsak nem sikerül valami újat kitalálniuk a készítőknek, mivel ezt a részt gyakorlatilag össze tudtam volna vágni az előző háromból. A trilógia nálam igen előkelő helyen szerepel a kedvenc horrorfilmjeim listáján, mivel egyrész imádom ezt a szubzsánert, másrészt nagyon okosan felépített és összefűzőtt sztoriról van szó. Sajnos egyértelműen a negyedik rész lett a leggyengébb, annak ellenére, hogy teljesen ugyanolyan elemekből építkezik, mind elődei. Nyilván egy széria negyedik részénél óhatatlanul fennáll az önismétlés veszélye, de a legnagyobb hézag, ami korábban nem volt jellemző, hogy a történet nem halad semmit, olyan mintha a második részt forgatták volna újra egy kicsit másabb környezetben. A fejlemények tükrében az unrated verzió indokolatlanul hosszú, így néhány jól eltalált ijesztgetést leszámítva semmit újat sem nyújtott számomra. Nem igazán látom ebből mi jó sülhet ki a továbbiakban, talán jobb lett volna, ha a trilógia után egy teljesen különálló sztoriba kezdenek, amit később összefűzhettek volna ezzel a szállal. Ebben a formában ez elég nagy csalódás volt.

Kár érte. 10/4

Nálam rajta volt a tavalyi top 10-es horrorlistámon, nekem nagyon tetszett.

A legtöbb indie movie biztonsági megoldásokkal operál, néhány alkotás azonban pont az alacsony költségvetés miatt az ötletre és történetre gyúr rá, így aztán ilyenkor optimális esetben a néző egy apró kis csiszolatlan gyémánttal lesz gazdagabb, amit felfűzhet egy képzeletbeli nyakláncra, melyen hasonló ékkövek sorakoznak.
Jelen filmben pont az említett sztori erőssége, illetve az apró kis mozzanatok összessége az, ami megragadta figyelmemet és a képernyő elé betonozott be fotelestől-távirányítóstól.
Az elsőre lerágott csont történet meglepetésre rejtélyek sokaságával lep meg, és mint egy szirmait bontó virág, fokozatosan nyílik ki, majd áll össze a kísértetjárta ház sötét titkainak mozaikja.
Pozitívumként számolható el az is, hogy néhány jelenet alatt a szívem a torkomban dobogott és libabőr-áramlatok árasztottak el, majd a film közepén hiába is hívott a természet, bizony inkább legyőztem az ingert, csak hogy ne kelljen végigtrappolni a sötét lakáson a vécéig.
Néhány szó a sztoriról: Annie, nővére hívására és anyjuk temetésére hazatér rosszemlékű gyermekkori otthonába, ám épphogy lekászálódik Honda CB350-eséről, rá kell döbbennie, hogy nővére eltűnt, a házban pedig valami igazán gonosz éledezik.
A színészek játéka, ha nem is Oscar esélyes, de mindenképp tisztességes, ráadásul a főszereplő csaj kísértetiesen hasonlít a fiatal Gillian Andersonra. A készítők láthatólag tele voltak ötletekkel és nem szégyellték telepakolni a filmet velük. Van persze egy-két dolog, ami ismerősen kacsintgat a tapasztalt horrorfanokra, de szemet lehet hunyni fölöttük, hiszen a mérleg így is pozitív irányba billen.
A mozi utolsó, (legalábbis szerintem) tipikusan olasz horrorokra jellemző harmada különleges ízt ad a filmnek és végre valahára a befejezés sem verejtékszagú.
Még egy dolog: nagyon tetszik, hogy a címbeli szó, ami szerződést, megállapodást jelent, a filmre vetítve egyáltalán nem egyértelmű, több szinten is működik, szóval lehet gyártani az összeesküvés-elméleteket.

Enter the Void

Mondhatnám, hogy spoileres, de mivel mindent leír a filmről a tartalomjegyzék és semmi csavar sincs a filmben, ezért bárki elolvashatja:

Miközben néztem eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik az Odeon kiadó. Ez a film ordítana utánuk, mert illett volna a profiljukba.

Különös film az Enter the Void. Gaspar Noé nem adta fel sem a stílusát, se a kísérletező kedvét.
Egy drogdíler srác a főszereplő. A film elején láthatjuk őt, belső nézetből (kockáknak FPS módra, másoknak: E/1), amíg meg nem hal. Ezután láthatjuk az életét, hogy mi történt vele csecsemőkorától a haláláig. Majd mint kósza lélek száll Tokyo egyik helyéről a másikra és néma szemként és fülként figyeli, mi lesz az ismerőseivel a halála után. A kameramozgás sokakat zavart, ahogy olvastam, ami tényleg elég kísérletezgető, de meglehet szokni. Végül is itt meg van célja. Más rendező biztos máshogy fényképezte volna ezt a film, Noé így csinálta.
Érdekes lenne külön vizsgálni Noé "földi pokol" ábrázolását. A Visszafordíthatatlan és ez a film is egyfajta földi pokolról szól és a rossz döntésekről. A Visszafordíthatatlan paradicsomi boldogságát zúzza szét a földi pokol egy rossz döntés következtében. Mert ki gondolná, hogy azzal, ha egy csúnya, meggondolatlan veszekedés után a barátnő egyedül indul haza, és a férfi nem kíséri el, ilyen dolgok történhetnek vele, mint ebben a filmben. És sajnos megtörténnek ilyen dolgok a valóságban is. A nő ártatlanul szenvedett. De szenved a férfi is, aki ezt sose fogja magának megbocsátani, dühe bosszúvágyba csap át, aminek szintén nem lesz jó vége. A filmben lévő körkörösséget, és a kezdő jelenetet előszeretettel hasonlítják Dante köreihez, ami érthető, de hogy Noénál ez mennyire volt szándékos, azt nem tudom.
Itt is egy visszataszító világot látunk, melyet a benne élők már észre sem vesznek. A két főszereplőt korai tragédia éri, mondhatnánk ekkor szippantja be őket először a boldogtalanság, aminek egyenes következménye lesz a későbbi életútjuk. A fiú - a főszereplő - drogdíler lett, ez az ő döntése, ami végül is a halálához vezet. A pokol itt is a Földön van. Ahogy a Visszafordíthatatlan, úgy ez a film sem azt állítja, hogy a világunk pokol, hanem csak bemutatják egy történet keretében a világunkban meglévő ilyen dolgokat és helyeket. A film képi világa olyan, mint egy drogos trip. Érdekes film.  

A filmnek két hibája van. A kisebb hiba az, hogy szerintem kicsit hosszú. Tervezhette volna rövidebbre (20 percet minimum lehetett volna spórolni). A másik, a nagyobb hiba az, hogy a filmben igen sokszor van olyan jelenet, amikor szemet fájdítóan irritáló villódzó fények jelennek meg. Rettentően zavarók, szerintem az érzékenyebbekből epilepsziás rohamot is kiválthat.

Szóval szerintem jó a film. Ha az említett hibák nem lennének (főleg a villódzás) és rövidebb lenne, akkor bátran mondanám, hogy még a Visszafordíthatatlannál is jobb.

Stake Land



Jobb alacsony költségvetésű road-horror a mostanában gőzerővel pörgő zombis műfajból. Pontosabban ezúttal vámpírzombik tizedelik a lakosságot, miközben a kihalt tájon egy tinédzser srác és egy hírhedt hullavadász tart északra a nyugodtabb élet reményével kecsegtető Kanada felé, időnként egy-egy társsal a kocsijukban és rendszerint egy fanatikus szektával a nyomukban. Kicsit The Walking Dead, kicsit Az út, kicsit Karate kölyök; nagyobb fordulat nélkül, de általában remek hangulattal és felvételekkel megáldva.

84%

Molly és Ted friss házasokként költöznek be Molly szüleinek korábbi házába, de a lány rövidesen nyomasztónak kezdi érezni azt. Tim munkája miatt Molly gyakran van egyedül, amikor is gyanús zajokat hall, furcsa dolgokat vél látni, és ez a lassan beérő rettegés rövidesen Molly egészségi és lelkiállapotára is kihat, többek között azért, mert olyan dolgokra emlékeztetik és olyan dolgokra viszik rá, amiket évek óta próbál maga mögött hagyni...

Eduardo Sánchez Ideglelése tetszett a maga found-footage horrorokat feltámasztó módján, a Bosszú az űrből nem, a Lovely Molly megint igen. Többek között azért, mert Molly karakterét nagyon jól felépíti; nem is az a meglepő, hogy mi történik a lánnyal, hanem hogy szinte a legvégéig nem lehettem biztos benne nézőként, hogy miért. A "nyomasztó hangulatot" pedig nem csak Molly érezte, hanem én is, lévén az események nem a logika szerint követik egymást (pl.: az elején semmi kapcsolódási pont nincs a kézikamerás felvételekkel, vagyis Sánchez védjegyeivel), de még ennek is megvan az oka.
Különösen az tetszett, hogy a filmnek nincs vége a stáblistánál, sőt, igazából akkor kezdődik; akkor jött ugyanis Sánchez másik kedvence, a fél-dokumentarista stílus. A filmhez tartozik négy kisfilm, amik megmagyarázzák és kiegészítik a filmben látottakat, riportokkal, háttérkutatásokkal, sőt, megteremtik a kapcsolatot a valósággal. Itt az egyik, kedvcsinálónak:

http://www.youtube.com/watch?v=rb9geBvlGK4

84%

Dredd:Az emlékmáshoz tudnám hasonlítani, csak szerencsére ez egy pillanatra sem akart több vagy értelmesebb lenni.Bementek és gyilkoltak, de az egész annyira csodálatosan nézett ki, hogy eszembe nem jutna az egyszerűsége miatt belekötni.

Napos oldal:Leírva nem tűnt akkora kunsztnak, hogy Bradley Cooper finoman épít fel egy karaktert, de ma megértettem, főleg a korábbi alakításaihoz képest, hogy ez igenis nagy dolog.Rajta érezni lehetett, hogy volt már hasonló helyzetben.
A többiek, leszámítva Jennifer Lawrence-t, inkább rutinból oldották meg a feladatot.Őt bizonytalannak éreztem, de annyira szerethető az első perctől kezdve, hogy én is csak csodáltam magát a jelenséget, mint ahogy Pat is tette.
A találkozásuk után már nem is érzékeltem az apró hullámvölgyeket, ismertem a következő lépést és örültem mindennek, amit kaptam.
Komolyan elgondolkodtam azon, hogy ott kéne maradni a következő előadáson is, annyira magaménak éreztem ezt a filmet.
Csak imádni lehet.

A specialista:Leemeltem a polcról, de igazából nem tudtam mire számíthatok Sharon Stone villantós jelenetein kívül.
Röviden összefoglalva:böszme nagy robbantásokat, erőltetett romantikát, idegbajos ellenségek ordibálását kaptam a pénzemért.
Jön egy gyönyörű felvétel, szól hozzá valami teljesen idegen muzsika és valaki megnyomja a piros gombot.Ennyi történik, ezt a három lépés ismétlik a péktelenségig.
A végéhez érve, egyrészt nehéz visszafogni a nevetést, de ami ennél is zavaróbb, hogy az izgalmas akciójelenetekkel kapcsolatban is hiányérzetem van.
Külön-külön az összes szereplő megállta a helyét, a zene és a látvány is kifogástalan lenne, ha nem egy ilyen komolytalan filmhez készültek volna.
Valahogy semmi sem illik össze.
Én marha, nem olvastam el előtte, hogy ezt paródiaként kell nézni és most rendesen zavarban vagyok...

V/H/S

Kisebb spoilerek előfordulhatnak!

Bírom az antológiákat, ha pedig egyenesen horror antológiákról van szó, még a gyomrom is megkordul. Annak idején nagyon tetszett Carpentertől és Tobe Hoopertől a Hullazsákok, vagy Romerotól a Creepshow, hogy csak kettőt említsek. Előbbiből szerintem a benzinkúton játszódó rész, utóbbiból egyértelműen a Leslie Nielsen féle kisfilm a csúcs. Persze ahol kilencven percbe sűrítenek bele 5-6 kisfilmet, még ha nem is törvényszerűen, de ott előbb utóbb becsúszik egy-egy kevésbé jól sikerült alkotás is. Így van ez a VHS című független áldoku-horrorfilmmel is.

Először is kapunk egy teljesen érdektelen alaptörténetet a keretes megoldás jegyében. Ez annyira gagyi, hogy említésre sem méltó, no de valahogy meg kell magyarázni, hogy mire fel is nézzük a következő kisfilmeket.

1. Amateur Night
Számomra ez a VHS legjobb része, ha másért nem is(többé-kevésbé így van), ezért már mindenképp érdemes volt benyomni a Play-t. A sztori pofonegyszerű: nagyképű srácok csajozni indulnak az éjszakába, ám ezúttal a macit rossz málnásba küldik. Mindenképpen említésre méltó Hannah Fierman alakítása, a hideg kirázott a tekintetétől, egyszerűen uralja a képernyőt :) Kis túlzással azt is állíthatom, hogy igazi modern horrorikon születésének lehetünk tanúi...ezt persze az idő majd eldönti, de hogy nálam tuti benne van a top 10 gonosz listában, az hótziher. " I like you..." Brrrrrr

2. Second Honeymoon
Az erős kezdést gyenge leütés követi. Srác és csaj utazgatnak a nagy Ámerikában, megszállnak motelben, valaki pedig videóra veszi őket alvás közben. Huh, félelmetes mi? Az egész amolyan "buzis-sorozatgyilkosos-güdvilhántingos-lovaglós-golfos-nyálas-nyúlós-baszós-szopós" film és az óriási csavarnak kurvára nincs értelme.

3. Tuesday the 17th
A gyenge leütést egy nagy taknyolás követi. Újabb 25 perc, aminek nincs értelme. Két srác és két csaj elautóznak valami nevenincs erdőbe, ahol gyilkosságok történtek ezelőtt x éve, és most újabb gyilkosságok történnek. A legnagyobb gond az, hogy bár a gyilkos személye érdekesnek ígérkezik, de egyetlen kérdésre sem kapunk választ. Miért nem?

4. The Sick Thing That Happened to Emily When She Was Younger
Itt már elkezdődik a taknyolásból a feltápászkodás. Amolyan Paranormal Activity utánérzés a film. Csaj és srác neten tartják a kapcsolatot (van ám webcam meg minden), a csaj parázik, mert a lakásban entitások leledzenek. Van nagy csavar, ami még érdekes is lenne, de újra csak válaszok nélkül  maradunk.

5. 10/31/98
A feltápászkodás megtörtént, ideje lenne egy gólt rúgni. Halloween van. Négy srác buliba indul, de valószínűleg elnézik a házszámot, mert ebben a hodályban valami istentelen helovín-bulit tartanak a padláson. A buli elszaródik. Az Amateur night mellett a másik kedvenc részem. Van hangulat, kellemes effektek. Itt is hiányolom némileg a válaszokat, de végül is nem vészes.

Összegezve, egy kellemes majd  két órás szórakozás. Ami nagyon húzóágazat, az az Amateur Night című filmecske és ahogy már említettem, ha másért nem, ezért már érdemes megtekinteni a VHS-t. Francba, bekapta a szalagot...!

Én is remélem, hogy sokan kedvet kapnak a sorozathoz, az utolsó mondatoddal kapcsolatban pedig..öö..ö...vissza kell vinnem néhány videokazettát :D

Hú, ezt nagyon jól megírtad! :) Remélem, hogy a remek összefoglalód után sok ember kap kedvet a sorozathoz! Pat-rick, bo Bit, Banana fanna fo Pat-rick, Fee fi mo Pat-rick! :))

"Bár úgy rémlik, ismerem a filmet, most hirtelen nem tudom, melyik fürdőszobai jelenetre gondolsz."

Amikor a magánnyomozó bepofátlankodik a nő lepukkant lakásába és elindul körbenézni. És ott, mikor benyit a fürdőszobába meglátja azt a valamit a falon, ahogy mozog...
Na ott tátva maradt a szám, hogy ez most mi? :D De egyúttal rendkívül érdekesnek találtam a dolgot, hogy itt mostantól valami újat, valami különlegeset fogok látni, ami jóval több és egyedibb lesz, mint egy szimpla párkapcsolati dráma.