Mondjuk nincs jelentősége, de nem tudom, hogy miért nem írtam be ide filmenként pár sort a mozizás után.
A kód:Meglepett az, hogy mennyire tévéfilmes minőségű lett a végeredmény.Továbbá rossz volt ráébredni arra, hogy ezeknek a vérprofi színészeknek is beletörhet a fúrója valamibe.
Egyrészt Radha Mitchell-ről el kellett volna hinnem, hogy ő egy szenvedélyes és szexi nő, aki csak játszik a férfiakkal.Tekeregtek az európai diszkóslágerekre, én meg arra gondoltam, hogy most kéne a grafitceruzát radírvéggel együtt a fülembe és szemembe döfni.
Ilyet se írtam volna le ezelőtt, de Morgan Freeman csak részben tudta kamatoztatni a képességeit.Amíg stílusosan, csupán a határozott fellépésével kellett boldogulnia, addig semmi gond nem volt.Amint az akcióra került a sor, rögtön a nyugdíjas otthon garázsába pillanthattunk be, amint a főszereplőink gyakorolják a filmbeli szakmájukat.Zéró feszültség.
Hogy mindezek ellenére miért tudtam vigyorogni a végén, az számomra is rejtély..
Tény, hogy érdekes volt pl. Tom Hardy-t ilyen jelentéktelen szerepben látni, és az is igaz, hogy alapvetően ez mindenki számára(főleg a színészek energiabefektetésére gondolok) egy kis könnyed nyári film, de ettől még nem kell elnézni a középszerűségét.Csalódtam.
Családi vakáció:Többször megnéztem a dvd borítón, és dörzsöltem a szemem, hogy ez tényleg 83-as film.Annyira alpári volt néha, hogy alig hittem a fülemnek.
Az európai vakáció miatt nagyjából el tudtam helyezni, hogy a poénok milyenek lesznek, de arra nem lehet felkészülni, amit az egyik rokonukkal tettek.
Visítva röhögtem, még a csetlő-botló főszereplőn is, pedig ha külön nézném az egyes jeleneteket, akkor biztosan nem működnének megfelelően.
Úgy ért el hatást a film, hogy alapvetően nincs benne semmi érdekes.Biztos rengetegen végigjárják ezt az útvonalat, de nekem nem jelentett sokat egyik helyszín sem.Vártam ugyan, hogy mi esik le legközelebb, milyen csapás éri a családot, de inkább azt éreztem, hogy maga alá temet ez a hülyeség kavalkád.
Korát meghazudtolóan intenzív élmény, a másnaposok kutyafüle ehhez képest.:)
(A végén sikerült felkavarni egy picit a gyomromat, de ez nem von le sokat az összértékből.)
Csúcsformában 2.:Ez lett a kedvenc részem.Szerintem egyedülálló, hogy a szokásos "mindenben lőjünk túl az első részen" hozzáállásból valami ilyen jó dolog süljön ki.
Végre emelték a tétet gyönyörű nők terén, végre rájöttek, hogy a vicces mellékszereplőket használni is tudni kell.Az sem mellékes, hogy a Beverly Hills-i zsarut is megidézték benne.
Működtek a szokásos táncikálások, egymás ugratásai.Chris Tucker itt még tényleg mókás kiegészítő és nem vállal oroszlánrészt Jackie Chan feladataiból.Nyomja a süket dumát, van benne energia és nem csak a bakiparádéban jön elő belőle pár poén.
Sajnos a harmadik részben fáradtnak tűnnek mindketten.Nem tudom, hogy a helyszín-e az oka, de nincs olyan ritmusa a filmnek, mint korábban.
Úgy látszik csak akkor tudják hozni a színvonalat, ha a legalább az egyikük hazai pályán mozog.Itt rohangálnak a leghíresebb épületeknél, mint egy listát, pipálják ki a megszokott elemeket, de se íze, se bűze az egésznek.
Hiába a gyönyörű város és néhány szemrevaló nő, ezt csak becsületből néztem végig.
Egy férfi naplója:Ott kezdődik az egész, hogy nem tudok sajnálni egy ilyen fickót.Annyira tipikus az esete, hogy csak legyinteni tudok rá.
Bíztam Mike Binder-ben, de csak egyetlen ötletesebb jelenetre futotta az erejéből.
Dolgozol valaki(k)ért, de közben elveszíted ő(ke)t, nem látod felnőni a gyereked, csak a pénzen megvehető apróságok tartják fent a kapcsolat látszatát.Máshol kezditek kielégíteni az igényeiteket.bla bla bla
Ez most a filmtől elrugaszkodott általános példa volt, de arra számítottam, hogy ezt meg merik egy picit csavarni.
A rendező tudja, hogy miről beszél, átélte ezeket a helyzeteket, feltette magának a kérdéseket, de nem tud rájuk válaszolni.
Idővel megoldódtak a gondok, mert így kényelmesebb, de nem akarom elfogadni, hogy ennyire nincs önállóság a karakterekben.
Csak a felszínen tűnik úgy, hogy fejlődnek, de ebből semmit sem érezni menet közben.
Még véletlenül sem gagyi film, vagy nézhetetlen, csak nem hagy nyomot az emberben.Kár érte.
A többiről most nincs kedvem írni.Talán csak a Robert Altman filmhez annyit, hogy nem szeretem, ha egy alapvetően gúnyolódásra, odamondogatásra berendezett film teljesen olyanná válik, mint amit cikizni akar.Ez volt a bajom korábban az Ínyencfalattal is.Jó-jó értem én, hogy ez most baromi vicces, de mégis csak egy kibővített szappanopera epizód pereg a szemem előtt.
