Ki mit néz most?

A kárhozottak királynője(Véresen komolytalan):Ugyan még mindig nem láttam a Twilight-ot, de valahogy így képzelem a romantikus szálat és a fiatalok megközelítését is, ahogy ebben a fimben bemutatták.Próbálnak felvázolni valamiféle eredettörténetet, komolyabb jelenetek is akadnak, de a kínosra sikerült tüsszentős nézések és a Speedy Gonzales-es suhanások tönkreteszik a akciójeleneteket.
Mégis van benne valami szórakoztató.(Nem csak a három testőrben felbukkanó félnótás felismerése okozott vidám pillanatokat...)
Mondjuk amikor elolvastam a szereplők listáját, már minőségileg is rögtön belőttem, hogy mi vár majd rám.
Az is valami, hogy nem zsákbamacskát vesz az ember.
Csomó apróság miatt megéri végigülni.
Videóklippbe illő csodás képekkel van tele az egész, + a zenét is nagyon eltalálták.Tökéletesen elhelyezték és emberközelivé tették a főszereplőt is, csak egy hozzáillő szakmát kellett találniuk.Ahogy összemosták a különc figurák jellemvonásait a vámpír léttel, az szerintem zseniális húzás volt.
Azt, hogy a hagyományokkal való szakítást ilyen formában tették meg, és a konfliktusokat így kezelték, a vártnál kevésbé idegesített fel.Paródiaként nézve teljesen fogyasztható volt.

Grave Encounters



Íme a Grave Encounters, az okkultista reality műsorok egyik első képviselője, amiben a technikailag kiválóan felszerelt okkultista-spiritiszta csapat próbál a túlvilági entitások létezéséről bizonyítékokat gyűjteni. A műsor házigazdája Lance Preston, aki a hatodik adásra, melyet egy kísértetház hírében álló, szörnyűséges titkokat őrző őrültekházában forgatnak, különleges vendéget, egy híres médiumot is hívott, hogy a szellemek nyomait még teljeskörűbben tudják megfigyelni és dokumentálni. Ezúttal lesz is mit...

A film amatőr jellegű, de egyébként hangulatos keveréke a Ház a Kísértet-hegyennek és az Ideglelésnek. Maga a koncepció egy kicsit paradox, hiszen szerkesztett felvételeket látunk a "műsorba" felvett anyagokról, de így meg nem sok értelme van azoknak a jeleneteknek, amik a műsor "kulisszatitkaiba" engednek betekintést (kinek az érdeke lenne ezeket bemutatva lebuktatni a stábot?). A klausztofóbia és a paranoia viszont működik a harmatos-félrenézős trükkök ellenére is (ezek közül igazán csak a kádast tartottam baromi gagyinak, hogy pont a falat "nézzük", amíg a lényeg történik, meg a végén a "szellemfüst" is gázos), a szereplők rettegése, lihegése és sikoltozása hatásos, és csak általában kiszámíthatók a fotosop szellemek és a riogatások, azért egyszer-egyszer még engem is sikerült meglepni. A kórtermek százainak bemutatásából mondjuk lehetett volna vágni, ezzel egészségesen rövidítve a filmet, de így is jól szórakoztam.

Kis adalék, hogy alig egy hónap múlva mutatják be az USÁ-ban a második részt, ami elég érdekes alapötlettel indít: pár egyetemistát annyira lenyűgöznek az első filmben látottak, hogy maguk is elmennek a helyszínre filmezni, abban a (tév)hitben, hogy az első csapat hibáiból okulva(!) nagyobb esélyük lesz az éjszaka átvészelésére.

79%

Heartless



Jamie huszonéves londoni srác, akinek az életét az arcát és a testét részben beborító anyajegy folyamatosan megkeseríti. Az évek óta elszenvedett gúnyolódások és a világban tapasztalt egyéb durvaságok miatt teljesen zárkózottá és paranoiássá vált, a családján (az anyja, a bátyja és az unokaöccse) kívül nem nagyon tart senkivel kapcsolatot. Nem sokkal azután, hogy egy tragédia Jamie maradék kis közösségét, az eddigi kevés biztonságérzetét is szétrombolja, egy ismeretlen férfi keresi fel telefonon, és egy különleges üzleti ajánlatot tesz Jamie-nek.

Akinek nem esett le, hogy ez egy modernizált Faust-történet, annak a stáb jó pár utalást el is helyezett a filmben. Amúgy az átlagosnál mindenképpen jobb darab, a történetben is vannak egészen jó fordulatok, a drámai és a thriller-vonulat is jó, csak a finálé előtt már túl erőltetettnek éreztem a spirituális-szimbolikus hangulatot (a csillogós sárga száriba öltöztetett lányt például ki hiszi el?). Igazából két dolog miatt tetszett: az egyik, hogy hány jelentésréteggel bír a cím (én úgy ötöt-hatot találtam), a másik meg a zene, ugyanis a Jim Sturgess által előadott dalok szerves részei a hangulat mellett a történetnek is (gyakorlatilag Jamie gondolatairól, vágyairól, kétségeiről szólnak), néha már musicalnek hatott ez az egész.

77%

:-) Értem. Valami hasonlóra gondoltam én is...

Borsófőzelék helyett bablevest javaslok, abban nem lesz kemény a borsó.

Van egy rettentő bonyolult képletem, amiben változó súlyozással szerepel a műfaj, történet, a hangulat, a színészek és a stáb egyéb tagjainak relatív teljesítménye, hogy hány jelenetre fogok emlékezni a filmből, a képkocka/szépcsöcs arányszám, a napi középhőmérséklet és páratartalom, hogy hányan mosolyogtak rám aznap, hogy mikor nézem a filmet és egyéb tényezők. Mindezek alapja a normál egytőltízig skála, azon belül finomhangolok.

Igazából két dolog húzta le nagyon a Júlia szemét: az, hogy az elején magasról induló pazar hangulat totál elapadt a végére (az utolsó fél órát minden csavar ellenére szinte végiguntam), továbbá hogy az ebédre evett borsófőzelékemben a borsó kemény volt, és ez negatívan hatott a kedélyállapotomra.

Ezt is felírtam.

Ezek a 74% és hasonló számok hogy jönnek ki? :-))

Elég széles repertoár.. Hajrá!

Elkezdem a filmmaratont.Remélem, hogy ezekre lesz időm.
Plusz még a Bosszúállókat is le kell pörgetnem, mert a mai nap vagy 20x meghallgattam a fő témát.:)

Youtube-on egy koncert felvételt :-)

Los Ojos de Julia / Julia`s Eyes



Sara és Julia ikertestvérek, akik mindketten olyan genetikai betegségben szenvednek, mely a látás elvesztésével jár. A teljes vakság Saranál alakul ki először, így sokan, köztük a rendőrség is, az ezzel járó traumával, kilátástalansággal magyarázzák, amikor Sara öngyilkosságot követ el. Julia azonban több gyanús körülményre is felfigyel testvére halála kapcsán, beszélgetve annak szomszédaival, ismerőseivel pedig arra a következtetésre jut, hogy valaki követte és rettegésben tartotta Sarat... Julia pedig ahogy a látása romlik, úgy erősödik benne a meggyőződés, hogy az a valaki őt is követi, megbújva az árnyékban.

Amikor kiderült számomra, hogy ennek a filmnek az írója és rendezője csinálta a Fantomlakót, nem sikerült igazán meglepődnöm. Bár azt évekkel ezelőtt láttam, de nagyjából ugyanazt az érzést keltette és hagyta maga után ez is. Az ötletek általában baromi jók, amik feszültséget és hangulatot tudnak kelteni... de fenntartani nem. Miközben sokszor hátborzongatóan hatásos a vakság megidézése, érzékeltetése (különösen a női öltözős jelenet fantasztikus), vagy amilyen jó a vakus rész a végén, és amennyire jól játszik főszereplő, annyira agyon tudja ezeket csapni a strukturálatlannak ható ötletbörze (a szatír aztán már tényleg minek kellett?!), pár lapos klisé, pár túlságosan szájbarágós utalás, a túl hosszú játékidő és a többszöri stílusváltás. Amikor már úgy éreztem, hogy kifogyott az energia a történetből, megnéztem mennyi van még hátra, és igencsak csalódott voltam, hogy még fél órán keresztül fogják nyújtani a filmet... ez pedig sosem jó jel. Jó ez, csak néha erőltetett... olyan, mint amikor az ember a fényviszonyok változása miatt erőlteti a szemét, hogy az minél előbb alkalmazkodjon a sötéthez.  

74%

(Ez nagyon kellett, hogy a kölcsön lóval a csatornában csajozó skót gyászhuszárt egy időre el tudjam felejteni.Nem vagyok elég edzett az operához.)

Brilliáns meló:Idén ár-érték arányban ez a legjobb vételem.
Elsőre zavarosnak tűnik és sok minden keveredik benne,a legtöbbször az sem világos, hogy éppen miről beszélnek, de az agyam eldobtam tőle.:)
10 percenként jön egy olyan jelenet, ami után nem dohányzóként is szívesen rágyújtanék.
A rendező(egy Guy Ritchie imádó hippi) nagyon erős szereken élhet, hogy ezt az eszelős sztorit így tálalta.Rövid idő alatt azt is leszűrtem, hogy a filmes suliban a hagyományos technikáknál be se ment az órákra.
Jó értelemben vett őrült katyvasz, amiben a szexuális tárgyként kezelt nőkön keresztül, az akcentusos főszereplőn át, mindenkinek írtak valami emlékezetes szöveget.
Más-más okból ugyan, de Snoop Dogg és Autumn Reeser is egy mondattal levettek a lábamról.
Ha ez még nem lenne elég, olyan színeket használnak, hogy az emberek kínzására is alkalmassá tette a képeket.:)
A lehető legfurcsább szögekből vették fel a jeleneteket, és az az übergagyi-asylumos trükk megkoronázta az egészet.Komolyan azt hiszem, hogy ezt trillió dollárral a kasszában is így oldották volna meg.
Felesleges felsorolni a filmeket, amiből lopták az ötletet ehhez, ha ilyen a végeredmény.Szünet nélkül vigyorogtam tőle.

A fekete ruhás nő:Sajnos felkészülten vágtam neki ennek az útnak, tudtam, hogy nem érhet meglepetés.Megijesztenie meg végképp nem sikerült senkinek.
Egy apróságot tudnék feljegyezni, ami egy kicsit nyugtalanított, mégpedig azt, hogy a főszereplőnek kifejezetten jól állt a szótlanság.Ez még hátborzongatóbbá tette a meggyötört emberekkel való találkozásait.
Amíg az elején a profizmus álcája mögé tud bújni, addig semmi gond nincsen a jelenetekkel.Külső szemlélőként végigjárja a hangulatos falut, a házat.Ekkor még volt ereje az üres tekintetének is.
Amikor egyre jobban kezelésbe vette őt a Johnny Depp sminkese, és a zenékkel is próbálták még jobban rám erőltetni a félelemérzetet, akkor elkezdtem veszettül ellenállni.Őt beszippantotta a hely, engem meg inkább eltávolítottak a külsőségek.
Néztem ezt a kiéget "nyomozót" és a nyílegyenesen haladó történetet, és azt gondoltam, hogy nem mertek nagyobb feladatot kiosztani senkinek a mozi feldobása érdekében.
Annak azért örülök, hogy Daniel Radcliffe-nek néhányszor sikerült kikandikálnia abból a dobozból, amibe én korábban bezártam őt.Már emiatt megérte látnom ezt a nem túl felkavaró ködös valamit.
Közepes színvonalú, biztonsági játékot hozó mérkőzés volt ez.4,5-5ponty.

Cheat Mode: The Unbelievably Mind Melting Making of Detention

Hogy mennyire elborult az előbb említett Detention, az már abból is látszik, hogy a werkfilmje külön pontszámot érdemel nálam. Nos, kérem, ez az általam eddig egyedüliként látott "MAXIMÁLIS MOZIÉLMÉNY"... csakhogy nem BD-n, hanem DVD-n! Audiokommentár rengeteg érdekességgel, interjú a szereplőkkel, forgatási képsorok, szereplőválogatási felvételek külön-külön?! Lejárt lemez! Kép-a-képben funkcióban, párhuzamosan a filmmel, miközben a bevágott képsorokon a nyilatkozók nem csak a a filmet, hanem egymást is kommentálják!

Hölgyeim, srácok, ez qrvajó! Mintha egy bűvész menet közben leplezné le a trükkjeit!

92%

Detention




"-Ha meg is kell halnom, legalább elmondhatom, hogy kétszer annyit éltem, mint Riley!
-Csak mert egy szuka vagy, még nem számolhatsz kutyaévekben!"

Nos, ez már az a Detention volt, amit eredetileg is meg akartam nézni, és bár fogalmam sincs igazából, hogy mit láttam, szórakoztatott és lekötött annyira, hogy ezt egyediségnek tartsam. Én tulajdonképpen az előzetes és a tartalmi ajánlók alapján egy kicsit bolondos picsahorrorra készültem, amiben a pokolból visszatért Vérpipőke (jobbat nem tudtam hirtelen kitalálni a Cinderhellára:)) riogatja tűzoltófejszével a délutáni elzárásra ítélt renitens diákokat, élénk színekkel és fényekkel, jócskán túljátszva... bár így utólag belegondolva, lehet, hogy az előzetesben az UFO-ra felszaladó medve, és az iskolát elemésztő lángtenger azért némi gyanakvásra adhatott volna okot:).

Akinek esetleg az előző mondat túl kaotikus volt, az már ízelítőt is kaphatott a filmből. Ez az a film, ahol a történetben vezérfonalat váró néző sírva fog könyörögni a Donnie Darko "linearitásáért", miközben a tengernyi popkulturális utalástól és a megidézett tinifilmes motívumoktól amúgy is zsongani fog a feje, és mindezt a rendező megfejelte a Scott Pilgrim futuretro-kocka, nézőnekkikacsintós-kommentálós, aprólékos stílusával, legalábbis én ott láttam ehhez egyáltalán foghatót. És mindezt teszi úgy, hogy közben jócskán beleférnek a poénok és a meglepetések, és legfeljebb az volt a baj, hogy olyan sűrűn, hogy kb. az ötödik percnél elvesztettem a fonalat... Egy olyan rendezőtől, aki videoklipeken kívül csak egy filmet csinált, mit is lehetne várni... és félve mondom el, hogy a Vas volt az, de megnyugtatásul szólok, hogy ami ott irritáló marhaság volt, ide még illik is.

Minél többet jár a fejemben, annál inkább tetszik, úgyhogy...

80%, és emelkedik:)...

A bosszú jogán:Mi lenne akkor a világgal, ha az összes mélyponton lévő ember hallgatna a vállán üllő kisördögre? (Negyed ennyien sem lennénk.)
Ráadásul nem azt a farsangi öltözetbe bújt fajtát kell elhessegetnünk, hanem egy jól öltözött, stílusosan és választékosan beszélőt.
Engem is sikerült meggyőznie, pedig én nem vagyok érintett az ügyben.:)
Több hihetetlen dolog történt itt közel 100 perc alatt, és a színészek sem álltak mindig a helyzet magaslatán, de ez akkor is egy szórakoztató film.
Jól vonják be a főszereplőt, éppen annyit játszadoznak egymással, hogy az ne váljon unalmassá.Nyilván sablonos az egész és az utolsó poén is kiszámítható, de addig megfelelő a tempó és a lépések is elfogadhatóak.A magyarázatra szoruló jelenetek mind csak a gördülékenységet segítették elő.Aggódni ugyan nem kell a házaspárért, de ettől persze még tartogat izgalmakat a történet, csak úgy kell hozzáállni mindehhez, hogy átengedd a rostán a szokásos hülyeségeket.
Lehet, hogy csak a sok ismerős arc miatt, vagy azért, mert nem vártam előzetesen sokat egy új Nicolas Cage mozitól, de meglepően kellemesen éreztem magam közben.
Simán újranézhető, örülök, hogy megvettem.

tv2 Bölcsek kövére

politikától függetlenül Dörner György kegyetlen nagy szinkronszínész,alakít és nem csak felolvas..
valamint Eddie zseniális komikus,csak toljanak alá jó forgatókönyvet és brillírozik:)

Bocsi a dupláért...

Terra Nova







A konkrét bevételi és nézettségi adatok ismeretének hiányában csupán értetlenül állok a tény előtt, miszerint egy újabb ígéretes sorozatot kaszáltak el USA-ban. Nem tudom, mi a f@sz kell a népnek, meg nem tudom, miért fogyott el a nézők kedve, de én ezt a 13 részt két nap alatt lepörgettem. Ez egyrészt ugye az jeleneti, hogy van rá időm, másrészt viszont azt, hogy nem volt rossz. Nagyon nem….

Aki nem tud róla semmit, annak néhány útmutató: a 2100-as években a Föld a pusztulás szélén van, azonban egy felfedezéssel időkaput nyitnak a múltba: telepeseket küldenek 85 millió évvel ezelőttre, hogy egy szebb jövőt (múltat) építsenek. A kapu egyirányú, vissza nem lehet menni. Persze az idilli képet hamarosan megzavarják a háttérből előtörő erők, akik teljesen mást akarnak, min főhőseink. Tömören: képzelj el egy Csillagkaput a Jurassic Pakban, amin keresztül az Avatar akar átjönni. A legnagyobb poén, hogy a sorozat főszereplője az a Taylor parancsnok (Stephen Lang), aki Quaritch volt az Avatarban….

Nekem tetszett. A pilot, az 1-2 rész nagyon jó, utána viszont kissé valóban leül, úgy érezni, nem történik semmi. Pontosabban minden részben van egy esemény, probléma, amit az epizód végére megoldanak. Olyan Alfa Holdbázis módon… A 9-ik résztől viszont előtérbe kerül a fő szál, kifejezetten izgalmas kis sztori lesz belőle, ami a záró, 12-13-ik dupla részre teljesedik ki. És persze úgy van vége, hogy folytatni kellene. Annyira talán nem idegesítő, mint mondjuk a Flashforward vagy a Rejtélyek városa, de kissé bosszantó…

A sorozatnak vannak egészen jó pillanatai és idegesítően bárgyú jelei is. Az alapötlet, annak megvalósítása nagyon jó. Jó és ötletes  a kis kolónia technikai felszerelése, működik a nyomozós, kémkereső szál is: a csavarok megállnak a lábukon. A Shannon család szerethető, mint a hogy Taylor is, de az ellenfél néhány tagja is (pl. Mira). A CGI meglepően jó, az állatok akár a JP-ba is mehetnének. A látvány valóban abba a korba repít. A záró epizód konténeres poénja meg zseniális…
Ugyanakkor a karakterek néha olyan bénán és életszerűtlenül viselkednek, hogy az fájt. Shannon, a főhős  saját kis ügyei miatt többször kihúzza a gyufát, ami az ő helyzetében tök logikátlan. A történet elég lazán van kezelve, egyik képben beszélnek a problémáról, a másik képben probléma megoldva. A 3-8-ik részig csupán egy laza lötyögés a egész, bevezetés a 85 millió évvel ezelőtti életbe. Ugyanakkor az furcsa volt, hogy a koloniában senki nincs, aki ismerné az ősállatokat, „Marcangolónak” „Húsevőnek” hívják őket… Meg az is, hogy gyakorlatilag nincs egy éles lőfegyver sem náluk…

Összességében az egész egy giga hosszúságú Jurassic Park, néha unalmas és fárasztó pillanatokkal. A trailer ezeket persze kerüli… De mivel a jobb, izgisebb pillanatok vannak túlsúlyban, az egész értékelése bőven pozitív. El sem tudom képzelni, hogy ez valaha lesz nálunk, aki meg akarja nézni, állítólag hamarosan az újonnan induló RTL2 adja majd, ott megteheti


70%



Terra Nova

A konkrét bevételi és nézettségi adatok ismeretének hiányában csupán értetlenül állok a tény előtt, miszerint egy újabb ígéretes sorozatot kaszáltak el USA-ban. Nem tudom, mi a f@sz kell a népnek, meg nem tudom, miért fogyott el a nézők kedve, de én ezt a 13 részt két nap alatt lepörgettem. Ez egyrészt ugye az jeleneti, hogy van rá időm, másrészt viszont azt, hogy nem volt rossz. Nagyon nem….

Aki nem tud róla semmit, annak néhány útmutató: a 2100-as években a Föld a pusztulás szélén van, azonban egy felfedezéssel időkaput nyitnak a múltba: telepeseket küldenek 85 millió évvel ezelőttre, hogy egy szebb jövőt (múltat) építsenek. A kapu egyirányú, vissza nem lehet menni. Persze az idilli képet hamarosan megzavarják a háttérből előtörő erők, akik teljesen mást akarnak, min főhőseink. Tömören: képzelj el egy Csillagkaput a Jurassic Pakban, amin keresztül az Avatar akar átjönni. A legnagyobb poén, hogy a sorozat főszereplője az aTaylor parancsnok (Stephen Lang), aki Quaritch volt az Avatarban….

Nekem tetszett. A pilot, az 1-2 rész nagyon jó, utána viszont kissé valóban leül, úgy érezni, nem történik semmi. Pontosabban minden részben van egy esemény, probléma, amit az epizód végére megoldanak. Olyan Alfa Holdbázis módon… A 9-ik résztől viszont előtérbe kerül a fő szál, kifejezetten izgalmas kis sztori lesz belőle, ami a záró, 12-13-ik dupla részre teljesedik ki. És persze úgy van vége, hogy folytatni kellene. Annyirra talán nem idegesítő, mint mondjuk a Flashforward vagy a Rejtélyek városa, de kissé bosszantó…

A sorozatnak vannak egészen jó pillanatai és idegesítően bárgyú jelei is. Az alapötlet, annak megvalósítása nagyon jó. Jó ésötletes  a kis kolónia technikai felszerelése, működik a nyomozós, kémkereső szál is: a csavarok megállnak a lábukon. A Shannon család szerethető, mint a hogy Taylor is, de az ellenfél néhány tagja is (pl. Mira). A CGI meglepően jó, az állatok akár a JP-ba is mehetnének. A látvány valóban abba a korba repít. A záróepizód konténeres poénja meg zseniális…
Ugyanakkor a karakterek néha olyan bénán és életszerűtlenül viselkednek, hogy az fájt. Shannon, a főhős  saját kis ügyei miatt többször kihúzza a gyufát, ami az ő helyzetében tök logikátlan. A történet elég lazán van kezelve, egyik képben beszélnek a problémáról, a másik képben probléma megoldva. A 3-8-ik részig csupán egy laza lötyögés a egész, bevezetés a 85 millió évvel ezelőtti életbe. Ugyanakkor az furcsa volt, hogy a koloniában senki nincs, aki ismerné az ősállatokat, „Marcangolónak” „Húsevőnek” hívják őket… Meg az is, hogy gyakorlatilag nincs egy éles lőfegyver sem náluk…

Összességében az egész egy giga hosszúságú Jurassic Park, néha unalmas és fárasztó pillanatokkal. A trailer ezeket persze kerüli… De mivel a jobb, izgisebb pillanatok vannak túlsúlyban, az egész értékelése bőven pozitív. El sem tudom képzelni, hogy ez valaha lesz nálunk, aki meg akarja nézni, állítólag hamarosan az újonnan induló RTL2 adja majd, ott megteheti


70%

Árvácska: duna tv,classic :))))) beszédstílus:10/10 :D

A Bour neh agyat ék:Nem értettem mindent belőle, de szerencsére annyira nem tűnt fel Matt Damon hiánya, hogy az valami hihetetlen.Pedig ettől féltem egy kicsit.
Kellemesen eltelt az idő, megkaptam a képembe a felpörgetett, de a valóságtól mégsem túl elrugaszkodott akciókat.(Bár egy számítógépes trükkel megtoldott jelenetben erősen rezgett a léc.)A kék-zöldre ütött kópé éjszaki rohanása és csodálatos kalandjai a leggyengébb Bourne filmek színvonalát simán hozza.
Remélem lesz folytatás, mert megkedveltem ezt a humorosabb rendrakót.Ha találnak mellé egy szerethetőbb társat és kicsit jobban el mernek rugaszkodni az előzményektől, akkor nem lesz ez rossz.

Rómának szeretettel:Örökké hálás leszek a rendezőnek, hogy az operaház fantomja  itthoni megtekintése előtt egy apró változtatással közelebb hozta hozzám ezt a műfajt.Komolyan mondom könnyes szemmel jöttem ki a teremből, annyira eltalálták ezt a szálat.
Egyébként a film maga inkább a gyengébb(ezt persze csak hozzá képest kell érteni) próbálkozások közé tartozik, nem tudom pontosan, hogy páros vagy páratlan évben szokott-e Woody a fénykorát idéző munkákkal előrukkolni, de ez most nem sikerült olyan varázslatosra.(Eszemben sincs repülőjegyért rohanni.)
A zene most is csillagos ötös.
A nők a szokásos két kategóriába sorolhatóak, akinek több szöveg jutott, az biztosan férfi ruhában van.
Igazából az egyetlen baj vele, hogy unalmas.Mindig tudtam, hogy mi következik, ezért két mosolygósabb jelenet között legszívesebben a falat néztem volna.  

Valaki más élete:A minőségi és érzelmi hullámzások teljesen lefárasztottak, nem volt világos, hogy ez a család vagy csupán az emlékek felidézése merre akarja továbblökni a filmet.
Folyamatosan ijesztgetni próbáltak azzal, hogy a színészek reakcióit távkapcsolóval váltogatták.Hirtelen a legvidámabb pillanatban felszínre hoztak minden ganéságot egy dühkitörés formájában.Erre semmi szükség nem volt, egyébként is zavarba ejtőek voltak pl. a kisgyerek és anya közös jelenetei.
Amíg az elején bájjal és humorral töltötték meg a kínosabb jeleneteket is, addig a vége felé szinte minden kiveszett a filmből.Maradt a dráma, de nem a hiteles fajtából.
Menet közben a színészek túlvezérlésével, a már leforgatott anyag összeállításánál pedig az időzítésekkel nyúltak nagyon mellé.
Nem akarom még egyszer látni, pedig felvillanások erejéig egészen zseniális dolgok is vannak benne.

80 nap alatt a Föld körül:Amikor az elején végigfutottak a fontosabb neveken azt hittem, hogy Jackie Chan ki fog lógni ebből a társaságból.Aztán ahogy haladtunk előre, rájöttem, hogy ezt sikerült teljes egészében a a saját stílusának megfelelően elkészíttetni.Egy jópofa verekedős film, amiben hozzák a szokásos színvonalat, persze némi utazgatással megspékelve.
Amiről elvileg szólnia kéne ennek az egésznek jelentéktelenné válik.
Meg egyébként is a kütyüket leszámítva nem is igazán érdekesek Steve Coogan karakterének "önálló" jelenetei.A fő szálhoz, mintha a Top Secret-ben használt mozgó állomást vették volna igénybe.
Elgurítják az egyik díszletet, az ügyefogyott feltaláló belefut a következő ismert arcba, elhangzik egy remekül megírt pár soros kis viccelődés és ugrunk is tovább.
Az összekapcsolást pedig megoldották ilyen Age of Empires-es átvezető kis videókkal.
Pontosan látszik, hogy a jók elnyerik méltó büntetésüket, a gonoszok pedig élik világukat és csak kacagnak tovább, miközben senki nem ér célba időben.Tehát ezen részét a dolognak rövid úton le is zárták.
Az a vicc, hogy a kicsapongásokkal együtt is működik, mert szórakoztatónak találtam ezt a keveréket.Nyilván egy idő után nem a hülyüléseket vártam, hanem az ugrabugrálós harcokat, de most jól kiegészítették egymást ezek a részek.
A stúdió szagú utazós mozik és az fizikai poénok nem mindig jönnek be, de ez a ritka kivételek egyike.
Röhögtem egy jót és azt hiszem, hogy ez a lényeg.

Ilyen kis képen nem látszik jól a lényeg: a középen levő figura kezében virágcsokor van, és ez az egyetlen színes eleme az amúgy végtelenül sivár és kopár, fakó plakáton. Itt jobban kivehető, de ekkora képet meg nem illik beszúrni ide:).

Tyrannosaur / Tirannoszaurusz



Joseph megkeresedett, a világgal és önmagával egyaránt folyamatos haragban levő gyakorló alkoholista, akiből a kudarcok, a kilátástalanság, a magány meg más egyebek keltette feszültség dühkitörések formájában szokott kirobbanni. Amikor egy ilyen ügy durván elfajul, és a férfi saját indulataitól megrettenve, azok következményei elől a legközelebb eső üzlet ajtaján benyitva egy butikba menekül, Joseph megismerkedik az üzlet vezetőjével, Hannah-val. Kettejük beszélgetése, és az a megbocsátó szeretet, törődés, amivel a nő fordul a férfi felé, Josephet arra ösztönzi, hogy legalább részben átértékelje az életét és a helyzetét. Nemsokára azonban kiderül, hogy Hannah-nak is megvannak a maga "csontvázai a szekrényben", és hogy sokkal jobban hasonlít a személyiségük Joseph-fel, mint ahogy gondolnák... vagy szeretnék... hogy ő is segítségre szorul...

Kezdeném azzal, hogy rég láttam ilyen kifejező, a film lényegét egy ilyen találó képen keresztül bemutató drámát, mint ami itt a plakáton van. Itt bizony elég kemény, vad és durva dolgok vannak elásva elég régóta, rakódott rá az évek pora, miközben a felszínen amúgy minden tök cuki és kedves. A film veleje így az ipari méretekben űzött képmutatásról és annak hatásairól szól, aggresszívitással, haraggal, közönnyel és elfojtással kiegészítve. Ezek ebben a formában érdekes, elgondolkodtató filmet eredményeztek, még akkor is, ha sokan alapvetően szórakoztató termékként néznek filmet, és nem szívesen látják a negatív érzelmek efféle tombolását. Aki például tud szemléletesebb jelenetet csinálni arra a mérhetetlen undorra és megvetésre, hasonlóan egy szó nélkül, amit Hannah férje érez a felesége iránt, és ami évek óta erjed köztük, az előtt megemelem a kalapom... és mivel nincs, így csak azért venni fogok egy kalapot, hogy megemelhessem:).

88%

Hát... az a szenvelgős lassítással töltött három perc nekem éppen a film egyik legkellemetlenebb része volt. Annál még a lassú fizikai és szellemi leépülést és lealjasodást is érdekesebbnek találtam. A tartalom tényleg jó a végén, meg látványos is, de rám nem így hatott.