Ki mit néz most?

A Sunset Limited:Ilyen érdekes kísérletet nem láttam már évek óta.
Elsőre ijesztőnek is tűnhet, mert könnyen megeshetett volna, hogy a sokat markol, de keveset fog a film.Mindent belekevernek, de a végére csak az üresség maradna.
Próbáltam megfogalmazni előzetesen az elvárásaimat, hogy mit is várhatok a két férfi beszélgetésétől.Színházra számítottam, erős jelenlétre, nyomasztó hangulatra és mindezek után fájdalmas befejezésre.
Az összes létező kérdésben felülmúlta az elvárásaimat.Egy pillanatra nem mertem félrenézni, nehogy lemaradjak valamiről.
Szenzációs, szinte tökéletes film.(csak most, csak nekem)
Egy dolgot bánok, hogy ezt nem egy hazai színházban néztem meg 150 magába roskadó embertársammal együtt.Úgy még jobban szíven ütött volna.

Fura, hogy Ben Stiller még ilyet is tud, ugye? :)

Nyakunkon az élet:Azért szoktam újra és újra előszedni, mert nem akar általános igazságokat rám erőltetni.Elgondolkodtat, de inkább saját magamról...
Nincs egyféle megoldás, ami mindenkire alkalmazható lenne.Teli lehetsz tervekkel és álmokkal, de az élet úgy is helyrerak.
Nem számít semmi, ha van a napnak egy olyan pillanata, amikor jól érzed magad.Lehet ez akár tíz másodperc is, a lényeg, hogy csinálj valamit, de ne a munkád, jegyeid, szexualitásod határozzon meg téged, ne ez legyen a fő téma.
Olyan embernek tartom magam, akiben nagyon is dolgozik az előítélet, morgok minden kis apróságon, de egyfelől viszont nagyon szerencsésnek érzem magam...kb. két percig tartom érdekesnek, hogy ki áll velem szemben.Lehet, hogy előtte elküldelek a halál faszára, szúrósan nézek rád vagy bármi ilyesmi, de biztosan megpróbálok segíteni, meghallgatlak, még ha nem is érdekel a mondandód.
Ez a legtöbbször leszarlak, de azért törődöm veled hozzáállás a barátságoknál mondjuk nem segít.:) Sőt karrier építésnél sem jó, de egyébként teljesen hidegen hagy az a 8-10 órája a napomnak, amikor elvileg "hasznos" vagyok.
Na ebből a filmből melyik karakter a kedvencem?:)
A hangulatáért szeretem, az esetlen dokumentumfilmes jellege miatt szeretem.
Azért, mert őszintén elismeri, hogy nem tudja a választ...Majd biztos lesz valahogy ezután is.

A párizsi mumus:A rajzok minőségébe és a (várakozásaimhoz képest) gyenge zenei felhozatalba bele tudnék kötni, de ez nem lenne igazságos, mert a film baromi élvezetes lett.Ebben a formában még a "mindenkinek kell egy útitárs az életében" kezdetű tanítást is el tudtam fogadni.
Aranyosak a szereplők, talán túlságosan is a kisgyerekek számára elfogadható szinten tartották az egészet, de ez nem feltétlenül baj...(Főleg az ijesztgetéseknél gondoltam erre.)
Ezt csak azért említettem meg, mert máskor zavarni szokott az, ha nem veszik számításba az idősebb nézőket.Itt már az elején eldőlt, hogy az élőszereplős filmek báját zökkenőmentesen át lehet ültetni animációs filmbe is.
Kellemesen eltelt a délutánom, még az utána megnézett filmekre is rányomta a bélyegét ez a könnyed franciás mese.A történet klasszikusnak mondható, de az előadás módja valahogy újfajta lendületet ad neki.Ajánlom

Trust



A 14 éves, rendezett, boldog családban élő Annie tinichaten megismerkedik a 16 éves Charlieval, és ahogy egyre több személyes, bizalmas dolgot osztanak meg egymással, a lány annál jobban úgy érzi, szerelmes a fiúba. Ebben az is csak rövid időre zavarja meg, hogy Charlie bevallja, hogy nem 16, hanem 20... esetleg 25... de még inkább 35 (ahogy ez első személyes találkájukon elég nyilvánvaló lesz), aki reméli, Annie elég érett gondolkodású(!) ahhoz, hogy pusztán a korkülönbség nem akadályozza meg a lányt a szerelmük megélésében. A hazugságok és az érzelmek örvényében az önbizalmát meg a saját józan eszébe vetett hitét vesztett Annie végül csak annyit szűr le ebből, hogy végre valaki ragaszkodik hozzá, végre valaki szívesen látja őt fehérneműben... és szívesen fekszik le vele (főleg, hogy eddig kívülállónak érezte magát, hiszen a suliban már az összes lány a szexről beszél). A kérdéseivel és a zavarával Annie azonban egyedül marad, mert a férfi másnap elérhetetlenné válik, az ezt követő depresszió pedig feltűnik Annie egyik barátnőjének, aki már elsőre is gyanúsnak találta a plázában egy férfivel sétáló lányt, és beszél Charlie-ról az iskolaigazgatónak...

Súlyos téma, jó megvalósítás; az igazán kedvemre való kombináció. Lehet, hogy csak nagyon távolról lehetne kapcsolatot találni, nekem mégis olyan volt, mintha a Taken és a Project X keverékét néztem volna. Elképesztő volt nézni, hogy a mai tinilányok esetleg milyen zavarokkal küzdenek, hogy erre egy-egy pedofil hogyan tud még jobban rájátszani (amikor a fenti "reméltem, elég érett vagy"-dolog elhangzott, akkor vált biztossá, hogy nem addig ütném a fickót, amíg mozog, hanem mint a vasat... amíg meleg), és hogy mindezek eredőjeként hogyan kezd a lány ellenséget látni azokban, akik el a akarják őt szakítani a férfitól, akit szeret. Hogy hogyan rágja le magát egy ilyen dolog akár a családi gyökerekig is. És lehet, hogy ebben az internet csak eszköz, de olyan eszköz, mint a kés meg az olló, annak a használatára, veszélyeire is meg kell/kéne tanítani a gyerekeket, mielőtt használni engedik nekik, csak ez meg gyakran elveszik a tudatlanság, a közöny és a naivitás homályában... Azt meg az ifjak még csak-csak tudják, hogy "Ne állj szóba idegennel!", na de idegennek számíthat-e, fel kellene-e ébressze a gyanújukat "andYBoi_16", "chRLeeCA" vagy "RocKhard_simon", akivel két hónapja mindent megbeszélnek chaten?

83%

Óóó, a paranoia nem függ ám az itt-tartózkodás időtartamától:)! Nem éreztem jól; ez a lényeg!

És mellesleg nem "az egyik legrosszabb", hanem egyelőre "A" legrosszabb:).

Azt írtad róla, hogy ez a film az egyik legrosszabb, amit éltedben láttál, és kitörölhetetlenül benne maradtak bizonyos részletei a memóriádban.
Viccelődtem korábban, hogy nekem 10/10-es élmény lesz.Persze igazából arra számítok, hogy nagy lesz az egyetértés köztünk a minőséget illetően.
R2-D2 bólogatós hozzászólására reagáltam, hogy itt majd jól megfigyelem magamon a mozizás közben a fejmozgásokat.
Ennyi.Bocsánatot is kérhetnék, de nem érzem úgy, hogy bármit is tettem volna.

Szerintem ebben az esetben nem érezted jól...:)
(régebb óta vagy itt, mint én, ezért nem értem a bimbózó paranoiára vonatkozó részt)

Cell 211



Juan Olivert, a frissen szerződtetett, fiatal börtönőrt éppen kollégái kísérik körbe leendő munkahelyén, egy felújítás alatt álló épületszárnyban, amikor egy lehulló vakolatdarab és egy kezdődő börtönlázadás összjátéka folytán egyedül a rácsok mögött, a rabok között találja magát. Ha kiderül, hogy őr, nem sok jóra számíthat, ezért úgy tesz, mintha új rab lenne, és így próbál élve kijutni. A kettős játék azonban igencsak vékony jégre viszi, hiszen nem csak a rabok és az őrök között kell egyensúlyoznia, hanem a börtön hierarchiáján belül is (annak minden szövetségével, besúgásával és árulásával együtt), és akkor a lázadás falakon kívüli, politikai, és személyes vonatkozásait éppcsak megemlítem...

A forgatókönyv, az ötletek, amiket felvonultat, a szálak, amiket összegubancol, azok egyszerűen baromi jók... Az első két perc néma kegyetlenségétől meg letettem azt a kevés hajam is (nemrég látva az Éhséget már kezdtem valami hasonlóra készülni). Ezért is nem értem, hogy ha ilyen jók voltak az alapok, a sztori és a karakterek, akkor miért nem lehetett egy kicsivel több spanyol temperamentumot belevinni, miért kellett ilyen húszfilléres díszleteket használni, miért kell gyakorlatilag minden őr arcáról a "Úgysem tudunk semmit csinálni, mint várni" mondatnak sugároznia, és miért kellett ilyen langyosan, kurtán-furcsán befejezni. Egyedül ez a félamatőrnek tűnő megvalósítás zökkentett csak ki a filmből, mert amúgy jókat lehet izgulni a srácért, ahogy az akadályok között lavírozik, akkor is, amikor a lázadást próbálja egy nyugalmasabb mederbe terelni, és akkor is, amikor elszólja magát, és csak a "társai" figyelmetlensége miatt nem bukik le.

Ahogy a számomra érdekesebb filmeknél szokásom, kicsit utánaolvastam a stábnak, és igencsak meglepődtem, hogy olyan kedvencemet köszönhetem nekik, mint az Elszabott frigy, meg olyan hulladékégetőbe való szemetet is, mint a Gyilkos labirintus. Mindenesetre ez csak "kis színes", és erre a filmre, még ha csak elemeiben és lehetőségeiben is, de jár a...

81%

Lehet, hogy csak a bimbózó paranoia beszél belőlem, viszont egyre jobban nyugtalanít a kérdés (mint általában a bizonytalanság, tehát tényleg semmi személyes), úgyhogy bocs, de fel kell tennem: jól érzek egyfajta hűvösséget a velem kapcsolatos reakcióidból? Főleg a Mezsgye 2.-s megjegyzés előtt állok kicsit értetlenül...

Mindig elolvasom, amit ír, de még nem vettem észre magamon, hogy így reagálnék a véleményére.(Ha eljutok a Mezsgye 2. részéhez, akkor figyelni fogok erre is...)

Tudom, hogy nem vagy rossz véleménnyel... én már csak tudom.

Csak Mr. U biztosan élvezettel olvasná a hosszabb elemzésed és bőszen bólogatna közben.. :)

Olvastam a kritikádat.Ez is kellett ahhoz, hogy végül megvegyem a szériát.:)
Azt hiszem, hogy ott is megemlítetted a különös vonzódásodat az ilyen időutazásos dolgokhoz.
Persze nem azt akartam ebből kihozni, hogy emiatt  elnézted a hibákat.Nekem is nagyon tetszett egy darabig, még azt is megkockáztatom, hogy az alaphelyzet  zseniális, de valami mégsem klappolt.Ennek akarok utánajárni a későbbiekben.:)
Olyan még nem fordult elő velem, amióta sorozatokat is gyűjtök, hogy valamiből (tv-s rendszer szerűen) csak egy-egy részt bírjak legyűrni hetente.

Nagyjából:)... leszámítva, hogy szerintem van benne elbaltázott mellékszál, pontosabban olyan, amivel egyszerűen a kasza árnyékában semmit nem tudtak kezdeni, és ez a RavenRiver-szál, Gabrielestől, Hellingerestől, mindenestől.

A magam véleményét (az adatlapi mellett) úgy foglalnám össze, hogy nekem meg részleteiben tetszett (nagyon sok-sok részletében:)!), és nem hagytam, hogy az egyébként gyengécske összhatás túlságosan elrontsa a kedvem. Azóta egyébként két embernek meséltem a sorozatról, mind a kettőt elkezdte érdekelni (pedig a Szomália-amnéziát mindkettőnek külön elmeséltem), úgyhogy talán mégsem lehetek olyan rossz véleménnyel a Flashforwardról:)...

Ez ügyben bátran fordulj Niwrokhoz... nagyjából ezeket említette Ő is nekem.

De mindamellett, hogy el is ismerem érveit(eket), nekem kimondottan tetszett. Pontosabban nekem nem az nem tetszett, ami nektek nem tetszett, más nem tetszett, de az egész összességében viszont mégiscsak. :-)

FlashForward:Ennyire rövid sorozatnak még sosem értem a végére ilyen nehezen.Valahogy úgy voltam vele, mint Tom, amikor felsorolja Summer-el kapcsolatos észrevételeit...
Ami az elején tetszett, az a végére már kifejezetten untatott és zavart.
És mindezt úgy érték el nálam, hogy nagy minőségromlásra vagy elbaltázott mellékszálra nem emlékszem.
Folyamatosan több vasat tartottak a tűzben, és ezzel próbáltak frissen tartani, de egy idő után az állandó ugrálások és magyarázkodások közepette lemorzsolódtam.A kedvenc karaktereim is érdektelenné váltak, csak a (100 dolláros) poénok tartották bennem a lelket.
De még egyszer biztosan nekifutok, mert nem akarom elhinni azt ,ahogy a látottakra reagáltam.

Vagány nők klubja:Tudom, hogy ez szentségtörésnek számít egy ilyen filmnél, de én James Garner figuráját kedvelem legjobban.Ahogy először besétál a konyhába az utánozhatatlan.
Az életben maradáshoz nélkülözhetetlen információkat még egy férfi is képes megtanulni, nekem legalábbis ezt bizonyítja a befejezés.A nők uralta világban jól kell tudni hallgatni, hagyni a másik kibontakozását és néha megcsinálni azt, amire kérnek.Ennyi a recept.
A filmnek viszont az időzítés a legnagyobb erénye.A megfelelő pillanatban szólnak közbe a segédek...akkor teszik le a telefont, amikor az a legjobban fáj...a lehető legjobbkor eresztik össze a szereplőket.
Az arányokat érzelmi vonalon is eltalálták, hiába szívfacsaró az utolsó etap, pont annyiszor rángatják ki egymást a gödörből a klub tagok, ahányszor arra szükség van.
A bohóckodás itt idősekhez illő stílusban valósul meg, végig kellemes hangulatot áraszt a film, még a fájdalmas jelenetekben is van valami felemelő.
Ritka az ilyen élmény.Közben is végig azt éreztem, hogy mindenki a helyén van és senkit nem cserélnék le ebből a gárdából...ez már önmagában különlegessé teszi ezt a mozit.
Persze ezen felül ott vannak még a gyönyörű helyszínek, jó kis zenék, hogy semmi se rontsa az összképet.Még véletlenül sem akarok arra gondolni, hogy mi nem tetszik benne...
Az a furcsa, hogy ez csak a múltkori Ashley Judd-os téma miatt került a szemem elé.
Már másodszor varázsolt el, de a rövid írogatás nélkül biztosan kihagytam volna a megszerzését.
Köszönöm:).

A tébolyultak:Első alkalommal nem értettem, hogy miért elégednek meg a középszerrel...
Vártam a nagy dobást, ami soha nem jött el, mintha szándékosan féken tartották volna magukat.A kiborulások sem voltak annyira erőteljesek.Végig az volt az érzésem, hogy az érzelmeik visszafogásával csak önmagukat áltatják a szereplők(nem csak Timothy Olyphant karakterére gondolok).Bizonyos téren törekedtek arra, hogy valóságosnak tűnjön a helyzet, erre az apróságra meg nem figyeltek oda.
A képeslapra illő felvételek mellé nem tudtak odatenni semmi extrát az alakításokban vagy csak szimplán a történetben.Pedig a reménytelenséget kiválóan mutatták be, két akciójelenetnél is nagyon elégedett voltam a filmmel, de ezek között többször majdnem elaltattak.
Második nekifutásra viszont már tudtam, hogy mire kell koncentrálni, ezért a film is elkezdett jobban működni.
Értettem a sheriff reakcióit, nem akartam semmi pluszt belemagyarázni a fertőzéssel kapcsolatos kérdésekbe.Engedtem, hogy hasson rám az, ami valóban jó benne.
Tetszettek azok a jelenetek, amikor csak egy-egy szereplő sétált be a csapdába és nem csoportos drámázással próbálkoztak.Folyamatosan azon agyaltam, hogy itt és itt meg kéne állni és lementeni a háttérképnek a "legszebb" pillanatokat.
Ez változatlanul a legerősebb része a mozinak, azt persze  nem mondhatom, hogy minden hibát felülír...
Annyi történt csupán, hogy elfogadtam a mozit úgy ahogy van.Ez egy többször nézhető kellemes kis film, nem kell magasra tenni a lécet és ennyi.

Szerencse dolga:Érdekes, hogy amikor először láttam, akkor egyáltalán nem foglalkoztam a szöveggel.Magával ragadott a hangulat, az éjszakai motorozás, a részletesen elmagyarázott és követhető játék.Izgalmasnak találtam, annak ellenére, hogy a romantikus szál miatt egy kicsit földhözragadtabb, mint más pókeres filmek.
A (hihetetlenül édes) lány keveri legjobban a lapokat a háttérből és ez kicsit elveszi az élét a drámaibb vonalnak.
Az apa-fiú ellentét most a második körben már nem adott annyit az összképhez, mint korábban.Persze továbbra is bírom a lazaságukat, tetszettek a közös jeleneteik, a játék nyelvén lefolytatott kis párbeszédeik, de az erősebbnek szánt pillanatoknál komoly gondban voltam.
Elképzeltem, ahogy az írók összekapcsolták az egyes részeket.
"10-15 percnél kéne egy kis csata kettejük között...nincs semmi ötletem....ááá, még jó, hogy itt van nálam a szólások és közmondások könyvem."
Nagyjából így oldották meg annak idején ezek a nagyszerű emberek:)
Emiatt nagyon sokszor a lehető legrosszabbkor kezdtem el nevetni.Olyan új színt kapott ettől a film, amiről most szívesen lemondtam volna.
És a legrosszabb az, hogy az idő előrehaladtával egyre többet foglalkoztam ezzel.Alapvetően jól felépített és nekem tökéletesen eladott történet minden fontosabb állomásán megakadt az üres puffogtatás miatt.
Az a piszok mázlijuk, hogy az elején említett hangulat még mindig elviszi a hátán a mozit.Ha nem vigyorognék a végén, akkor valami nagyon nagy baj lenne velem...
(, de az is biztos, hogy most egy darabig nem kockáztatok meg még egy "frontális támadást", mert a végén kideríteném, hogy ez egy közepes film.Azt hiszem, hogy ezt jobb elkerülni.:)

Bennem az maradt meg legjobban ebből a filmből, ahogy az elején a Universal logóból vágás nélkül fókuszál  a kamera a Föld gömbjéből indulva a kisváros utcájáig. 1989-ben még nem volt olyan szoftver, mint pl. a Goole Earth-ben, így ez a mutatvány bámulatos trükknek számított.

Ami sok, az sokk:Az a legjobb benne, hogy találtak két színészt, akiknek jól áll a gyerekeskedés.A téma is eléggé általános, így egy pillanat alatt megfog a film és egészen a végéig nem ereszt.
A szomszédjára furcsán, gyanakodva néző ember bőrébe nem nehéz belebújni.Mi lehet ez a hang? Mi ez az illat? Akarva-akaratlanul is megfigyeljük egymást.
Ezt a helyzetet még felnagyítani, kifordítani sem kell  és én már vevő is vagyok a filmre, pláne, ha ilyen flúgos csapatot szereznek hozzá.
Mindig lehet röhögni valami apróságon...Bruce Dern kilépése az ajtón teljes menetfelszerelésben, Tom Hanks kiborulása(bármelyik), Rick Ducommun összes megmozdulása...
Nincs igazán gyenge pontja, ha azt nem vesszük számításba, hogy a néző elfáradhat a nagy ökörködésben és a végtelenségig elnyújtott kavarásban.
Én csak hátradőltem és élveztem, amit ez a film adott nekem.(Azt sajnálom a legjobban, hogy most láttam először.)

Nincs mit! Ashley Juddnak van/volt egy új akciósorozata, a Missing, 10 részes, folytatása nem lesz, de azért majd mindenképpen meg akarom nézni azt is.

De, tényleg, elnézést, már régen láttam. :)

Én is ezen a héten vettem meg a Morgan Freeman gyűjteményt.:)
Nemsokára elkezdem nézni a The Sum of All Fears-t is.Eddig nem igazán tetszettek a filmek, inkább csak elvoltam velük.

Köszönöm az ajánlást, ezt a filmjüket sem láttam még.Felírtam magamnak.

a Kettős kockázat-ban nem Tommy Lee Jones volt Judd partnere ?

Ez érdekes. Én is tegnap este néztem meg A gyűjtő-t. :) A héten szereztem be három másik Morgan Freeman filmmel együtt. A gyűjtő A pók hálójában-nal és a The Sum of All Fears-szel volt egy hármas csomagban. Mondjuk már láttam korábban, így aztán pláne nem volt nagy durranás a végkifejlet, de akkor is jó volt újranézni, nekem nagyon bejön a Morgan Freeman és Ashley Judd páros. A héten begyűjtött negyedik filmben is ők voltak a főszereplők (High Crimes / Tiszta ügy – csak ajánlani tudom). Ja, és persze ott van még a harmadik közös filmjük, a Kettős kockázat / Double Jeopardy is, na ezt lehet, hogy ma este újra műsorra fogom tűzni. :)